Kitörésnapi beszédek – gyűlölködő megnyilatkozások

Február 13. és 14. Két tüntetés, két gyűlölködő hang, ami egymásra mutat. A Dísz téren vannak vagy ötszázan, hangszórók üvöltik végig: aki nem kommunista, nem baloldali, az fasiszta, ha meg véletlenül a szovjet–orosz megszállást nem felszabadulásként ünnepli, hanem csak a terrorcsapatok cseréjeként, akkor egész biztos, hogy előbb vagy utóbb embert is fog égetni. Amint a hírekben hallottam, valaki nem értve egyet, fütyülni kezdett, hát kapott, ellökték, mert meg merte zavarni az ő békés gyűlölködésüket. Csak a rendőrök tudták kimenteni a sok felháborodott békés ároktemető kezei közül.
Másnap a Hősök terén díszlépések dübörögnek, a tömbben álló, erőt mutogató gyengeség kiált. Ők is vannak vagy ötszázan, döbbenetet okozva a Monet-kiállításra hosszú sorban várakozók körében. Patkányokról szónokolnak, akik tönkreteszik az életünket, de ők, a hős patkányfogók – macskák? – majd rendet csinálnak, mint hős elődeik, a hungarista testvéreik. A tüntetés fegyelmezett és békés volt. Kettős kordonnal voltak a tüntetők elzárva az emberektől.
Két tüntetés, két kisebbség. Az elődeik váltották egymást 1945. február havában, és a többség egyik felkoncolomból a másik agyonlövömbe került, cseberből vederbe. Hős város. Felszabadulás.
Nagyapáink és nagyanyáink azonban egész másként élték meg. Kibírhatatlanul hosszúnak tűnt számukra a pincében eltöltött hősi időszak áldozata, és borzalmas volt a felszabadulás kegyetlen erőszaka. Hónapokig visszhangzott a város a kegyetlenül meggyalázott magyar lányok és asszonyok segítségért kiáltó hangjától. A győzelem ünnepeként szabadrablást engedélyeztek minden felszabadítónak. Külön tiszti különítmény rabolta végig a bankokat – „A magyar zsidóságnak drágán kellett fizetni a felszabadításért, a németek és nyilasok elől a bankokba menekített vagyonukat is elvitték az orosz kommandósok” – áll a svájci nagykövetség márciusi jelentésében. Panaszkodtak a felszabadulásra a kőbányai kommunisták is. Így írtak: „Hosszú kínos üldöztetés után jött a dicső, várva várt Vörös Hadsereg, de milyen Vörös Hadsereg? Házról házra, törve-zúzva, pusztítva maga után mindent. Nem azért történt ez a pusztítás, mintha ezek az évtizedes bérrabszolgák otthonában lévő rongy- és bútordarabok között fasiszták védték volna magukat. (…) Az anyákat gyermekeik és férjeik szeme láttára erőszakolták meg a részeg katonák. Fiatal, 12 év feletti lányokon 10-15 katona is keresztülment, sok esetben nemi betegséget is oltva beléjük. Az első csapatok után újabbak jöttek, folytatva elődeik művét és a már nemibeteg nőket a legszívfacsaróbb könyörgésük dacára újra meg újra elővették. Több elvtárs az életével lakolt, mert felesége és leányai védelmére kelt.”
Azonnal beköltöztek az új lakók az Andrássy út hatvanba is. Még dörögtek a fegyverek, amikor pár órás, komoly, jogilag megalapozott ítélet alapján Kossa István BESZKÁRT-kalauz bosszúvágya miatt nyilvánosan felakasztottak két altisztet, ezzel is jelezve az elkövetkező időszak várható joggyakorlatát. Péter Gábor is tevékenykedni kezdett. Első foglya Demény Pál, a legnagyobb magyar kommunista szervezet vezetője. Ekkor a Várban még tartják magukat a védők, helyzetük reménytelen, megpróbálnak kitörni, de mindenkit lelőnek, akik meg akarják adni magukat, azokat is. A „felszabadítók” elfoglalják a Várat, és a pincében fekvő sebesültek, civilek, katonák vegyesen lángszóró általi borzalmas halált szenvednek el.
A többség így élte meg ezeket a napokat. Utána következett 44 éves reménytelen jövő. Reménykedni 1989 után kezdtünk, talán végre megszabadulunk e két borzalom lététől, de itt ez a nap megmutatta: még mindig nincs itt a felszabadulás, a megszabadulás az erőszakos hajlamú, saját hatalmát megváltásként hirdető ideológiáktól. Mérgezik mindennapjainkat, gyalázzák keresztjeinket, zászlóinkat. Békétlenséget szítanak, egy permanes forradalmi hangulatot akarnak fenntartani ahelyett, hogy tudomásul vennék: az ő idejük lejárt. Mikor jön már el a mindent elszenvedő többség szabadsága? Mikor válik valóvá Bibó István jövendölése, amikor végre egymás mellé kerülnek Európa eszmetörténeti zsákutcái: Hitler, Marx Károly, Wilson, Lenin, Sztálin művei? Itt vagyunk Európa egyesülésének hajnalán, szabaduljunk meg már ezektől az egy tőről fakadó, istentelen vadhajtásoktól! Egyszer már mi, a szenvedő többség határozzuk meg a jövőt.

A szerző filmrendező