Demszky politikai infúzión

Magyarországon a szocialisták és szabad demokraták „áldásos” tevékenysége miatt demokráciánk politikai és erkölcsi értelemben tovább süllyedt. Ezzel semmi újat nem mondtunk, hiszen elég csak a kormányválság és a kormányváltás körüli eseményekre utalnunk. Legfeljebb annyit tehetünk hozzá: ma már felelősséggel senki nem mondhatja azt, hogy ez a mélypont. Ennek a csapatnak mindig sikerül újabb meglepetéseket okozni.
Még föl sem dolgozta az ország azt a döbbenetet, amit csak Gyurcsány-show-nak lehetne nevezni, máris itt volt a Demszky Gábor összeférhetetlenségi ügye miatti politikai színjáték. Ebben az ügyben a koalíció ismét bizonyította, hogy a jogállamiság, a demokrácia zakója lötyög rajtuk, és amikor érzik a bajt, akkor rögtön a régi jól bevált kádári reflexek szerint képesek csak gondolkodni, cselekedni.
Gondolta volna valaha Demszky Gábor, amikor a demokratikus ellenzékhez tartozott, hogy egyszer demokratikus viszonyok között ő lesz az, aki a tevékenységével, személyével és a körülötte kialakult helyzettel a kádári időket fogja idézni?
Gyurcsány Ferencet még meg sem választották elvtársai Magyarország miniszterelnökének, már kirúgatta a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjét, Felkai Lászlót. Feltehetően azért, mert tudomására jutott, hogy a hivatalvezető a bírósághoz akar fordulni Demszky miatt. A magyarázat a kirúgásra természetesen a szokásos, az évtizedekkel előttihez képest kicsit árnyaltabb: „a kormányzati munka hatékonyabbá tétele.” Természetesen ez is igaz lehet, ha a kormányzati munka hatékonyabbá tétele alatt azt értik, hogy a szocialisták és szabad demokraták jogállammal ellentétes szándékát senki és semmi jogállami módon akadályozni ne tudja.
Felkai Lászlónak mennie kellett, mert ha marad, akkor bírósághoz fordul, és a bíróság, mivel nem tehet mást a jelenlegi jogszabályok alapján, megállapította volna, hogy Demszky Gábor főpolgármesterként nem lehet európai parlamenti képviselő. Mivel nem szüntette meg a törvényes határidőn belül ezt az összeférhetetlenséget, nem lehet többé főpolgármester. Ez lehetett volna a bírósági eljárás kimenetele, mert mást a jelenlegi törvények, jogszabályok alapján nem lehetett volna mondani.
Felkainak mennie kellett. Ugyanúgy, mint Szász Károlynak, aki szintén a törvények alapján mert cselekedni a Pannonplast-ügyben, amely a Kulcsár-ügyet kirobbantotta. Ez sem tetszett a koalíció érintett politikusainak. Szász Károly ment, Felkai ment, és még örülhet, hogy nem verték meg seprűnyéllel.
A hatályos törvények alapján, nem részletezve a hátteret, a főpolgármesterre szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak, mint egy európai parlamenti képviselőre. Az európai parlamenti képviselő, a rá vonatkozó törvény alapján, lehet főpolgármester, de a főpolgármester az önkormányzati törvény alapján nem lehet európai parlamenti képviselő. Tehát Demszky főpolgármesterként nem fogadhatta volna el az európai parlamenti képviselőséget. Ő elfogadta, és nem szüntette meg az összeférhetetlenséget augusztus 20-ig. Ettől az időponttól jogilag megkérdőjelezhető Demszky főpolgármesteri pozíciója.
A törvények alapján az összeférhetetlenséget a Fővárosi Közgyűlésnek kell kimondania. Ezt a Fidesz– MKDSZ képviselőcsoport kezdeményezte, de a fővárosi szocialista és szabad demokrata képviselők augusztus 30-án politikai döntést hozva leszavazták. Egy rendkívüli közgyűlésen, amelyet szintén frakciónk kezdeményezett, szeptember 23-án a hivatalvezető észrevételeinek figyelembevételével elkezdődött az összeférhetetlenségi eljárás, most már törvényes módon. Szeptember 30-án, mint az várható volt, a szocialisták és a szabad demokraták ismét politikai döntést hoztak, a törvényessel szemben. Kiszivárgott hírek szerint Felkai László ekkor már azt fontolgatta, hogy bírósághoz fordul a Fővárosi Közgyűlés törvénysértése miatt, ugyanis Demszky nem lehetett törvényesen főpolgármester ebben a helyzetben.
A történtek megértését segíti, ha tudjuk: ekkor még nem szavazták meg Gyurcsány Ferencet miniszterelnöknek, a szabad demokraták tehát komoly zsarolási pozícióban voltak. Amennyiben Felkai bírósághoz fordul, amit a törvények alapján meg kellett volna tennie, úgy nagy valószínűséggel Demszky nem főpolgármester többé, bírósági ítélettel kimondva. Kérdés, hogy akkor a szabad demokraták megszavazzák-e Gyurcsányt miniszterelnöknek. Annyit ehhez hozzátehetünk: ez lett volna a legszerencsésebb megoldás Magyarországnak, a nemzetnek határon innen és túl, és nem utolsósorban Budapestnek.
De folytatódik a színjáték: szeptember 28-án kiderül, hogy Felkainak mennie kell. Gyurcsány még nem tudja megnevezni kormánya tagjait, de már tudja, hogy kitől lesz hatékony a fővárosi közigazgatás. Jön Forgács Imre hivatalvezetőnek, szeptember 29-én Gyurcsányt miniszterelnökké választják, szeptember 30-án a Fővárosi Közgyűlés szocialista és szabad demokrata képviselői újra megszavazzák, hogy Demszky lehet egyszerre főpolgármester és európai parlamenti képviselő.
Mindenki feszülten várt, mit tesz ebben a helyzetben Forgács Imre, az új hivatalvezető. Ha bírósághoz fordul, ahogyan ezt a törvények szerint meg kellett volna tennie, akkor logikátlan lett volna Felkai menesztése, hiszen ezt ő is megtette volna, és a koalíciónak nem kellett volna vállalni azokat a feltételezéseket, amelyeket még a baloldali sajtóorgánumokban is megfogalmaztak, miszerint Felkainak Demszky miatt kellett mennie. Ha nem fordul bírósághoz, ami a koalíció eredeti célja, akkor szakmailag járatja le magát.
A helyzet megoldására egy ügyes trükköt találtak ki: Forgács Imre október 5-én kimondta, hogy szerinte is összeférhetetlen a két pozíció, viszont egy szóval sem említette, hogy bírósághoz fordul. Erre, érdekes módon, másnap Demszky is reagált, és azt mondta, hogy ugyan a bíróságon kimondanák azt, hogy a két funkciója nem összeférhetetlen, de nem akar hosszú eljárást, ezért inkább lemond európai parlamenti képviselőségéről, és Budapestnek szenteli minden energiáját. Látszólag megoldódott a probléma.
A Fidesz álláspontja az, és ezt véleményünk szerint a törvények is alátámasztják, hogy augusztus 20-a óta nincs főpolgármestere Budapestnek, mert Demszky nem mondott le európai parlamenti képviselőségéről időben. Amikor most megtette a kényszer és a nyomás hatására, már nem teheti semmissé, hogy korábban törvénytelenül járt el. Ezt csak a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője tisztázhatná azzal, hogy a bírósághoz fordul, de nyugodtan borítékolhatjuk: Forgács Imre nem fog odafordulni, ezt megerősítette október 18-án. Most már érthető, miért kellett kinevezni.
Mi történhetett a háttérben? A legvalószínűbb magyarázat az, hogy először az MSZP és az SZDSZ megegyezett abban, hogy megmentik Demszkyt úgy, hogy mindkét funkciót betöltheti, akár törvénysértés árán is, ezért kellett Felkait meneszteni és Forgácsot kinevezni. Aztán megszavazták Gyurcsányt miniszterelnöknek, és a szocialisták, csodák csodája, rájöttek, hosszú távon nem biztos, hogy ki kell állniuk egy ilyen alkalmatlan főpolgármester mellett, mint Demszky Gábor. Nem véletlen hogy október 3-án az MSZP XI. kerületi polgármestere személyében új budapesti elnököt választottak, akitől sokan kimondva-kimondatlanul azt várják, hogy ő lesz a szocialisták főpolgármester jelöltje 2006-ban.
Valamit tenniük kellett, hogy egy nyilvánvaló törvénysértést elleplezzenek, ezért lemondatták Demszkyt az európai parlamenti képviselőségről, amiről valójában, és ez a furcsa, nem kellett volna lemondania és valószínűleg nem is akart lemondani, mert ez a havi milliós tiszteletdíj az egyébként zűrös és kusza anyagi helyzetét rendbe hozhatta volna.
Demszky Gábor politikai infúziót kapott. Ha nem segítenek neki, már nem főpolgármester. Egyébként már régen nem főpolgármester, hiszen valójában régóta nem képviseli az itt élőket. Az utóbbi időben erkölcsi értelemben is megroggyant, most jogilag bukhatott volna meg, ha minden törvényesen működne ebben az országban. De megmentették. Olyan helyzet ez, mint amikor a 80-as években a kommunista vezetőt még nagy betegen is kitették a dísztribünre november 7-ét ünnepeltetni a Vörös térre, miközben lógtak belőle a csövek és állandó felügyeletre szorult.
Most Demszkyt teszik ki főpolgármesterként, miközben politikai értelemben már nem létezik. Nem képvisel senkit, egy politikai bábu, akinek léte csupán a két kormánypárt háttéralkuitól függ. Demszky Gábor budakeszi illetőségű lakos bejár a Városházára, és úgy csinál, mintha főpolgármester lenne. Megígéri, az utóbbi két hónapban kétszer is, hogy visszaszerzi a budapestiek bizalmát, hogy értük fog dolgozni.
Oda jutott az ország, hogy a miniszterelnökét négyszázvalahány szocialista kongresszusi küldött választja meg, Budapest főpolgármesterét meg vagy negyven szocialista és szabad demokrata képviselő. És egy közigazgatási hivatalvezető képes hivatalában tartani a törvények ellenére. Tragikus, hogy ilyen fontos tisztségek háttéralkukban, ki tudja, milyen ígérvények és esküvések mellett dőlnek el. Demszky főpolgármesterségét meg kellett mentenie a koalíció pártjainak. Nem azért, mert alkalmasnak tartják, vagy mert szeretik. Az elkövetkező években még fontos ügyeket kell levezényelni a neve alatt a koalíció és a befektetők ízlése szerint Budapesten. Már régóta nem arról van szó, hogy Budapestnek és az itt élőknek jobb legyen.
Amikor Chamberlain 1938-ban, mint a Brit Birodalom külügyminisztere hazaérkezett a dicstelen müncheni tanácskozásról, ahol lényegében Csehszlovákiát odavetették Hitlernek, Churchill mint az ellenzék vezére valami olyasmit mondott neki: külügyminiszter úr, ön előtt két út állt, a tisztességtelenség vagy a háború. Ön a tisztességtelenséget választotta, de a háborút így sem kerülheti el.
Ha a Demszky Gábor főpolgármester összeférhetetlenségi ügye miatt Felkai László Fővárosi Közigazgatási Hivatal-vezető sebtében összehozott elbocsátását kommentálni szeretnénk, valami hasonlót kellene mondanunk. A politikai felelősség alapján Gyurcsány Ferenc elé lehet állni, és azt mondani: miniszterelnök úr, ön előtt két lehetőség állt, a tisztességtelenség és Demszky Gábor főpolgármesterségről való lemondatása. Ön a tisztességtelenséget választotta, de Demszky Gábor bukását így sem kerülheti el.

A szerző a fővárosi Fidesz–MKDSZ frakcióvezetője