Sztrádák külső forrásból, tönkrement MÁV

Í G É R E T E K É S V A L Ó S Á G <br/>A 2002-ben hivatalba lépő szocialista&#8211;liberális kormányzat a magyar vasút felvirágoztatását tűzte ki célul, és vasúti reformot ígért, amit szerintük az előző kormány elmulasztott. A magyar vasutat jelentő MÁV mára tönkrement, eladósodott, saját vagyona gyakorlatilag elfogyott, ugyanakkor a hazai piac megnyílt más társaságok előtt. A kormány által ígért autópályahossz sem valósul meg ebben a ciklusban, a sztrádák adósságra épülnek.

Putsay Gábor
2006. 03. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ebben a ciklusban gyakran visszatérő téma volt Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök által, még a 2002-es választási kampányban megígért 800 kilométer új építésű autópálya, amiről már akkor lehetett tudni, hogy ennyi sztráda négy év alatt nem épülhet az országban. A jelenlegi hivatalos kormánypropaganda arról szól, hogy 2006-ig 511 kilométer új autópálya épül, amiből mindössze 64 kilométert készített elő az Orbán-kabinet. A kormány képviselőinek erős csúsztatása ellenére más a helyzet. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kabinet mindeddig összességében 275 kilométer autópályát adott át, ebből viszont a kormányon levők által valóban új beruházásként megkezdett és átadott gyorsforgalmi utak hoszsza 166 kilométer. Ha még tovább szűkítjük a kört, 105 kilométer hosszú autópályáról döntött ténylegesen – M5-ös, M0-s új szakaszai, és a nyíregyházi elkerülő – a szocialista–liberális kabinet, amit meg is építettek, és átadtak. Az M3-as, M30-as, M7-es, M70-es, valamint az M9-es új gyorsforgalmi utak megépítésében, ami 170 kilométer, a polgári kabinetnek is jelentős volt a szerepe: az autópálya-szakaszok esetében vagy megkötött szerződéssel, illetve építési engedéllyel rendelkezett a Nemzeti Autópálya (NA) Rt., így a hivatalba lépő kabinet megkezdhette a beruházásokat. A kormány, illetve legutóbb Kóka János miniszter által hangoztatott 64 kilométer előkészítéséről – M3-as Polgár–Füzesabony – elég annyit megjegyezni, hogy 2002 tavaszán már aszfalt volt az autópályán, és nagyrészt elkészült a Tisza-híd.
A beruházások ütemezésénél is nagyobb problémát jelentett és jelent ma is a kormánynak a finanszírozás. A program beindítását – 2003 – követően bő egy évvel kiderült ugyanis, hogy az akkor folyamatban levő fejlesztések is meghaladják a magyar gazdaság és a költségvetés lehetőségeit. Az autópálya-programra 2003-ban és 2004-ben jutott költségvetési forrás, bár a túlköltekező kormány miatt az államháztartás már akkor is megingott. Ezt követően a kormány a fejlesztésekkel és a magántőkéből megvalósuló úgynevezett PPP-projektekkel eladósodási pályára állította a magyar gazdaságot, és nincs garancia arra, hogy a növekedés és a tőkebeáramlás ezt ellensúlyozni tudja. A Gyurcsány-kormány tovább folytatta, sőt bővítette a programot, a sztrádaépítés kikerült a költségvetés hatásköréből, a kabinet olyan megoldást választott, ami hosszabb távon veszélyezteti a mára amúgy is kritikus helyzetbe került államháztartást. Az addigra megrendült helyzetbe került büdzsé hiányát olyan formán pótolták ki, hogy a kormány tavaly kereskedelmi banki hitelt vetetett fel az NA Rt.-vel, amit a 2004-ben átadott, és egyszer már kifizetett autópályák után kellett újra befizetni a költségvetésbe. Nem véletlen, hogy az Európai Unió (EU) statisztikai hivatala, az Eurostat nem egyezett ebbe bele, így programutak néven határozta meg a gazdasági és közlekedési tárca azon autópálya-szakaszokat, amiket továbbra is piaci forrásokból finanszíroz az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. A társaság ezeknek az utaknak a fejlesztéséhez, illetve a korábbi autópálya-hitelek visszafizetéséhez kötvényeket bocsát ki. Az állami beruházásokat, valamint az előkészítéseket bonyolító NA szintén nagyrészt hitelből gazdálkodik idén. Az ÁAK adósságát, illetve a PPP-programok költségeit az állam évente fizeti vissza a büdzséből rendelkezésre állási díjként.
Ugyan a 2002-ben hivatalba lépő kormány liberális közlekedési minisztere, Csillag István a vasút felvirágzását és a halaszthatatlan MÁV-reformot ígérte az első vasutasnapon, ahol beszédet mondott, mára a társaság, ezzel együtt a magyar vasút helyzete minden eddiginél tarthatatlanabb. Nemcsak a közszolgáltatást ellátó társaságból, hanem az országos hálózat fejlesztéséből is fokozatosan kivonult az állam, a beruházásokat most is, és a tervekben is az éppen esedékes EU-források határozzák meg. A reform eddig döntően abban merült ki, hogy megnyíltak a hazai pályák a külföldi és a magánvasutak előtt. A kormány 2003-ban a beígért vasútreform helyett annyival járult hozzá a MÁV fejlődéséhez, hogy megengedte 30 motorvonat hitelből történő megvásárlását. Az egyetlen terület talán, ahol a MÁV szolgáltatási színvonala emelkedett, a főváros környéki elővárosi közlekedés. Tavaly fordult elő első ízben, hogy állami forrás nem jutott az országos pályahálózat fejlesztésére, az EU-forrásokon kívüli önrészt hitelből biztosítja a MÁV. A vasúttársaság hiteleinek – ami egyrészt fejlesztési hitel, illetve a menetdíjakkal nem fedezett költségek – jelentős részét utoljára 2001 decemberében a polgári kormány vállalta át. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány az állam által megrendelt közszolgáltatási költségek ki nem fizetése mellett üzemviteli hitel felvételére kényszerítette a vasúttársaságot, ami egyébként a társaság adósságának nagy részét képezi. Mára a vasúttársaság teljesen eladósodott, hitelképtelenné vált, jegyzett tőkéje lecsökkent, a változatlan vasút-finanszírozási gépezetet egyedül az állami garanciák és a komfortlevelekre alapozott kereskedelmi hitelek működtetik. A személykocsi-állomány 15 százaléka üzemképtelen, 50 százalékuk alkalmatlan a minőségi szolgáltatásra, ugyanakkor az áruszállító kocsik 30 százalékát kell leselejtezni, a maradék felének meg kell újítani lejárt működési engedélyét, a mozdonyoknak ugyancsak felét öt éven belül le kellene cserélni. Történik ez akkor, amikor a liberalizált piacon a legnagyobb vetélytársnak számító Osztrák Szövetségi Vasút az utóbbi években 400 korszerű és nagy teljesítményű villanymozdonnyal újította meg járműparkját. A MÁV morálisan is tönkrement, és ebben nem csak az alulfinanszírozás játszott szerepet. A 2002-es kormányváltás után külső területről olyan menedzserek kerültek pozícióba, akiknek a vasút és a vasutasok irányításában sem gyakorlatuk, sem szakmai képzettségük nem volt, így addig soha nem látott szakadék keletkezett vezetők és beosztottak között. Azóta ugyan a vezetésben is történt változás, ám a vasút gépezetét és a fejlesztéseket továbbra is leginkább újabb hitelek felvételével tudják biztosítani. A vasút működésére jellemző, hogy felelős vezetők is szoktak arról nyilatkozni: nehéz meghatározni, hogy a MÁV bizonyos területei milyen költséggel működnek. A gazdasági és közlekedési tárca álláspontja szerint a tavaly elfogadott vasúti törvény új viszonyokat teremthet a szektorban a versenytársak megjelenésével: csak azt nem teszik hozzá, hogy jelenleg a versenyképtelen MÁV jelenti döntően a magyar vasutat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.