Az agrárium válsága, avagy egy pártállami örökség

Emlékeztet az unióba való belépés következményeitől való páni félelem a húszas évek elejének a félelmeire, amelyek a pénzromlást kísérték. A korona elértéktelenedésekor az egész magyar nép nap nap után csak azt leste, hogy a svájci tőzsde hogyan jegyzi pénzünket. A Zürich név fogalommá vált, s valami távoli, misztikus ellenőrző hatalmasságot jelentett a a magyarok szemében. Ma ez a hatalmasság számunkra Brüsszel. Pedig mostani bajaink gyökerét nem az ottani politikacsinálók tetteiben kell keresni. A gyökerek az állampárti időkbe nyúlnak vissza.
Több mint húsz éve az MSZMP első számú gazdaságpolitikusa, Havasi Ferenc a KB-üléseken már beszámolt a magyar gazdaság csődjéről. Az Országos Tervhivatal elnöke, Hoós János az 1989-es válságtanácskozásokon már nem is rejtette véka alá sem az óriási adósságállományt, sem az inflációt, sem pedig a vészesen növekvő munkanélküliséget. A börtönök dugig voltak, s a munkásszállások kezdődő felszámolása nyomán tömegével jelentek meg a csövesek a főváros utcáin. A felnőtt bűnelkövetők száma tíz év alatt a felével, a gyerekkorúaké és a 14–18 éves korosztályhoz tartozóké 90 százalékkal emelkedett. Ami pedig a kádári időkben a társadalmi egyensúly hol kimondott, hol kimondatlan biztosítéka volt, a mezőgazdaság romokban hevert.
A Havasi-féle kivárásos gazdaságpolitika bukása utáni új, a változtatásokért felelős KB-titkár, Iványi Pál arról beszélt a mezőgazdaság kapcsán, hogy „az 1988. évi nyereségtömeg összege folyó áron még eléri az 1980-as évét, de reálértéke annak már csak a felét teszi ki… Általános a tőkeszegénység, elavult a technika. Miközben a rövid lejáratú mezőgazdasági hitelek kamata az 1980–81. évi tíz százalékról 1988-ban tizenhét-tizennyolc százalékra nőtt, addig az alaptevékenység jövedelmezősége tizenkettőről öt százalékra csökkent.” A második világháborúban Kállay Miklós miniszterelnök még Hitlert is megzsarolhatta a gabonaszállítások leállításával, az 1946-os kelet-európai éhínség idején pedig a vesztes Magyarország már gabonát szállított a győztesek éhségzónáiba. Az állampárti rendszer bukásakor, amikor a párt támogatásával a spontán privatizáció tágra nyitotta a kapukat a zöldbárók mohósága előtt, a mezőgazdaság vonata végképp kisiklott. Később a kárpótlási jegyekkel űzött spekuláció pedig még csak tetézte a bajt. A párt támogatásával létrejött agrárreform-mozgalom, amely a KB-jegyzőkönyvek tanúsága szerint a mezőgazdasági nagyüzemek védelmében jött létre, Janus-arcú volt. Mint Iványi Pál megjegyezte, az MSZMP létrehozta reformkörök tagjai közül sokan vélték úgy, hogy a párt még a nagyüzemek mellett sem állt ki következetesen. Minden hangosabb szó, amely az igazságosabb földmegoszlás, a javak jobb elosztása, a tűrhetőbb élet után kiáltott, a szakemberek körében dilettantizmusnak számított.
Ekkor már egyértelmű volt, hogy a Németh Miklóst támogató nagy gazdasági és pénzügyi szervezetek oligarchái a politikai hatalomnál is nagyobb befolyásra tettek szert.
A döntési folyamatokban drákói keménységgel vitték át akaratukat a Központi Bizottságban, miközben a vagyonátmentés kérdésében stratégiai szövetségre léptek lobbistáik révén a szakszervezetek és az agrárium fiatal menedzsereivel s a médiumok komprádor értelmiségével. A lelkes visszatérést, a magyar falvak második nagy felvirágzását az ezredfordulóra tették, azaz jó egy évtizedre taksálták a mezőgazdaság talpra állításához szükséges időt. Tévedtek.
Ma nagyobb az államháztartás és a mezőgazdaság válsága, mint a rendszerváltás kezdetén volt. A baj nagyságát a polgári kormányok sem ismerték fel. Mindkét polgári kormány beleesett abba a hibába, hogy a megoldást átengedte a kisgazdáknak, akikről csak az utókor boncjegyzőkönyvéből lehet majd megtudni, miben is „pusztultak” el. Ami a szocialistákat illeti, ők nem változtak, csak finomodtak eszközeikben: pénzügyi és jogi erőszakkal tépik szét a falusi Magyarország békéjét.
Érdemes újraolvasni a Magyar Országos Levéltárnak az MSZMP KB 1989-es jegyzőkönyveinek lábjegyzetekkel és magyarázatokkal bőségesen ellátott kötetét. Többet ér, mint bármelyik, a mezőgazdaság helyzetéről azóta megjelentetett szocialista pártprogram.