Kedden a köztévé Este című műsorában Gyurcsány Ferenc a következőket mondta: „Én a Magyar Szocialista Párt miniszterelnöke vagyok. Az a dolgom, hogy az országnak (…) alternatívát mutassak, mit lehet csinálni, miért érdemes azt az utat követni, amit én ajánlok nekik.” Azt most hagyjuk, miként lehet valaki saját maga alternatívája. Inkább koncentráljunk arra: Gyurcsány nem az ország miniszterelnöke, hanem az MSZP-é. S ettől már sok minden megvilágosodik…
Gyurcsány Mezőberényben. Mivel az a vád érhetne, hogy eltorzítom az eseményeket, az MSZP-ügyekben abszolút autentikus Népszava tudósítására hagyatkozom. „A kormányfő a hét végén több meglepetést is szerzett. Mezőberényben, ahol a Kossuth téren mondott beszédet, felszólt az egyik közeli épületből őt hallgató családnak, és arról érdeklődött, hogy mi lesz az ebéd. A rakott zöldbab hallatán megjegyezte, hogy ő nagyon éhes. Amikor a családfő, Hack Ákos meginvitálta ebédre, maga is meglepődött, hogy a kormányfő rábólintott. A fórum végén azonban nem jött össze Gyurcsánynak a rakott zöldbab, mert még nem voltak kész vele, ezért a háromgyerekes családnál végül csak egy almát ebédelt.” Ha ezek után bárki a szájára meri venni a populizmusvádat, legyen a penitenciája az, hogy három hétig rakott zöldbabot ebédeljen almával Mezőberényben.
Feleselő köznaplók. E rovatban már érintettem Zöldi László internetes napi rovatát, amelynek az MSZP-párti klubhalo.hu ad helyet. Ritka mozzanat: naplóíró a naplóírót – noha gyökeresen másként látják a világot – elismerő szavakkal méltatja. „Számomra az értelmiségi közérzet egyik forrása a Köznapló, Végh Alpár Sándor jegyzetsorozata a Magyar Nemzet szombati számaiban. A szerző írószemmel megáldott publicista. (…) Ha tudni akarom, hogy miről tűnődik egy konzervatív értelmiségi, e napló eligazít.” Lám, ez itt Magyarország, a közös haza – tekintünk körül büszkén. De van tovább is. „Bár az utóbbi időben zavar két mozzanat. Az egyik, hogy a jegyzetíró bőbeszédűbb, mint korábban; a másik pedig az, hogy egyre kevésbé képes függetleníteni magát a kampányhangulattól. Változatlanul a kulturáltság határain belül marad, de kezd torzulni a látásmódja.” Roszszat sejtünk. Mi lehet az a kulturált torzulás? Csak nem valami bőbeszédű óvatlan gyurcsányozás – írószemmel? „Legutóbb például azt fejtegette, hogy mérnök barátja művészjelölt fia a fejméretből kiszámította, vajon menynyi volna Gyurcsány Ferenc zuglói óriásplakátja, ha törzs és láb is tartozna hozzá. Százhuszonhat méternyi ház kéne hozzá. A jelenséget Végh Alpár Moszkvához, Sztálinhoz és a személyi kultuszhoz köti.” Talált, elsülylyedt. A konzervatív ember ilyenkor erősen drukkol, hogy a fejméretből nehogy már a koponyaosztályozó fajelmélet jöjjön ki; de szerencsére nem. „Én is szokatlannak vélem az ezerhétszáz négyzetméteres plakátot, de ha Orbán Viktor arcvonásai rajzolódnának ki rajta, akkor sem következtetnék, mondjuk, Hitlerre.” Ez igazán szép Zölditől, de az elvbarátai közül nem mindenki ilyen viszszafogott a következtetéseiben. Egyébként pedig kicsikét össze van itt mosva Sztálin meg Hitler – ha csupán azt nézem, melyikük mennyi ideig vendégeskedett nálunk, már az sem teljesen mindegy. „A visszafogott ítélkezésre ösztökél a Délmagyarország című napilap, amely szerint Szegeden, a tarjáni lakótelepen egy tízemeletes házra olyan plakátot feszítettek ki, amely Orbán Viktort ábrázolja. Az arcképe negyvenkét méteres, s ha volna egy mérnök barátom, akinek művészjelölt fia szeret számolgatni, akkor a teljes alakra száznál bizonyára jóval több méter jönne ki. Lehet, hogy még egy méterrel több is Gyurcsány plakátjánál. Akkor most Orbán képében egy méterrel hosszabb ördögöt kéne a falra festenem?” A visszafogott ítélkezés nemcsak Zöldi sajátja, így ördögfreskók dolgában nem mennék bele holmi méricskélésbe. Csupán annyit említenék meg: Orbán a tarjáni panelház végét fedi – Gyurcsány meg a zuglói toronyház ablakait. „Ha a Köznapló szerzője becsületes írástudó, akkor az én médianaplóm olvastán néhány nap múlva arról kéne beszámolnia, hogy vagy indokolatlanul hasonlította Gyurcsány Ferencet Sztálinhoz, vagy Orbán Viktorral bővítendő a személyi kultusz példatára. Azt hiszem, a becsületességéből telne a kiegészítésre, arra viszont módfelett kíváncsi vagyok, vajon a gőzerővel kampányoló Magyar Nemzet helyet adna-e a módosításnak.” Politikai napilapként – mi tagadás – tényleg gőzerővel kampányolunk, de ezen ne múljék Végh Alpár kolléga becsülete. (Bár ez a párbajra hívás nem volt elegáns.) „Kedvezőbb helyzetben vagyok, mint a jobboldali értelmiségiek. A magamfajta írástudó nyugodtan megjegyezheti a klubhalo.hu-n, hogy túlméretezett kampánykinövésnek tartja a jelenlegi miniszterelnök zuglói óriásplakátját. A volt miniszterelnök szegedi óriásplakátjával együtt, persze” – írja zárásként Zöldi. No comment.
origo.hu
Orbán Viktor: Baja is megcsinálja - fotók
