Dráma és bohózat munkáspárti támogatással

Vajnai Attila levelét megírta, s az meg is jelent a Magyar Hírlapban (Társadalmi ellenőrzést az egészségügyben!, október 6.). A szerzője személye okán nincs ok különösebb figyelemre, nevezett a néhány százaléknyi szavazatot szerző, de az Országgyűlésbe jutás ötszázalékos határát alulról sem súroló kisebbik posztkommunista utódpárt – a Munkáspárt – alelnöke. A figyelem oka, hogy olyan kérdésben pocskondiázza a jobboldalt, amelyben kivételesen egy oldalra kerültek. Nincs mit csodálkozni ezen: az esetek nagy hányadában csupán az igen vagy a nem az alternatíva, így – egészen különböző megfontolások után is – a politikai spektrum ellentétes oldalán lévő pártok vallhatnak azonos álláspontot. Amiről szó van, az a kórházak privatizációjának megtiltásáról döntő népszavazás. Ennek kezdeményezője a Munkáspárt volt, de az aláírásgyűjtés mellé számos szervezet felsorakozott – például a Magyar Orvosi Kamara –, és a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség választmánya is annak támogatására szólított fel.
Az alelnök keserű tapasztalatai birtokában elmondja, hogy a kormánypártok – így a nagyobbik utódpárt, az MSZP – tisztességtelen eszközökkel próbálták lejáratni a kezdeményezőket, amire nem is marad adós a válaszszal, s jó nagyot rúg ő is – a Fideszbe. Mert attól fél, így ő, hogy az a népszavazás sikerét kisajátítja. Azét a népszavazásét, amelynek akkor van esélye egyáltalán sikerre – ami nem is annyira a többség támogatását, mint az érvényesség 25 százalékos küszöbének átlépését jelenti –, ha a nagyobbik ellenzéki párt erejét megfeszítve erre mozgósít. Félelme, mint mondja, az aláírásgyűjtés során szerzett tapasztalatok öszszesítéséből származik. Bizonnyal az történt, hogy a Fidesz választmányának véleményét magukévá tevő jobboldali szavazók aláírás után megsúgták a munkáspárti aláírásgyűjtőknek, hogy az egész csak átverés… Röhej. (A számukra boldog 1950-es években ebből még egy imperialista összesküvést is rittyentettek volna.)
Vajnai Attila teljes pártalelnöki tekintélyével állítja, hogy a Fidesznek mindössze az a kifogása, most nem ő privatizálhat(na), pusztán ezért támogatta az aláírásgyűjtést. Bizonyítékként az Orbán-kormány kórháztörvényére hivatkozik – tárgyi tudásának hiánya és/vagy a megtévesztés művészetében való jártassága okán –, amely híresztelése ellenére a közhasznú társasággá alakulást szabályozta, s kizárta a gazdasági társasággá alakulás lehetőségét, amit a Csehák-féle kórháztörvény nem. Az Orbán-kormány időszakának legelején szétrúgta az állandó korrupciógyanútól és nem csak gyanútól körüllengett, eredményeket felmutatni képtelen, jogosítványai nagy részétől még a Horn-kormány alatt megfosztott egészségbiztosítási önkormányzatot, s tette mindezt az SZDSZ egyetértésével, s az MSZP ímmel-ámmal ellenzésével, de megkönnyebbült sóhajától kísérten. Vajnai szerint mindez arról szólt, hogy a jobboldal közvetlenül rátette kezét az évi 1500 milliárdos egészségügyi kasszára (mellékes: e szám jóval magasabb a ténylegesnél), de akkor erről szól az egész Medgyessy-kormány, és ezen a Gyurcsány-kormány sem kíván változtatni. Majd Mikola István exminiszterrel ijesztgeti a jámbor olvasót (vajon miért marad ki Gógl Árpád?), akinek „kiterjedt rokonságával foglalkozó kabarétréfák” élénken élnek Vajnai emlékezetében. Nos, bármint értékeljük is Mikola egészségügyi miniszteri működését, nem elvitatható tőle, hogy az egészségügy területén erőteljes rendcsinálásba fogott, és e téren ért is el eredményeket. A kiterjedt rokonság idekeveréséből annyi igaz, hogy a gyógyszerész szakmai közéletben elismert öccsének egy egészségügyi kitüntetést adományozott, elfogadva a jelölőbizottság ajánlását. Rossz szájízt szülő politikai hiba volt, de ennél többet még az akkori ellenzék sem állított. Ebből kreál Vajnai sejtelmes gyanút. Itt most nem a röhej szó a megfelelő. Az alantas inkább.
Mit akarhatott vajon Vajnai ezzel az olvasói levéllel? Az aláírásgyűjtés sikere, az Alkotmánybíróság után a népszavazást megbuktatni? A drámát bohózattá változtatni?
Lelke rajta.

A szerző szociológus-közgazdász