Közös európai értékeink és a csatlakozás kihívásai

Magyarország uniós csatlakozása a szociális politikák területén is fölvet egyeztetési kérdéseket. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy ezen a területen is – amellett, hogy számos tenni- és tanulnivalónk van – képesek vagyunk Európa számára példamutató szociális rendszereket, eljárásmódokat és intézményeket fölmutatni. Tudjuk azt is, hogy az Európai Unió szóhasználata és működési gyakorlata egyaránt alapvetően foglalkoztatáspolitikát ért a szociálpolitika kifejezés alatt, tehát a munkaerő védelme és az esélyegyenlőség kérdéskörében tárgyalja az ezzel összefüggő ügyeket és feladatokat. Az emberek szociális viszonyait érintő támogató és védelmi rendszereket döntően a nemzeti politikák közé sorolja, így kötelezően egységes szabályozást, azaz jogharmonizációt nem vár el. Az úgynevezett szociális Európa víziója pedig csupán belátáson és nem kötelező érvényű elfogadáson alapuló, értékszemléletű elképzeléseket fogalmaz meg, amelyeket természetesen folyamatos egyeztetések mellett valóban célszerű lehet összehangolni.
A létező szociális politikákhoz kapcsolódóan mi magyarok is tudunk és képviselhetünk valamit, amivel hozzájárulhatunk egy egészségesebb, élhetőbb és barátságosabb Európa felépítéséhez.
Találunk ugyan működő és korszerű elemeket felmutató családtámogató konstrukciókat többfelé is, azonban egyetlen európai ország sem rendelkezik olyan rendszerbe foglalt, egymásra épülő, differenciált és logikus családpolitikával, amilyennel éppen mi magyarok büszkélkedhetünk. Elmondható ez egyrészt annak ellenére is, hogy tudjuk, rendszereink továbbfejlesztésének megvannak a korlátai, a szükséges és lehetséges követelményei, másrészt tisztában vagyunk azzal, hogy a családokat védő és támogató politikánk hatékonysága még sok kívánnivalót hagy maga után. Azonban a magyar gyakorlat messze túlmegy a szociálpolitika hagyományosan – Nyugaton is – elfogadott keretein. Sokkal több annál. Egy sajátos védelmi rendszer, amely szemléletében és kiterjedtségében magában foglalja a családokat érintő társadalmi környezet csaknem teljességét. Olyan társadalompolitika, amely a családot helyezi a nemzeti gondoskodás középpontjába, és amelynek kikezdhetetlen értéke maga a család. Ezt a gondolkodásmódot gyakorlatilag a magyar társadalom egésze elfogadja és támogatja, beleértve a fiatalabb, már új értékvilág mentén szocializálódó korosztályokat is. Ez egy sajátosan magyar többlet. Olyan hozzáadott érték, amellyel bátran beléphetünk Európába.
Egy értékközpontú, korszerűen konzervatív polgári gondolkodásmód olyan közösségekre épülő társadalomban érdekelt, amelyben a család jelenti az alapot, a kiindulópontot. A család lehet az a nemzeti és európai közös többszörös, amelyet a lehető legnagyobb gondossággal érdemes védelembe venni. Magyarország és Európa szellemi és mentális egészsége múlik azon, hogyan állítjuk helyre, illetve őrizzük meg egészségesnek a családokat itthon és a közös Európában egyaránt. Ez lehetne egy vállalható közös célkitűzés is egyben.
A közösségek Európája, tiszteletben tartva a döntéseikben szabad és független, felelősségteljesen élő polgár eszményét, az egymásra utalt nemzetek együttműködésében látja a jövőt. Az egyes nemzeti közösségek társadalmai azonban csak akkor lehetnek megbízható támaszai a közös Európának, ha maguk is biztonságban érezhetik magukat. Ehhez a legnagyobb erőforrást a családok stabilitása, biztonsága, megbecsülése adja.
Ennek a gondolatnak a kiteljesedéséhez azonban számolnunk kell azzal a követelménnyel, hogy a családokat körülvevő védelmi rendszereknek túl kell nőniük a szociálpolitika megszokott keretein. Célszerű, ha maga a társadalompolitika válik családpolitikai szemléletűvé. Olyan összefüggő rendszerré, amely sokoldalúan védi és szolgálja a társadalom ezen alapegységét.
Túl kellene már lépni azon a szűk látókörű szemléleten, amely kizárólag a magánszférába terelné a családok ügyének kérdését, különösen, ha az a gyermekvállalást illeti. Hiszen nem a családok belső viszonyaiba, életébe való beavatkozásról van szó, hanem arról a vállalható és követhető felfogásról, amely a gyermeket a nemzeti közösség számára is fontos és elsőrangú értéknek tekinti. Olyan különleges „közjószágnak”, amely a családjával egyetemben megkülönböztetett védelmet igényel. A társadalomnak, az államnak azonban az ehhez megfelelő mértékű felelősséget is vállalnia kell. Segítenie kell a családokat a megfelelő anyagi, gazdasági biztonság megteremtésében. Mindazonáltal túl kell lépni azon a gyakran tapasztalt gondolkodásmódon, amely szerint az állam, a közösség felelőssége és kompetenciája ki is merül a gyermekvállalással összefüggő közvetlen anyagi terhek enyhítésében. Nyilvánvalóan arra kell törekedni, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot a családok számára, de a családpolitika ennél sokkal messzebbre látó védelmi rendszert jelent. Bele kell értenünk a családbarát környezet kialakításától az otthonteremtés feltételeinek megteremtésén keresztül az úgynevezett család- és munkahelyprogramokat, a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítását, a családsegítő és mentális szolgáltatásokat, a szociomedikális rendszerek működtetését, az esélynövelő iskolarendszer kialakítását, a családok védelmét, összetartozását segítő közösségi, civil segítő kezdeményezések támogatását és más szempontokat is. Tehát egy összetett társadalompolitikai rendszert.
Közismert tény, hogy az unió országaiban és már a csatlakozó országokban sem biztosítható a népesség egyszerű reprodukciója sem. Gyakorlatilag mindenütt – így Magyarországon is – folyamatosan csökken a lakosság. Ez a tény, ez a helyzet számos sürgősen megoldandó kérdést és problémát vet föl. A csökkenő születési arányszám miatt mind a társadalombiztosítási rendszerek hosszú távú finanszírozhatósága, mind a gazdaság munkaerőigénye fölveti a lakosság pótlásának igényét. Ez a kérdés valóban felelősségteljes gondolkodást és okos megoldásokat igényel. Azonban nem lenne szabad engedni, hogy a népesség utánpótlásának kérdését mind itthon, mind Európában szinte kizárólag a munkaerő behozatalának növelésével lássuk megoldhatónak. Van más eszköz, más megoldás is. Egy a családot és a gyermeket európai közös értéknek tekintő szemlélet meghonosodása és az ennek megfelelően következetes támogató politikák kialakítása is segíthet ebben az igen nehéz helyzetben. Hiszen nem csak Európa munkaerő-piaci és más fontos – de lássuk be, merőben profán – igényeire kell tekintettel lennünk. Európa önazonossága, szelleme, kulturális identitása is azáltal erősödik, ha az európai nemzetek törődnek a saját népességük utánpótlásával.
Ma már nem is a divatja – bár azt se bánnánk –, hanem éppenséggel az ideje jött el annak, hogy felélesszünk, ha kell, életre hívjunk végre egy olyan család- és gyermekbarát Európát, amelyhez mi magyarok is képesek vagyunk a saját keserű tapasztalataink mellett hozzáadni a családot és a gyermeket értéknek tartó szemléletünket, a sok megingás és visszalépés mellett is rendszerbe fejlődő családpolitikánkat.

A szerző az Orbán-kormány volt helyettes államtitkára (Szociális és Családügyi Minisztérium)