A pártállami cenzúra színeváltozása

–
2004. 04. 20. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Örömmel üdvözölte Pilhál György a Magyar Nemzet március 20-i számában, hogy mégiscsak lesz szobra Teleki Pálnak Magyarországon. Ha nem is egy budapesti köztéren, de legalább Balatonbogláron, a hálás lengyelek városában, a templomdombon.
Örömében bizonyára sokan osztozunk. Mint ahogy sokan lehetnek azok is, akik nem nyugszanak bele, hogy a kevesebbet beszélni, többet gondolkodni jelszavával élő és cselekvő miniszterelnök szobra ki van tiltva a fővárosból. Egyetértek Bakos István Hír tv-beli nyilatkozatával: ahogyan ez a kitiltás történt, az a magyar demokrácia, a demokratikusnak hazudott magyar szellemi élet teljes csődje. Hogy a főpolgármester (és a hozzá hasonlók) történelmi ismeretének hiányossága vagy a szolgalelkűsége volt nagyobb (ahogyan ez a Fővárosi Közgyűlésben ellenzéki oldalról elhangzott), az természetesen költői kérdés. A tény: a minden engedélyt megkapott szoborállítás utolsó pillanatban való megvétózása, amely egyértelműen jelzi azt is, hogy Magyarország szellemi életét a pártállaminál is durvább beavatkozásokra képes, mindenható cenzúra uralja.
Mindaddig azonban, amíg Sztálin – ugyancsak főpolgármesteri támogatással – Budapest díszpolgára, addig Teleki Pálnak ne is legyen szobra Budapesten. Ha nem akarjuk, hogy propellert játsszon a sírjában (bocsánat a tiszteletlen kifejezésért a minden tiszteletet megérdemlő férfiútól). Ennél nyugtalanabb álmai csak akkor lehetnének, ha Hitlert is – akinek egész léte, lénye elleni tiltakozását is kifejezte a főcserkész miniszterelnök öngyilkossága – a magyar főváros díszpolgárai között tisztelhetnénk. Márpedig a főpolgármester érvelése alapján, miszerint Sztálin hozzátartozik a főváros történelméhez, a náci vezért is megilletné ugyanez a megtiszteltetés.
A főpolgármester egyébként, aki az alternatív időszak egyik legradikálisabb másként gondolkodójának adta el magát, gond nélkül előrántotta a haladó pártállam egyik legvisszataszítóbb figurájának argumentumát. Grósz Károly szerint ugyanis az egypártrendszerhez már csak azért sem szabad az alternatív mozgalmaknak hozzányúlniuk, mert az történelmileg így alakult ki. A Monarchia is történelmileg alakult ki – kapta a választ, mégsem biztos, hogy konszenzus övezné azt a szándékot.
Grósz azóta eltűnt a történelem süllyesztőjében. Igazi rendszerváltozásról majd csak akkor beszélhetünk, ha a Hitlert és Sztálint kettős mércével mérőknek is ugyanez lesz a sorsa.

Sárpataki Ferenc
Debrecen

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.