Kenyéráremelést sürgetnek a pékek. Ez önmagában nem újság, évtizedek óta nem hallottunk olyan hazai vonatkozású hírt, ami bármely alapvető élelmiszer vagy szolgáltatás árának csökkenéséről szólt volna. A derék sütőiparosok az elmúlt évek során megemelkedett energiaárakra hivatkozva akarják 10–15 százalékkal följebb srófolni mindennapi betevőnk fogyasztói árát. Erre a tisztelt fogyasztó kapásból visszapasszolhatná a labdát azzal is: tessenek a pék urak a kormánynál reklamálni, Medgyessy és bankártársai emelték meg a gáz meg az üzemanyagok árát/adóját, arcátlanul megszegve választási ígéretüket. De mindenki a könynyebb ellenállás felé húz, a kényszerhelyzetben lévő fogyasztóval pedig mindent le lehet nyeletni. Még azt a – Magyarországon tömegméretben gyártott – kenyérnek látszó tárgyat is, amely a multik kezében lévő áruházláncokban kapható, és amelyről maga a Magyar Pékszövetség elnöke nyilatkozta a minap az egyik bulvárlapban: „Mivel a liszt minősége ritkán jó, a pékek kénytelenek több adalékanyagot [!!!] hozzáadni. Ettől lesz lukacsos vagy morzsálódó a pékáru.”
Öntudatos polgár legszívesebben rendőrért kiáltana e disznóság hallatán, de hol vannak már azok a boldog békeidők, amikor az ételmérgezőket a piactéri kalodába, szégyenketrecbe csukták, a tej- és borhamisítókat elvitte a csendőr. Szemetet eszünk – fogalmazott lakonikusan pár napja a Magosz elnöke a Demokratában. Ha e lassan globálissá dagadó kész átverés show-val szemben sokat nem is tehet az egyszeri ember, legalább annyi joga maradjon meg, hogy ne nézzék hülyének. A kenyér ugyebár (alapesetben) búzalisztből, vízből és sóból készül. Ezeken kívül, hogy megkeljen, csak élesztő kell. Más nem. Ismeretlen eredetű és összetételű vegyszerekre, mesterséges kelesztő-, gyorsítóanyagokra, tartósító-, színező és állományjavító adalékokra végképp nincs szükség, legfeljebb a nagyobb nyereség miatt. Azt ma már nem várhatjuk el a kenyéripari bérmunkástól, hogy a dagasztás végén eltegye másnapra a maradék kovászt, amint régen az igazi pékek csinálták, de azt igen, hogy ne tegyen vegyszert a mások ételébe.
További észrevételek a pékáruk ügyében a fogyasztó szemével: ugyan hol vannak az egy-két évtizede még megszokott, hagyományos kenyérféleségek, az igazi (teljes őrlésű lisztből készült) barna-, félbarna és büfékenyér? A fehér zsúr-, hosszúkás és kerek zsemlekenyér? Hová lett a tejjel készült, puha szegedi vágott cipó, a molnárka, a császárzsemlye, a patkó formájú, foszlós vajas kifli, a diós és mákos búrkifli, a sókristályos-köménymagos óriáskifli? Egyáltalán, hol van az a fajta, klasszikus ropogós kifli, amit a héja felől rétegesen lehetett lefejteni, amint egykor a pirospaprikás stanglit is. Hol van a pozsonyi kifli, a pacsni, a mákos barhesz, a fonott kalács, a természetes ízes és túrós bukta, táska, a lekváros szerelmeslevél?
(Itt kérek elnézést és megértést minden tisztességes pékmestertől, akik ma is iparkodnak ilyen pékárukat előállítani. A cikk nem róluk szól. Sajnos ők összesen nincsenek jelen a hazai piac öt-tíz százalékán, a többire a fent említett ipari laboratóriumok szállítanak.)
Másodjára nézzük a kérdést a költségek felől. Egy kiló liszt ára egy hónapja 66 forint volt, de az idén várható jó búzatermés miatt máris 50 forintra esett vissza. Az uniós tőzsdéken – ahogy idehaza is – folyamatosan esik a búza ára. Egy kiló kenyérhez 70 deka liszt kell, a gyárak kevesebbet használnak, éppen az adalékanyagok miatt. A víz és a só nem drágult meg drámaian, marad tehát a kemencék hevítésére szolgáló fűtőanyag árának, illetve a szállítási költségnek az emelkedése. Ezt akarják most a kenyérgyártók áthárítani a fogyasztókra. Kétszáz forintos „reális” kenyérárról beszélnek, meg hogy Ausztriában még így is sokkal drágább. A bibi csak az, hogy a magyar fogyasztó is 15 százalékkal többet fizet a fűtőgázért, a benzinért, dízelolajért, mint két éve. És ha nincs elég pénze elautókázni a városon kívüli shoppingcenterbe, végül a pékek nyakán marad majd az a finom, drága kenyér.
És még kenyértörés lesz a vége.
origo.hu
Orbán Balázs: Ez a háború nem a mi háborúnk - videó
