A Király utcai műemlékegyüttesben, amely jelentős részben klasszicista épületekből áll, Hild József, a kor egyik legjelentősebb építésze, az egri és az esztergomi bazilika tervezője legalább nyolc lakóházat jegyzett: többségét az 1840-es években emelték. A 40. számú, háromemeletes, zárt udvaros sarokház – civil akciós új nevén a K40 – polgári nagylakásokkal épült 1844-ben. Az elmúlt hetek bontásáig csaknem teljes egészében megőrizte reformkori alakját (kapualj, lépcsőház, udvar, függőfolyosók, korlátok, rácsok), csak az utcai homlokzatok alakultak át. A húszas években az ablakokat redőnyösre változtatták, és hat új erkély került a házra; a hatvanas–hetvenes években a földszinti saroküzletre kirakatdobozt tettek. Az átalakítás nem olyan mértékű, hogy egy rutinos műemléki renoválás ne tudná hitelesen visszaállítani az eredeti architektúrát. A meglévő terv, a Hild-korból származó házak, archív felvételek és a falkutatással megállapítható részletek együtt biztosítani tudják a hiteles rekonstrukció feltételeit. Szemben a Király utca 29., a ház oldalán pedig a második szomszéd, a Király utca 36. is Hild-épület: egyszerre látszó mintákat mutatnak a mester tipikus részletformáira.
Hogy az „elrontott” homlokzat ellenére itt is a műemléki védelem és a helyreállítás lehet csak a cél, azt a területnek (a Paulay–Király–Dob utca körzetének), az Ólipótváros mellett legegységesebben megmaradt pesti reformkori negyede együttes értéke indokolja. Ilyen környezetben, műemléki jelentőségű területen a hazai és nemzetközi gyakorlat szerint a hiányosan fennmaradt műemléki értékek is megóvandók és helyreállítandók. A magyar államra is kötelező az UNESCO bécsi memorandumának betartása: „A világörökségi városok olyan városirányítási politikát igényelnek, amely a megóvást a fenntartás kulcskérdésének tartja. A történeti város hitelessége, épsége nem kompromisszum tárgya.” Egy klasszicista épület esetében az érték, a megőrzés nem lehet kérdéses, a ház hitelessége pedig csak az eredeti homlokzattal teljesül.
Helyreállítás után a földszinti üzletek Hild-motívumos tizenkilenc árkádíve, a ki-be nyíló szárnyú emeleti ablakok, a széles kiülésű kazettás, konzolsoros kő főpárkány, a közbenső osztópárkányok, a kőből faragott konzolú erkélyek és az ablakok párkányos keretezése, a boltozott földszint és pinceszint hitelesen fogja visszaadni a XIX. századi épületet, ami (több tucat hasonló társához csatlakozva) egyértelműen műemlék, azzá nyilvánítása formális kérdés.
A Király utca környéke a Várnegyed után a második megragadó műemléki környezete lesz Budapestnek, amely egymást követő történeti korszakokat őrző beépítése, hagyományai és a lebontástól megmentő társadalmi fellépés történetével is a párizsi Marais negyedhez hasonlítható, amely ugyanilyen állapotban volt védetté nyilvánítása előtt. A mi Marais negyedünk kibontakoztatása – az egész történeti Pest városrehabilitációja párhuzamos örökségmegőrző céljával együtt – a következő évtized nagy örökségvédelmi feladata. A kulturális közérdek és az építészeti együttes védelmében a hatóságoknak a helyreállításhoz szükséges beruházási konstrukció megtalálását kell segíteni – szakmailag, jogilag és anyagilag is – a műemléki jelentőségű terület valamennyi történeti értékű épülete esetében. Mivel nem az egyedi értékek, hanem a kevésbé értékes, de egységesen történeti jellegű épületekből összeálló együttes az egész eklektikus város elsődleges értéke, ezért a jó helyreállítás terén ez a terület mintát kell hogy adjon Pest helyreállításához.
Az épületet hamar, a feladathoz kalkulált reális áron meghirdetve, helyreállítási programmal együtt kell átadni egy örökségi ingatlanfejlesztőnek (lehetne önkormányzati is, ha már volna), aki vállalja a pontosan és számonkérhetően meghatározott tartalmú műemléki helyreállítást, és az épületből jó színvonalú polgári lakóházat terveztet, a régi és új építészeti feszültségével gazdagító földszinti és pinceszinti üzletterekkel. Vagy akár ebben az esetben kollégiumot, ha a fővárosnál arra van igény és forrás. A megfelelő környezeti adottságú történeti épületek emeletein kiemelkedően jó lakóterek alakíthatók ki. A Király utcai ház csaknem valamennyi szobája utcára néz, világos, napos; a többi környezeti feltételt a rehabilitációnak kell feljavítani.
A történeti Pest csak városrehabilitáció által maradhat meg, különben mindig a legkívánatosabbakat és a legrosszabbnak mondottakat (apránként az egészet) lebontják. A városmegújítás során az architektúrák helyreállítása mellett a legfontosabb cél a beépítési és lakásstruktúra korszerűsítése, a zöld felületek közterületi és tömbön belüli jelentős növelése, a közlekedési terhelés csökkentése, a szegregáció megszüntetése, és mindezek következtében a gazdasági erő visszatérése. Az erre a célra reálisan megszerezhető uniós támogatás és az irányítottan bevont piaci fejlesztői erő számításba vételével az önkormányzatoknak a kormányzattal és a parlamenttel együtt kell végre valódi választ adni Budapest belső magja négyezer régi házának kiélesedett kérdésére.
A problémától a lakóházak bontásával („legjobb indián a halott indián”), azaz kulturális értékeink rombolásával és kétes-káros ingatlanfejlesztésekkel megszabadulni vágyó kerületi törekvéseket meg kell, hogy állítsa a Király utcai bontás kapcsán elemi erővel kitört, teljes körű civil tiltakozás, a hivatalok fokozatos csatlakozása és az UNESCO által várható elítélés. Budapest történeti negyedeiben saját hagyományaink alapján és európai mintára a helyreállításnak és a rehabilitációnak kell megindulnia.
A szerző Ybl-díjas építész, a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
