Vannak, akiknek mindig a néppel van bajuk

Régi igazság, hogy a kormányzati ciklusok a hatalomban töltött éveket tekintve különböző korszakokra bonthatók. Így most, hogy lassacskán a hátunk mögé kerül az elmúlt négy év, talán felrajzolhatunk néhány jellegzetes tendenciát arra vonatkozóan, milyen korszakai vannak hazánkban egy-egy ciklusnak, amennyiben baloldali kormány kerül hatalomra.
Első év. Minden probléma oka: az előző kormányzat, amely kifosztva, lerabolva, Csáki szalmájaként adta át az országot. Trehányságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az államkincstárban is ott felejtettek néhány százmilliárdot, amiből gyorsan kifizethetjük a ránk szavazókat. Valamint az örök gonosz, Orbán Viktor, aki mint éjszakai lidérc ijesztgeti álmukban a békés polgárokat, hogy másnap fáradtan, kialvatlanul ne tudják az országot előrevinni.
Második év. Minden probléma oka: az ellenzék, amely ahelyett, hogy szó nélkül és a nagyság előtti köteles alázat bemutatásával megszavazná a kormány ötleteit, akadékoskodik, hazaáruló módon ellenszavaz, és furmányos módon, akaratátvitel útján arra kényszeríti az igazságügy-minisztert, hogy törvényjavaslataiban újra és újra alkotmánysértő passzusokat helyezzen el.
Oka még a hálátlan adófizetők, a nép – az az istenadta –, amely nem átall hol egy pénzügyminisztert a tandíj bevezetése miatt, hol egy miniszterelnököt kifütyülni, amikor ő épp mint a becsület lovagja tör lándzsát, és bölcs bagolyként figyelmezteteti a szürke verebeket: „Ne tessenek hazudni!”
Valamint Orbán Viktor, aki mértékadó tévéprédikátorok szerint is nagy valószínűséggel maga az Antikrisztus.
Harmadik év. Minden probléma oka: az ellenzék, amely ahelyett, hogy segítene a kormánynak a rengeteg kárt – amit különösen az egyébként tökéletesre alkotott költségvetési törvények aljas kritizálásával évről évre súlyosbít – helyrehozni, nem átallja szóvá tenni a problémákat, amelyek természetesen még így a harmadik év tájékán is csak és kizárólag neki és korábbi kormányzásának köszönhetők. Oka még a nép, amely a legbizonyítóbb erejű kormányszóvivői kinyilatkoztatásoknak sem hisz.
Valamint a mitikus szörnyeteg, akinek nevével hithű baloldali anyák esténként ágyba zavarják rakoncátlankodó gyermekeiket: „Ha nem fekszel le, kisfiam, elvisz az Orbán.”
Negyedik év. Minden probléma oka: a nép. Illetve az már nem, azt már újra szeretik, hisz értük, az ő jólétükért dolgoztak négy hosszú esztendőn át vért izzadva, és ha végtelen bölcsességében ismét rájuk szavaz, akkor a következő négy évben már tényleg lát is valamit abból a sok nagyszerű vívmányból, amit négy évvel ezelőttre is ígértek, és amely szupertitkos föld alatti laboratóriumainkban már csak a bevezetésre vár. De tényleg, és most már mindenképp, és úgy éljek, meg garanciát vállalok rá – sőt, mivel most kampány van –, isten bizony is. Oka még az ellenzék, amelyik csökött agyával és maradi, nemzetrontó habitusával képtelen belátni, hogy a baloldal eddig csupán az ő aljasságaikat hozta helyre, és egyébként is, velük, a kormányzati piszkosul haladókkal szemben nincs alternatíva. És végül, de nem utolsósorban a baloldali katekizmus kórusban kiáltandó főgonosza, az Orbán.
Amennyiben viszont jobboldali kormányzat van hatalmon, nyilvánvaló, hogy minden gond oka maga a kormány, ellenben az ekkor már látható eredmények csak és kizárólag annak köszönhetők, hogy a baloldal természetes hajlamai ellenére, merő szívjóságból, csakis a szebb jövő érdekében különböző csomagocskákkal küzdött értünk, hálátlanokért.
Egyszóval Magyarországon MINDIG az ellenzék kormányoz. Már csak egyet nem értek. Hogy akkor mi a jó fenéért akar a baloldal folyton kormányra kerülni?
Faraghó András
Budapest