Jogbizonytalanság a felsőoktatásban

Nyár van. Nyári szabadságra ment diák és tanár. Mielőtt azonban ennek a felsőoktatásban is örülni kezdenénk, érdemes egy pillantást vetnünk az Oktatási Minisztérium (OM) legújabb tervére, amely szerint a felsőoktatási törvényt egy kormányrendelettel szándékoznak módosítani. Már az is figyelemre méltó, hogy az OM 2002 óta minden nyáron hiperaktív. 2003-ban a tárca a magyar felsőoktatás modernizációs vitaanyagát tartotta fontosnak – július közepén – közzétenni, és csak a jelentős tiltakozás akadályozta meg, hogy a nyári hozzá nem szólást egyetértésnek tekintve, törvényjavaslatot nyújtson be a felsőoktatási törvény módosítására.
Eltelt egy év. A törvénymódosítást a mai napig nem nyújtották be. Már ez a tény is ékes bizonyítéka annak, hogy az elképzelés rossz volt, olyan rossz, hogy egy év alatt sem lehetett belőle törvényjavaslatot készíteni. Most felcicomázva fut tovább magyar universitasprogram néven, és arra vár, hogy az új felsőoktatási törvény alapja legyen. A magyar felsőoktatás európai harmonizációja pedig már két éve késik. Késik, mert a minisztérium vezetése nem tud olyan törvényjavaslatot benyújtani, amely a bolognai nyilatkozatban szereplő megállapodásokat tartalmazza, hanem összekapcsolja azokat a magyar felsőoktatás indokolatlan és elfogadhatatlan átalakításának szabad demokrata tervével.
A késlekedés az oktatási miniszter számára mára már igen kínossá vált. Az egyszerű és egyenes megoldás az lenne, hogy a miniszter törvénymódosításként benyújtja a parlamenthez mindazon javaslatokat, amelyekben közmegegyezés van, és az európai harmonizációhoz szükségesek. Sajnos azonban most sem az egyenes utat választják. Az OM már megunhatta a törvénynyel való bíbelődést – s mindenféle egyetemi emberek okvetetlenkedését –, mert jelenleg folyik az államigazgatási egyeztetése egy kormányrendeletnek, amely lényeges pontokon módosítaná a felsőoktatási törvényt.
Nem kell alkotmányjogásznak lenni, még csak a törvényalkotás rendjéről szóló törvény részleteit sem kell ismerni, hogy belássuk, ez aligha törvényes. Remélhetően legalább az Igazságügyi Minisztérium figyelmezteti erre az OM-et az egyeztetés során, de ha valami – mondjuk a nyári szabadságolás – miatt mégse tenné, talán ismét érdemes erre felhívni a nyilvánosság figyelmét is.
A kormányrendeletben a felsőoktatás képzési rendszerének teljes átalakítását tervezik, azaz módosítani kívánják a felsőoktatási törvénynek a képzés szerkezetét meghatározó paragrafusait. Teszik mindezt a felsőoktatási törvénynek (Ftv.) arra a 2003-ban elfogadott 129. paragrafusára hivatkozva, amely így szól: „A felsőoktatási intézmények alapképzésben a 2003–2005 közötti időszakban az Ftv. 84–86. paragrafusaiban foglaltaktól eltérő szerkezetű, tartalmú és időtartamú képzést a képesítési követelmények módosítása alapján az oktatási miniszter külön engedélyével folytathatnak.” A törvény tehát felhatalmazza a minisztert, hogy a felsőoktatási intézmények kérésére külön engedéllyel – kivételként – a törvény rendelkezéseitől eltérő képzést engedélyezzen. Ez a felhatalmazás a józan ész szerint nem vonatkozik – s remélhetően a törvények szerint sem – arra, hogy a miniszter az egész felsőoktatást kivételnek tekintse, és tetszése szerint átalakítsa. Az államigazgatási egyeztetés alatt álló kormányrendelettel pedig ennek végrehajtása történik július közepén!
A kormányrendelet a magyar felsőoktatásban anélkül kívánja bevezetni valamennyi szakterületen az úgynevezett alapképzést, és megszüntetni – igen, nem tévedés, megszüntetni – a jelenlegi, a felsőoktatási törvényben szabályozott és engedélyezett főiskolai és egyetemi képzéseket, hogy semmit nem mond a képzés második ciklusáról (magiszteri képzésről, a mai tényleges egyetemi képzésről). Ennek programjai nincsenek kidolgozva. A kormányrendelet szabályozná, hogy mely szakokon folyhat továbbra is osztatlan képzés. A jogász, orvos, állatorvos, gyógyszerész, fogorvos és építész szakokat sorolja ide. Hány és hány fórumon elmondtam már, ezeken kívül is van még olyan szakterület, ahol nincs értelme a kétciklusú képzés kizárólagosságának.
A kormányrendelet azonban nem csupán az eddigi cselekvésképtelenséget akarja úgy palástolni, hogy a törvény parlamenti vitáját megspórolva néhány „szakértő” ötletei alapján összecsap egy kormányrendeletet, hanem kész helyzetet kíván teremteni a felsőoktatási törvény – most azt mondják őszi – vitája előtt. Ha ugyanis a képzést a kormányrendeletben foglaltak szerint átalakítják, akkor a parlamentben érvként lehet majd használni, hogy már így folyik a képzés, s a diákok jogai sérülnek, ha változtatunk. Innen megközelítve is nyilvánvalóan a parlament jogkörét csorbítja a tervezett kormányrendelet. A magyar felsőoktatás jövőjét – reméljük – nem lehet egy nyári kormányülés hangulatától függővé tenni.
S akkor még nem szóltam a kérdés másik kényes részéről, arról, hogy a kormányrendelet még fél munkát sem jelent a felsőoktatás átalakításában. Csupán annyiban fog hozzá az átalakításhoz, amennyiben szétszedi a működő rendszert. Anélkül, hogy pontos terve lenne az összerakásra. Belegondolt valaki abba, hogy mi történik ezzel a zűrzavarosan szabályozott rendszerrel, mondjuk egy kormányátalakítás esetén, vagy ha ez a kabinet nem tölti ki hivatali idejét? A felsőoktatásban teljes káosz uralkodna, mert ezt a kormányrendeletet azzal a prekoncepcióval alkották meg, hogy a parlament – pecsétnyomóként – úgyis elfogadja majd az egyszer bizonyára előterjesztett új felsőoktatási törvényt. De mi történik addig? És mi történik, ha nem fogadja majd el a parlament az új törvényt, amelynek elképzeléseivel még a szocialista képviselők egy része sem ért egyet? A kormányrendelet kiadása a kormány felelőssége. Vajon tudja-e Medgyessy Péter, hogy oktatási minisztere felelőtlenül járt el, amikor súlyos jogbizonytalanságot kíván előidézni a felsőoktatásban?

A szerző az Orbán-kormány volt oktatási minisztere