Szólni kellene már a szocialista agytrösztnek, hogy a főnök nevetséges. Ugyanis úgy viselkedik, szocialistáskodik, mintha egy több évszázados – a nemzet kiemelkedő szolgálatában álló – vagyon uraként ágálhatna. Ő, aki nemrég szerezte meg – közismerten szerfölött kétes módszerekkel – a közvagyonból milliárdjait. De nemcsak az idő, a szolgálattal alátámasztott tekintélye hiányzik e mesterkélt személyiségű atyafi alól, hanem a tisztes polgári munka is, amire gyűlölt ellenfelével szemben – a szoci képviselők röhögése közben – olyan nagy hangon támaszkodni óhajtott.
Az anyós elvtársnő közreműködésével s a baráti elvtársak lízingelős ügyességével szerzett Gyurcsány-vagyon ura nem hivatkozhat a tisztes munkára. A KISZ-es apparátcsik még kevésbé, hiszen azért, mert neki volt munkakönyve, feladata nem a (polgári) munka volt. Mit képzel ez az ember magáról? Miért gondolja, hogy etikai alapjai vannak? Hiába ül mögötte a félrevezetett, szegény, csodaváró magyarok által megválasztott többség, az a politikai hatalomnak nem ad erkölcsi legitimációt. Ahogyan egykor a tudományos ideológia sem adott. Bármit is gondolnak ma egyesek.
Az a legkevesebb, ha ilyenkor személyiséghibákra gondolunk. Mivel azonban politikusról van szó, hagyjuk az öregecskedő macsót. Még akkor is, ha Gyurcsány nem látszik megérteni azt, hogy a politika szolgálat, s nem érvényesülési terep. A szánalmasan makogó Medgyessy után azt hittük, nem jöhet rosszabb. Nos, a bájmosollyal útját járó bankár, akit egyszerű eszközökkel el lehetett takarítani az útból, csak tanonc lehetne a ripacskodó Gyurcsány mellett. Aki sok százezres öltönyében – néhány ezer aktivista hatalmi aggódásának megbízási erejével – azt hiszi, hogy ő a modernség.
Ebben biztos nem téved, a gátlástalanságot illetően tényleg az. Kinevez, levált, elkésik – farba rúgva többszörösen a jogállamot –, s mégis úgy gondolja, hogy minden rendben van. Elvégre is, ő most az erősebb. S ezért adót szed, majd dönt arról, kinek ad, kinek nem, hiszen ő most is az él(csapat)vonal. Ő most is úgy gondolja, mint régen, hogy ő és csapata a szükségszerűség. Régen – úgymond – társadalmi tulajdonnal, most meg a saját haveroknak biztosított privatizációval. Egy exkommunistát nem lehet lekörözni a modernségben, amely természetesen mindig neki szolgál.
A Gyurcsány-jelenség mellett van egy másik szomorú kísérőjelensége is a gondolattalan Kuncze privatizációs dühének. S ez a Dávid Ibolya-féle szintén gondolattalan, kalapos, vasladys utánzás. Dávid Ibolya már nem először árulta el, hogy nem érti a konzervativizmust, s még kevésbé saját hazáját. Ahol nem a magántulajdon fölényéről van szó, hanem zömében tulajdontalanná tett és kiszolgáltatott honfitársairól. Mellékesen az is értetlenségi világcsúcs, ahogyan az elnök asszony az SZDSZ-szel száll versenybe azért, hogy ki árthat többet a magyaroknak.
Az elnök asszony sem érti a munkát, ahogyan Gyurcsány sem. Az elnök asszony is azt hiszi, hogy a munkáról beszélni azt jelenti, hogy a szocializmusról beszélünk. Gyurcsány is azt hiszi, hogy az ő KISZ-munkája munka volt. Különös egybecsengés. A munka polgári erény és tisztesség kérdése – egy elnyomó diktatúra politikai munkása ne merje magát egy demokrácia politikusi munkájához hasonlítani. Dávid Ibolyának pedig nem ártana azt megtanulni, hogy foltos és lyukas nadrágú magyarok között a privatizáció akkor is nemzetellenes, ha a kalapjait nemzeti színre festi.
Egy közösség sorsát ugyanis nem lehet a tiszta magántulajdonra bízni, még a történelmi (legitimált) magántulajdonra sem. Egy közösségnek egzisztenciális ügyekben – éppen a legszegényebb tagjai érdekében – a közösségben kell öngondoskodónak lennie. Ez Gyurcsánynak ideológiailag, Dávid Ibolyának még – úgy látszik – politikailag „magas”. Jobb lenne talán mindkét esetben tiszta privátumban folytatni. A többieknek biztosan jobb lenne.
Az ember egyszerűen nem érti, hogy elméleti és történelmi műveltség híján is hol marad a (politikusi) józan ész azoknál, akiket emberek választása legitimált? Mert hogy Kuncze Gábornál ilyen kérdés nem merülhet fel a politikai bizniszt illetően, az más kérdés. Ő – minden oldalról megfontolva – a (nemzetek feletti) nagytőke helytartója. Neki nyilván azok tesznek fel kérdéseket. De egy „szociáldemokrata” s egy hazafias „konzervatív” politikusnak azoknak kell elszámolni, akik nem milliárdok, még csak nem is milliók fölött rendelkeznek.
Mit tud mondani nekik egy üres, óriási önbizalommal nagyképűen és nevetségesen mesterkélt egykori apparátcsik? Netán azt, hogy őt szeretik azok, akik mindent a 2006-os választás megnyerésére tettek fel? Mit jelent Gyurcsány ágálása az iskolátlanná, postátlanná, vasúttalanná, orvostalanná stb. tett falvak lakosainak a modernségről, meg a csak másik oldalon látott szélsőségek elleni tiltakozás? Inkább vissza a privátumba ezekkel a megtollasodott elvtársakkal és a világot nem értő „demokratákkal”.
origo.hu
Nagy Feró: Nem tisztelem azt, aki a kecskéjével él szexuális életet!
