A falura uszított nagyváros

A budapesti metrószerelvényeket elárasztja egy hirdetés: „Ez is falu, csak kicsit többen laknak benne.” Az apró betűs szövegből kiderül, hogy az SZDSZ kampányszlogenjével van dolgunk, ami azt kifogásolja, hogy az EU költségvetésének fele az agráriumba áramlik, miközben a lakosság 80 százaléka városokban él. És hogy ez így nincs jól, tehát változtatni kell rajta. Az SZDSZ azért megy az Európai Parlamentbe (ha megy), hogy ezt a változást kieszközölje, azaz vegyék el a mezőgazdaságtól a pénzt, és adják oda a városoknak. Gondolom, először is Demszky Gábornak. Tegyük hozzá, hogy a főpolgármester a közszolgálati televízióban is kifejtette ez irányú nézeteit, indokolva is a párt szándékát: Az SZDSZ szavazói nagyvárosokban élnek, így nekik őket kell képviselniük. Egyébként meg, folytatta, az európai politikusok zöme egyetért ezzel az elképzeléssel, csak nem merik kimondani. Már többen jelezték: alig várják, hogy megérkezzen Strasbourgba (ő, Demszky), és rendbe tegye ezeket a dolgokat.
Tekintsünk most el egy régi jelszó felidézésétől, a falu és a város közti különbség eltűnéséről. Ne gondoljuk az ötlet kiagyalóiról, hogy elakadtak a dialektikus materializmus tanainál. Nézzük csak a puszta helyzetelemzést.
A mai EU alapját jelentő Római Szerződés egyik sarkköve volt a közös mezőgazdasági politika. Ne feledjük, a szerződés aláírásakor (1957-ben) alig egy évtized telt el a második világháború óta. Mindenkiben élénken élt az éhezés, nélkülözés korszaka. Az aláíró alapító hat ország ez időben is csak 75 százalékában tudta ellátni saját polgárait élelmiszerrel. Nem véletlen tehát, hogy célul tűzték ki a teljes önellátást. Ennek érdekében rögzítették, hogy a mezőgazdasági termelőknek biztosítani kell a nyugodt, tisztes megélhetést, a termelési és értékesítési biztonságot. Hangsúlyozom, ez nem kampányszlogen, ez az Európai Unió alapelve. Belátták ugyanis, hogy a mezőgazdaság olyan ágazat, ahol a természeti kitettség, a piaci zavarok, a lassú megtérülési idők, a ciklikus árbevétel stb. fokozott kockázatot jelentenek, ráadásul ez a rizikó nemcsak a termelőt sújtja, hanem az egész társadalmat, mert ha nincs mit enni, azt a nagyvárosi szavazók is megérzik, sőt még Demszky Gábor is.
A földművelésügyi tárca bölcs államtitkára és a főpolgármester gyakran egyeztetnek, hogy hogyan lehetne a leghatékonyabban egymásra uszítani a falusi és a városi népességet. E szándékot igazolja Szanyi Tibor teljes eddigi tevékenysége és Demszky mostani megnyilatkozása.
Magyarország EU-csatlakozása új lehetőségeket teremt a magyar gazdálkodóknak. Kinyílnak a piacok, és a csatlakozási szerződés értelmében a termelők 35-40 ezer forint hektáronkénti támogatáshoz jutnak. Igaz, hogy ez jóval kevesebb, mint lehetne, igaz, hogy sokat kell rá várni, de sokkal több, mint bármelyik eddigi kormány által juttatott pénz, ami végre stabilizálhatja a termelők gazdálkodását. Azt is tudni illik (még a Főpolgármesteri Hivatalban is), hogy az Európai Unió agrárköltségvetésének jelentős és állandóan növekvő részét a vidékfejlesztésre fordítják.
Ettől akarja az SZDSZ megfosztani Magyarországot.

A szerző agrármérnök, egyetemi oktató