Örömmel üdvözölte Pilhál György a Magyar Nemzet március 20-i számában, hogy mégiscsak lesz szobra Teleki Pálnak Magyarországon. Ha nem is egy budapesti köztéren, de legalább Balatonbogláron, a hálás lengyelek városában, a templomdombon.
Örömében bizonyára sokan osztozunk. Mint ahogy sokan lehetnek azok is, akik nem nyugszanak bele, hogy a kevesebbet beszélni, többet gondolkodni jelszavával élő és cselekvő miniszterelnök szobra ki van tiltva a fővárosból. Egyetértek Bakos István Hír tv-beli nyilatkozatával: ahogyan ez a kitiltás történt, az a magyar demokrácia, a demokratikusnak hazudott magyar szellemi élet teljes csődje. Hogy a főpolgármester (és a hozzá hasonlók) történelmi ismeretének hiányossága vagy a szolgalelkűsége volt nagyobb (ahogyan ez a Fővárosi Közgyűlésben ellenzéki oldalról elhangzott), az természetesen költői kérdés. A tény: a minden engedélyt megkapott szoborállítás utolsó pillanatban való megvétózása, amely egyértelműen jelzi azt is, hogy Magyarország szellemi életét a pártállaminál is durvább beavatkozásokra képes, mindenható cenzúra uralja.
Mindaddig azonban, amíg Sztálin – ugyancsak főpolgármesteri támogatással – Budapest díszpolgára, addig Teleki Pálnak ne is legyen szobra Budapesten. Ha nem akarjuk, hogy propellert játsszon a sírjában (bocsánat a tiszteletlen kifejezésért a minden tiszteletet megérdemlő férfiútól). Ennél nyugtalanabb álmai csak akkor lehetnének, ha Hitlert is – akinek egész léte, lénye elleni tiltakozását is kifejezte a főcserkész miniszterelnök öngyilkossága – a magyar főváros díszpolgárai között tisztelhetnénk. Márpedig a főpolgármester érvelése alapján, miszerint Sztálin hozzátartozik a főváros történelméhez, a náci vezért is megilletné ugyanez a megtiszteltetés.
A főpolgármester egyébként, aki az alternatív időszak egyik legradikálisabb másként gondolkodójának adta el magát, gond nélkül előrántotta a haladó pártállam egyik legvisszataszítóbb figurájának argumentumát. Grósz Károly szerint ugyanis az egypártrendszerhez már csak azért sem szabad az alternatív mozgalmaknak hozzányúlniuk, mert az történelmileg így alakult ki. A Monarchia is történelmileg alakult ki – kapta a választ, mégsem biztos, hogy konszenzus övezné azt a szándékot.
Grósz azóta eltűnt a történelem süllyesztőjében. Igazi rendszerváltozásról majd csak akkor beszélhetünk, ha a Hitlert és Sztálint kettős mércével mérőknek is ugyanez lesz a sorsa.
Sárpataki Ferenc
Debrecen
Meghalt Jelenits István