Az üzlet, az érettségi és a komáromi csata

A Kossúth rádióban még a ballagás idején többször is beharangoztak a komáromi csatára utalva egy szakértői nyilatkozatot, amelyből a hallgatók megtudhatták, hogy hamarosan meg fog szűnni az érettségi vizsgák előtti feszültség. Történelem tantárgyból ugyanis vége a tudásmérésnek, helyette készség- és képességvizsgálatok lesznek a jövő évtől.
A sikeres érettségi vizsgákhoz emelt szinten is elegendő lesz a jelenlegi tényleges tudás tized része. Bejelentették, hogy még erre a tizedrésznyi tudástöredékre sem lesznek kíváncsiak a vizsgáztatók, sőt nem is fogják megkérdezni, mikor volt a komáromi csata. Az már senkit nem érdekel, hogy a vizsgázó talált-e magának eligazodási pontokat a történelem tanulása során, tud-e térben és időben tájékozódni.
Csupán azt kell eldönteni: ki győzött a komáromi csatában. Ha a vizsgázó meg tudja állapítani egy festmény és a három hadsereg (osztrák–orosz– magyar) létszámára vonatkozó adatokból, hogy a magyarok vereséget szenvedtek, akkor a vizsgabizottság igazolni fogja, hogy készség és képesség dolgában jelesen megfelelt. Than Mór festményén a magyar huszárok elszántaknak, lelkeseknek, győzteseknek látszanak, a fővezér örömében már a kalapját lengeti. A számok pedig azt mutatják, hogy Görgey Artúr és a magyar hadvezetés nagyon roszszul számolt, előre látniuk kellett volna, hogy az ellenséges erők létszámfölénye alapján a magyarokra Komáromnál szégyenletes vereség vár.
A harsány hangú szakértő a maradék aggodalmakat is igyekezett eloszlatni. Alaposak az előkészületek, senkit nem érhet meglepetés. Vannak és lesznek tesztelések, tájékoztatók, próbaérettségik, közvélemény-kutatások, egyeztetések, képzések és továbbképzések, ellenőrzések, vizsgák, statisztikák, útmutatók, kiadványok, segédeszközök – az érintettek minden rétegének, bőségesen ki tudnak elégíteni minden igényt. A vállalkozó szellemű szakértők tehát már most gátlástalanul sarcolhatják a kiszolgáltatottakat, alapítványi pénzből, az államkasszából is kedvük szerint markolgathatnak. Silány, értéktelen, már használat közben is eldobható szellemi termékekből legalább akkora lesz a kínálat, olyan széles a választék, mint amilyenre példát az élelmiszereket forgalmazó áruházakban láthatunk.
Egyébként sem panaszkodhatunk. Az üzlet nem most kezdődött, nem is 2002-ben. Most csupán új lendületet kap, mert ismét Magyar Bálinték basáskodnak az oktatásügy fölött. Az ifjúság és a jövőnk a következő hat pontba sűríthető:
1. a választópolgárok 95 százaléka még a pártjukat sem támogatta;
2. már régen eljátszották a pedagógusok bizalmát, hatalmas tüntetés, a szakma buktatta ki az első oktatási miniszterüket (Fodor Gábor);
3. még az utca embere is elfordult tőlük, amikor 2002-ben gúnyt űztek a nőiességből, ápolónők gyalázásával, csecsemő pelenkázásával (Kuncze Gábor) próbálták megnyerni a durvaságot kedvelő, iskolázatlan szavazók rokonszenvét;
4. az egyik szocialista politikus (Jánosi György) inkább lemondott az államtitkárságról, de nem volt hajlandó velük együttműködni;
5. a hatalomhoz zsarolás, koalíciós kényszer juttatta őket, a szocialisták választási győzelmük után nem támogatásuk hangsúlyozásával, hanem a hatékony korlátozás (Hiller István) ígéretével próbálták megnyugtatni a közvéleményt;
6. egyéni érdem sem indokolta, hogy az SZDSZ-ből bárki országgyűlési képviselővé váljon, hiszen a második fordulóban olyan MSZP-s szavazók voksoltak rájuk, akik nem tudhatták, hogy ezzel értéktagadókat juttatnak be számos, fontosabb minisztériumokba.
Ezek a közelmúlt tényei.
De a tények azt is mutatják, hogy nem komáromi csata, hanem komáromi csaták voltak, néhány hét alatt három is (1849. április 26., július 2., július 11.). Az első után a létszámfölényt élvező osztrák hadsereg Győrig vonult vissza, a másodikban mind a három hadsereg (közben megérkeztek az oroszok is) estére visszahúzódott eredeti állásaiba, s a magyaroknak sikerült Ószőnyből kiszorítaniuk az osztrákokat. Ezt a pillanatot örökítette meg Than Mór Az ószőnyi ütközet című festményén. Görgeynek nem volt oka az örömre, élete kockáztatásával a katonákat bátorította, kalapja lengetésével pedig Pöltenberg tábornokot akarta figyelmeztetni egy megpillantott, végzetesnek tűnő ellenséges (ulánus) oldaltámadásra, ezt követően veszítette el súlyos koponyasérülés következtében az eszméletét. A harmadik csatában ő már nem vehetett részt, a magyarok nem tudták áttörni az ellenség védelmi vonalait, az elvonuláshoz kerülő utat kellett választaniuk. Összegezve: nem a festőművész hamisított. A történelemhamisítást azok követik el, akik ehhez hasonlóan mossák öszsze az eseményeket.
Tehát nem Than Mór tisztességében, nem a szabadságharc katonai vezetőinek felkészültségében és értelmében kellene elsősorban kételkednünk. Kételkedésre rengeteg más okunk is lehetne, főleg a körülöttünk zajló események sodrásában. Mert nem igaz, hogy a milliárdokba kerülő minőségbiztosításnak az oktatási válság elkendőzésén kívül más értelme is van; nem igaz, hogy az egymással versenyző iskolák a gyermeket, az állami támogatást elvtelen engedmények, szélhámosság helyett inkább igényes munkával iparkodnak megtartani; nem igaz, hogy annál szívesebben vállalja az ifjúság a végtelenségbe nyúló tanulást, minél jobban szaporodnak az állástalan diplomások. Nem igaz, hogy a nyugdíjasoknak már csak egy feladatuk van az életben, szavazni négyévenként unokáik életének megrontóira; nem igaz, hogy akkor is takarékoskodik az állam, amikor nyelvünket sem értő, olcsó és idegen munkaerővel pótolgatja az elbocsátott tanárt, orvost, hivatalnokot; nem igaz, hogy mindenütt jó, csak otthon nem, érdemes faluról városba, a városból faluba, az országból külföldre menekülni; nem igaz, hogy az iskola feladata a munkakedv gyengítése és a törvény kijátszására, pályázásra, a koldulásra való biztatás.
A rádiós szakértő persze más példára is rávilágított. A nemzetiségi kérdés esetében szintén két egymásnak ellentmondó „eredeti” szöveget kell majd összehasonlítani az érettségin, egy magyart és egy románt. Ismerve a pillanatnyi elvárást, az egysíkú, globalizált szakértői gondolkodást, nem nehéz kitalálni a megoldást. A történelem már nem arra való, amire régen. Mellékes tantárgyként fejlesztheti a butaságához mereven ragaszkodó fiatalok önbizalmát, a matematika helyett is – a szakértők szerint – segítheti a logikus gondolkodás kialakulását, a fölöslegessé váló tantárgyak helyére pedig benyomulhat az angol nyelv, a számítástechnika (és a drogforgalmazó). Az üzletembereknek nem tetszik az emberiség által a múltunkról kialakított mozaikos kép, darabokra akarják törni, rábízni a gyermekekre, hogy a darabok összerakosgatásával – forráselemzéssel – alkossanak pontosabb, hitelesebb, üzleti szempontból is elfogadhatóbb képet. Arról nem beszélnek, hogy a források megértéséhez és elemzéséhez (még akkor is, ha az át van írva mai magyar nyelvre, el van látva magyarázó kiegészítésekkel) olyan tudásra lenne szükség, amelynek elsajátításához négy év nem mindenkinek elegendő – még akkor sem, ha közben semmi mással nem foglalkozik.

A szerző gimnáziumi tanár