Könyörtelen bánásmód a kárpátaljai magyarokkal

A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége (KMKSZ) nagyszőlősi járási szervezetének legutóbbi közgyűlésén Milován Jolán járási elnök rendkívüli hírt közölt. Az elnök asszony a KMKSZ, valamint a történelmi egyházak szerepét méltatva elmondta, hogy a járásban – Kárpátalján egyedülálló módon – többen vallják magukat magyarnak ma, mint tizenöt évvel ezelőtt. Vagyis van egy vidék, ahol a számarányában gyenge (az ötvenmilliós Ukrajnában 150 ezer magyar él), s mind anyagilag, mind politikailag a legkilátástalanabb körülmények közt élő határon túli magyar közösség még képes gyarapodni. Ráadásul egy olyan országban – Ukrajnában –, ahol a demokrácia szintjét mi sem jelzi jobban, minthogy a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálása alkalmával olyan alacsony szinten szabták meg a vállalásokat, hogy azok még az érvényben lévő ukrán törvényekhez képest is visszalépést jelentenek.
Hogy a nagyszőlősi járásban a magyarság gyarapodása a KMKSZ munkájának nagymértékben köszönhető, nyilvánvaló. Minden bizonnyal ez, valamint a 90 ezer magyarigazolvány kiosztásáért való köszönet fogalmazhatódott meg a magyar kormány döntésében is, amikor a státusirodák üzemeltetését elvette a Kovács Miklós vezette szervezettől, és átadta – az Egyesített Ukrán Szociáldemokrata Párt fiókszervezeteként működő – Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetségének (UMDSZ). Egy olyan szervezetnek, melynek korábbi elnöke (Tóth Mihály) a 2002 nyarán tartott Magyar Állandó Értekezleten kijelentette: ideje volna megszüntetni a státusirodákat. Medgyessyék ezután még jónak látták, ha felszámolják az Illyés Közalapítvány korábbi alkuratóriumi rendszerét, s az oktatási-nevelési támogatás lebonyolítását közvetlenül az ukrán állam hatáskörébe irányítják. Mindebből persze fakadnak furcsaságok: az UMDSZ – az új lebonyolító – által kijelölt hivatalnokok például gyakran felülbírálják az Illyés Közalapítvány korábbi döntéseit, és önhatalmúlag visszautasítják a korábban már pozitívan elbírált pályázatok kifizetését. A 2002-es támogatások kifizetése késik. A 2003-as évre pedig még pályázatot sem hirdettek.
De így is kell csinálni. Ilyen bánásmódot érdemel a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb, legrászorultabb határon túli magyar közösség. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének pedig felelnie kell bűneiért: a nagyszőlősi magyarság gyarapodásától a kiosztott magyarigazolványok zavaróan magas számáig, mindenért (Kárpátalján csaknem minden „másfeledik” magyarra esik egy nemzeti okmány). Tehát eddig, és ne tovább.
A KMKSZ elleni támadások persze nem csak a nyílt politikai pályán folynak. Kitartó ostromot folytat a szervezet – és különösen annak elnöke – ellen a sajtó, pontosabban a Kárpáti Igaz Szó is. Mely lap objektív hangvételét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a főszerkesztő, Kőszeghy Elemér – a pártállami időket idézve – teljesen véletlenül: az UMDSZ alelnöke. Csak hogy kerek legyen a világ.
De nem kisebb érdekességnek számít az sem, hogy a KMKSZ ellenszervezeteként ismert párt jelenlegi elnökének, Gajdos Istvánnak – akinek személyes honlapját legalább a portré megtekintése erejéig mindenképpen érdemes felkeresni – 2002-es, Kovács Miklóssal szemben folytatott parlamenti választási kampányához nem más nyújtott támogatást, mint Kádár minisztere, a szociáldemokrata Kapolyi László, akinek régi és szoros üzleti kapcsolatai vannak Ukrajnában. Kapolyi – állítólag – erőművet szándékozott építeni Beregszász mellett.
Ezek a megbízható magyar szocik. Akik fülsiketítő visításba kezdenek, ha Tőkés László próbálja megbontani az erdélyi magyar érdekképviselet egységét, de rögvest ott teremnek, ha egy már meglévő, csak éppen a nemzet számára hatékonyan működő struktúrával szemben lehet kártékonykodni. Arról nem is beszélve, hogy miközben idehaza ideológiai eszmerendszerként hirdetik az európaiságot, Ukrajnában – a Nyugaton elfogadott Viktor Juscsenko vezette jobbközéppel szemben – éppen azt a kormányon lévő, a Szocialista Internacionálé által kiközösített posztkommunista szociáldemokrata pártot támogatják, melynek Nyugat-ellenes retorikája közismert. Márpedig, a minden valószínűség szerint Juscsenko és Janukovics között lezajló közelgő elnökválasztás, kétséget kizáróan, nemzetközi szempontból is sorsdöntő lesz. Ha a kárpátaljai magyarság nemzeti érdekképviseletéről nem is, erről mindenképpen felelősséggel gondolkodhatnának Medgyessyék.

A szerző egyetemi hallgató, közíró