Nem tudhatom, ki hogy van vele, de Medgyessy Péter miniszterelnök lemondatása számomra több mint gusztustalan, mondhatni: határozottan hányingert keltő. Félreértés ne legyen, minden pártnak joga miniszterelnököt váltani, de a módszer az, ami megkülönbözteti a pártot a hataloméhes csürhétől. Márpedig ez ügy kapcsán pártról beszélni butaság lenne. Medgyessy Péter nem tett mást, mint minden támadás ellenére megpróbálta – most már tudjuk – a lehetetlent: pártmutyik helyett, lenyúlások helyett, korrupció helyett országot építeni. De lehet úgy teremteni hosszú távon, hogy kőfalnak hazudott gipszkartont állítanak, és már az alapból is kilopták a cementet? Medgyessy Péter nem tehetett mást, mint hite szerint erkölcsi kérdést csinált a politikából. Jogos a felvetés, miért pont most, mire várt ez idáig? De ne legyünk igazságtalanok, jobb később, mint soha! Sokunknak azt tanították, a klasszikus drámákban a főhősnek el kell buknia az erkölcsi tanulság győzelméért. De vajon lesz-e, lehet-e az erkölcsnek győzelme? Vajon meddig ragyoghat még a korrupció csillaga? A válasz most még várat magára. Remény azért még van – ezt egy valódi államférfi üzeni saját bukásával.
A szerző a Tisztelet Társaság alapítója
origo.hu
Hatalmas vaddisznó hozta rá a frászt a biciklisekre Baján – videó
