A siker erőszakos szemfényvesztői

Kósáné Kovács Magda 2004 tavaszán súlyos vádat emelt a katolikus kereszténység ellen. Igen, nem egyszerűen elmarasztaló pletykát gágogott világgá, hanem nyilvános vádat emelt – az Európai Parlament hivatalos megfigyelőjeként. Szelet vetett, vihart aratott. Most már neki magának is, és küldötté választó pártjának, a Magyar Szocialista Pártnak is viselnie kell a felelősséget.
Hogy a katolikus kereszténység egyházi képviselete, a Vatikán lenyúlná és bekebelezné Európát? Ez a hagymázas rémlátomás természetesen alaptalan és képtelen. Csak hát nagyon is alkalmas a rombolásra ott, ahol másfajta rontó erőket támogat. Ebben az esetben Kósáné Kovács Magda magyarországi parlamenti képviselő és európai parlamenti megfigyelő a Hit Gyülekezete lapjában vállalta a nyilvános vádaskodást. A vád így a Hit Gyülekezete törekvéseit, érdekeit, hadállásait erősíti. Mondhatnánk, a gágogás trombitaharsogássá öblösödik.
Sok helyről sokfajta válasz érkezett eddig erre. Ki kell egészítenem, és ezekkel a sorokkal ki is egészítem a kört. Húsvét környékén erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyar értelmiségiekkel találkoztam. Tőlük tudhattam meg különös és fontos tényeket a vád, a közzététel és a hatás elágazásairól.
Ezek szerint a Hit Gyülekezete 1992 óta a Kárpát-medence magyar nyelvterületén tíz-tizenkét alközpontot épített ki. Az alközpontok aztán helyi csoportok hálózatát létesítik és irányítják. Ez a folyamatosan bővülő szervezet szigorú központi vezérléssel és ellenőrzéssel működik. Hitéletének középpontjában az Úr akaratának közvetítése, elfogadása és végrehajtása áll. Ebben a körben az Úr akaratát egyedül a gyülekezet feje, Németh Sándor közvetítheti, és ez az általa közvetített akarat szab minden gyülekezeti tag számára egyedüli mércét. Megfellebbezhetetlen alapkövetelmény, hogy ez az egyedüli akarat és mérce segíti azt, aki engedelmeskedik neki, ámde bünteti azt, aki szakít vele. Ígéret és fenyegetés, támasz és büntetés szoros pályáján mozog itt minden. Az egyén szabadsága az elfogadásig terjed, de azzal le is zárul.
Figyeljünk most már az ígéret szerepére. A Hit Gyülekezete mindenekelőtt sikert ígér. Az Úr akaratát ígéri az egyéni siker megismerésére, képességének kifejlesztésére, megvalósításának esélyére. Vonzó és lelkesítő ígéret. Vonzó és lelkesítő hatását kiváltképp ott gyakorolja, ahol az egyéni siker megismerése, megteremtésének képessége és megvalósításának esélye a legjobban hiányzik. A sikertelenség, a kudarc, a kényszer nyomása alatt a sikerért itt semmilyen áldozat sem mutatkozik soknak. Az elfojtás világában a siker ígérete mindennél többet ér. Ha ezt az ígéretet egyenest az Úr akarata támogatja, akkor még az istenfélő erkölcsiség is megnyugszik. Készen áll az aranykalicka a meggyötört, de még reménykedő lélek számára.
Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján a sajátságos politikai rendszerváltozás és piacgazdaság kedvezett az egyéni siker akaratának és ígéretének. Fiatal és középkorú férfiak és nők ezreit érintette meg a Hit Gyülekezete ígérete, amely társította a sikert és a modernséget az Úr akaratának lelki bizonyosságával. Ezzel a társítással lehetett kiszakítani a jelölteket a történelmi egyházak hagyományosabb, régiesebb kötelméből. Siker, modernség, lelki bizonyosság vonzó közegét kínálta a Hit Gyülekezete – és ez a kínálat növeli ma is a tagságot.
Mára azonban a rossz tapasztalatok is megérlelődtek. Halmozódó tények igazolják, hogy a Hit Gyülekezete csak és kizárólag a siker hitét ajándékozza tagjainak, de a siker terméséből osztalékot követel. Az egyéni siker termését a gyülekezet közös tulajdonnak tekinti. Ebből a közös tulajdonból tized formájában veszi ki a saját részét. A tized, a kötelező osztalék dolgában a Hit Gyülekezete nem ismer engedékenységet. Magam is hallhattam egy ilyen kötelezvényről. A helyi elöljáró így aláírással kötelezné magát, hogy az ismerős tagok jövedelmét felkutatja, a tized összegét hitelesíti, a változást ellenőrzi. Másutt egy jogász azt fejtegette, hogy a Hit Gyülekezete valójában vállalkozásként működik. Sikeres tagjait osztaléktermelőkként mozgatja, mind nagyobb osztalékot hajtana be tőlük, ennek érdekében igényt tart a hierarchikus fegyelemre. Az osztaléktermelő tagtól azt is elvárják, hogy osztaléktermelő munkáját akár családja rovására növelje. Ez végül arra késztet, hogy az egyéni sikerért megtagadják a közösségi összetartozást. A nemzeti összetartozás is felesleges vonzalomnak minősül. A távozót ezen az alapon minősítik ellenségnek, ezért bélyegzik árulónak. Nem nagyon van okom kételkedni ebben a képben. Inkább magam is hinni szeretném, hogy a hittel űzött kufárkodásnak egyszer vége szakad.
Kérdés persze, hogy a hiszékenységet kik és mivel szoríthatják vissza. Nevezetesen a Kárpát-medence magyar nyelvterületén a leszakadó, elbizonytalanodó, minden szalmaszálba belekapaszkodó kisebbségi csoportok lelkülete tartós gyógyírt igényel. Ebben a közegben most még gyenge ellenállás él a siker erőszakos szemfényvesztőivel szemben. Ahol pedig ez a törekvés vethet, ott a rontás hoz termést. Nem mindegy hát, hogy a siker erőszakos szemfényvesztőit sikerül-e innét eltávolítani.
Világosságot kell teremtenünk ebben. Emlékeztetnünk kell például a siker és az akarat ellenőrizetlen kultuszára és szörnyű következményére. Figyeljünk csak Thomas Mann örök érvényű jellemzésére Cipolláról, a csodaváró embereket elvarázsoló és hatalmába hajtó szemfényvesztőről: „Az a képesség, mondotta, hogy túllépjünk önmagunkon, eszközzé legyünk, a legfeltétlenebbül és legteljesebben engedelmeskedjünk, csak fonákja a másiknak, hogy akarjunk és parancsoljunk; mindkettő egy és ugyanazon képesség; parancsolás és engedelmesség egylényegűek, feloldhatatlan egységet alkotnak; aki engedelmeskedni tud, az tud parancsolni és megfordítva: az egyiknek gondolata bennfoglaltatik a másikban, amint tömeg és vezér bennfoglaltatnak egymásban…”
Ismerjenek rá mind többen napjaink Cipollájára, Cipolláira. Tisztázzák azt is, kik és hogyan támogatják ezt a Cipollát és ezeket a Cipollákat. Mindenesetre tény, hogy Kósáné Kovács Magda nyilatkozatát a Hetekben a Hit Gyülekezetének nem egy imaházára kifüggesztették. Innen már nem lehet visszakozni. Erről a gágogásból kibontakozó nyilvános társulásról már nem lehet hallgatni.