Mostantól az ellenzék átveheti a kezdeményezést

Noha a legfrissebb Gallup-felmérés szerint a Fidesz jelentősen növelte előnyét az MSZP-vel szemben, a 2002-es választások keserű tapasztalataiból okulva mégis azt mondom, induljunk ki a legkedvezőtlenebb lehetőségből. Eszerint a Medián közvélemény-kutató intézet márciusi adatai igazolták azokat a sejtéseket, amelyek szerint még korántsem lefutottak az európai parlamenti választások. A felmérés szerint kicsit csökkent a Fidesz támogatottsága, míg a szocialisták némileg javítottak pozícióikon. Elgondolkodtató, hogy érezhetően javult az SZDSZ megítélése a szavazók körében, miközben a kisebb jobboldali pártok változatlanul egy helyben járnak. Komoly figyelmeztetést kapott az önállóságát változatlan hévvel hirdető MDF vezetése, mivel két és fél hónappal az EP-választások előtt továbbra sem mutatkozik reális esély arra, hogy elérjék az ötszázalékos küszöböt.
Az MSZP az összes választópolgár körében továbbra is egy helyben toporog, viszont a biztos szavazó pártválasztók között nőtt a támogatottsága. Ez azt jelenti, hogy növekedett a szocialista szavazótábor voksolási hajlandósága. Ez azért komoly fegyvertény a vezető kormánypárt számára, mert közben a Fidesznek az előző hónapban megnyert hívei legalábbis elbizonytalanodtak.
Árnyalja az összképet, hogy Medgyessy Péter és Kovács László népszerűsége közel került a mélyponthoz, ugyanakkor Orbán Viktor felzárkózott az élbolyba. A polgárok előtt tovább romlott a szocialista politikusok megítélése, míg a szabad demokratáké és az ellenzékieké javult. Ezt a trendet a Szonda Ipsos és a Tárki adatai is visszaigazolták.
El kell ismerni, hogy a Medián felmérései jóval közelebb állnak a tényleges erőviszonyokhoz, mint azok, amelyek nem is olyan régen tizennyolc százalékos Fidesz-előnyt mutattak. Az előző évek ismeretében nehezen volt hihető, hogy az igen széles tömegbázissal és mély gyökerekkel rendelkező MSZP tartósan ekkora hátrányba került volna. A nagyobbik ellenzéki párt annak köszönhette a megugrását, hogy a tavaly ősszel csúcsosodó államháztartási válság következményei szinte belerobbantak az emberek pénztárcájába, és ezek hatásai a kétségbeejtően rossz kormányzati kommunikációval párosítva elegendők voltak, hogy a kormány ellen forduljon a közhangulat. A Fidesznek szinte megszólalnia sem kellett ahhoz, hogy magához rántsa az ingatag és bizonytalan tömegeket.
Azóta változott a helyzet. A jó ütemben végrehajtott pénzügyminiszter-csere és az ezt követő száznyolcvanmilliárd forintos Draskovics-csomag némileg lecsillapította a makrogazdasági feszültséget. Bár az idei hiány alakulása továbbra is rendkívül aggasztó, a kommunikációs szempontból talpra álló kormány az olyan konjunkturális jelenségeket ügyesen lovagolta meg, mint például a meglepően gyors ütemben szárnyaló tőzsdeindex.
Összességében nézve persze nem javult a gazdaság tényleges állapota, ráadásul az egészségtelen szerkezetű állami ellátórendszerek továbbra is a szőnyeg alá söpört szemétként tornyosulnak a jövő előtt, viszont a nemzetközi piacokon is érezhető fellendülés némileg korrigálta a gazdasági mutatókat. Ugyanakkor az elmúlt egy esztendőben megrendült a hazai és a nemzetközi üzleti elit bizalma a korábban agyonsztárolt Medgyessy Péterben és kormányában. A befektetői-vállalkozói érdekcsoportok ezért joggal várták volna egy új és következetes gazdaságpolitikai program gerincének a felvázolását az ellenzék vezető erejétől. Ez még várat magára. A kormánykoalíció kritizálása mellett a Fidesznek csak arra maradt energiája, hogy változatlan hévvel kérje számon a koalíción az előző kormányzati ciklus eredményeinek szisztematikus felszámolását.
Amíg a Medgyessy-kormány a saját maga által teremtett kommunikációs csapdákban vergődött, addig volt hatása az ellenzéki pergőtűznek, különösen a nyomasztó mértékű év eleji áremelkedésekre való hivatkozásoknak. Az amerikai szakértők segítségével újra cselekvőképessé tett miniszterelnök stábja azonban elérte, hogy a Fidesz felé sodródó választói csoportok egy része elbizonytalanodjon. Ez persze csak a március közepén látható állapotot jelenti. A közvélemény-kutató intézetek áprilisi felmérései ezt még megcáfolhatják.
Az MSZP pozíciójavításának másik oka a miniszterelnök február 16-i országértékelő beszédéhez vezethető vissza. A Medgyessy Péter által bedobott közjogi koktél hatalmas vihart kavart a határokon belül és azon túl. A GfK Piackutató Intézet egyszeri telefonos felmérésének eredményeit – amelyek szerint mindhárom javaslat komoly szimpátiát élvez a polgárok körében – hallatlan profizmussal használta fel a miniszterelnöki agytröszt, elhitetve a közvéleménnyel, hogy a javaslatok hetven- meg kilencvenszázalékos támogatottságai egyenlők a népakarattal és a kormánnyal. A porhintéshez nélkülözhetetlen volt a koalíciót fenntartások nélkül kiszolgáló baloldali média és sajtó is. Az is segítette Medgyessy ravaszul kitervelt taktikáját, hogy a Fidesz hibát követett el, amikor nem utasította el azonnal a beszéd elhangzása után az alkotmányt semmibe vevő javaslatcsokrot.
Az ellenzék hezitálása – bár csupán néhány napig tartott – elegendő volt arra, hogy Medgyessy hosszabb távon is napirenden tartsa a populista elképzeléseket. Elkésett reakció volt a Fidesz részéről a nyilvánvaló és egyértelmű nemleges válasz halogatása, mert közben az SZDSZ kertelés nélkül szembement a javaslatokkal, többször az ordenáré hangoktól sem visszariadva. A szabad demokratáknak sikerült így olyan látszatot teremteniük, amely szerint ők az alkotmányos rend legmegbízhatóbb őrei, ez pedig kimutatható mértékben növelte a párt népszerűségét.
Ami az SZDSZ-nek jó, az a koalíciónak is jó: ezt nem szabad elfeledni. Medgyessy Péter néhány hét alatt elérte, hogy az EP-választási kampány nyitányára a biztos bejutó pozíciójába verekedje magát a koalíciós kistestvér. Ha azt vesszük, hogy az igen korán elindított szabad demokrata kampány mennyire terméketlennek bizonyult, akkor tulajdonképpen akár hálás is lehet a politikai gátlásokkal nem túlságosan felvértezett SZDSZ. A miniszterelnöknek sikerült az országértékelő beszédével egy olyan szituációt teremtenie, ami a szabad demokratáknak lehetőséget biztosít, hogy a számukra hazai pályát jelentő elvszerű liberális kinyilatkoztatások terepére vonulhassanak át.
Ideje lenne már, hogy a Fidesz jobban odafigyeljen arra a tényre, hogy elsősorban nem a szocialistákat kell legyőzniük, hanem az MSZP–SZDSZ-párost. Ez a két párt továbbra is szorosan összehangolja a tevékenységét, és nagyfokú naivitás kell a jobboldal részéről ahhoz, hogy néhány másodvonalbeli SZDSZ-politikus durva és bárdolatlan kiabálását máris koalíciós válságként értelmezze. Igaz, hogy Medgyessy Péternek a közös listára vonatkozó javaslata éles és elítélő kritikákat váltottak ki Európa-szerte. Ezek a nyilatkozatok viszont a miniszterelnök által célba vett – elsősorban baloldali orientációjú, de az utóbbi hónapokban elbizonytalanodó – választói csoportokat nem befolyásolták jelentősen.
Bizonyosra vehető, hogy a nyugat-európai elit tudta: a magyar miniszterelnök időnként előbukkanó ötletrohamait nem kell véresen komolyan venni, hiszen politikailag és jogilag kivitelezhetetlen az Európa felé menetelő Magyarországon egy ilyesféle közös lista. Számolt ezzel Medgyessy is, aki csak azért mutatta be a közjogi attrakcióit, hogy magához ragadja a kezdeményezést a médiában, valamint elterelje az emberek figyelmét a költségvetés, a gazdasági helyzet kríziséről. Szavai nem Európának szóltak, hanem annak az elbizonytalanodott szocialista szavazótábornak, amelyik vészes gyorsasággal kezdett eltávolodni a korábbi stabil preferenciáitól. A határozott és cselekvőképes államférfi pózában tetszelgő, időnként Kádár János módjára a népre kacsingató Medgyessy Péter számítása átmenetileg bevált, dacára annak, hogy időközben személyes népszerűsége a mélypontra sülylyedt.
Közben pedig a Fidesz csak arra figyelt, hogy meggyőzze az európai fórumokat a közös lista káros voltáról. Medgyessy azt is ügyesen kihasználta – és vélhetően még inkább kihasználja a választásokig hátralévő hónapokban –, hogy az elődjénél összehasonlíthatatlanul több, a közvéleményt befolyásolni tudó csatorna van a birtokában. Az aktív és méregdrága kormányzati kampánygépezet (az Európa-terv ismételgetése) átvette a közélet tematizálását az elmúlt hetekben, és a szokatlanul fegyelmezett balliberális sajtó is teljes mellszélességgel felsorakozott a javaslatok mögé. Az MSZP– SZDSZ-koalíció és a fölmérhetetlen hatalmat birtokló médiaelit már régóta szorosan összefonódott, így tulajdonképpen nem is meglepő, hogy cinkosokká váltak a kormányfő közéleti valóságshow-jában. A Fidesznek emiatt a továbbiakban is nehéz dolga lesz, mert bármennyire is kész tényként kezelhető a párt jelenlegi népszerűsége, ilyen médiaellenszél mellett nem lesz könnyű nyernie a júniusi választásokon.
Zárásképpen említsük meg a váratlanul Medgyessy–Orbán-vitává alakuló kormányfői csúcsot is. Tény, hogy felháborító módon csalták tőrbe a Fidesz elnökét, amikor arra kényszerült, hogy gyakorlatilag improvizálva próbáljon meg kitartani egy másfél órás vitában a precízen felkészített Medgyessy Péterrel szemben. Orbán Viktor jól állta a sarat, és ha némileg döcögve is, de képes volt a saját elképzelései szerint áttematizálni a helyenként kínos párbeszédet. Az utólagos felmérések szerint a Fidesz elnöke meggyőzőbb és – ami sokkal lényegesebb – szimpatikusabb volt ellenfelénél.
A miniszterelnököt több cél is motiválta. Az elbizonytalanodott választói rétegeknek kívánt üzenni, azt sugallva, hogy felkészültebb és szakszerűbb politikus, mint Orbán Viktor. A saját elkötelezett híveit, az MSZP törzsszavazóit is igyekezett befolyásolni. Az év elején felerősödtek a baloldalon azok a hangok, amelyek szerint Medgyessy Péter gyengekezű és cselekvésképtelen, akinek a sorozatos baklövései miatt a koalíció a biztos választási vereség felé rohan. Szárnyra kaptak olyan sajtóhíresztelések is, hogy esetleg konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene az Országgyűlésben. Ebben a helyzetben lépnie kellett Medgyessynek, bizonyítva azt, hogy a továbbiakban is képes a kormány irányítására. Az Orbán Viktor elleni nyilvános vita nemtelen kiprovokálásával így két legyet ütött egy csapásra: sikerült elhitetnie, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem annyira rossz debatter, aki képes zavarba hozni a Fidesz elnökét a képzeletbeli ringben, másrészt a saját tábora előtt egyértelművé tette, hogy változatlanul ő a baloldal tényleges első embere, aki ura a helyzetnek, mi több, még dinamizálni is tudja a rogyadozó balliberális erőket.
Ebben a kommunikációs hadjáratban meghatározó szerepe volt a Jeremy Rosner vezette amerikai PR-stábnak. Az erőviszonyokat ugyan nem sikerült jelentős mértékben módosítani, de az önbizalmát visszanyerő miniszterelnök személye köré épülő kampánnyal lefékezték az MSZP zuhanását és csökkentették a két nagy párt közötti különbségeket. Várható, hogy Ron Werber visszatérésével kétarcúvá válik az eddig pozitív üzenetekre koncentráló kormányzati retorika, és a népszerűséget hajhászó jelszavak mögött újra előtűnik a gyűlöletkeltés és az ellenfelek lejáratása.
A Fidesz még nem nyerte meg az európai parlamenti választásokat, és ha késlekedik visszaszerezni a kezdeményezést a közvélemény előtt (ilyen lépés lehet az összeomlott költségvetés módosításának kikényszerítése egymillió aláírással), akkor nem zárható ki, hogy a most még rózsaszínűnek tűnő esélyek gyorsan elillannak. Ez hosszú időre megakasztaná a mostanában ígéretesen alakuló pártépítést. Emiatt nincs más választása a nagyobbik ellenzéki pártnak, mint a döcögő kampánygépezet felgyorsítása, azaz némi analógiával, a jobboldal dinamizálása.