Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Avar János főszerkesztő kérdi a Gyurcsány-propagandává züllött Vasárnapi Hírekben: „Ugyan hol van az állítólagos riogatás a 23 millió románnal a Rosszabbul élünk kampányhoz képest?” Figyeljük a bravúros jelzőhasználatot! Avar szerint Kovács László riogatása a bezúduló 23 millió románnal csak állítólagos volt. Ha enynyire lehetett megbízni a kolléga jelentéseiben is, felesleges volt annyi éven át tartani a gazdáinak. Alább meg azt találja írni: „Ettől oly bizarr Dávid harca a valójában már ex-Góliáttal. Hogyne, a jobboldal teljes médiája még ex-Góliáté…” Hagyjuk a szánalmas exgóliátozást, s nézzük inkább ezt a freudi elszólást: a jobboldal médiája. Még. Vagyis van ez a Dávid nevű makulátlan parittyás jobboldali állam asszony, aki jogot formál a jobboldal médiájára (a baloldali kiemelt státus mellé). Úgy is fogalmazhatnánk: jussot formál rá. Avar és a helyettese pedig már próbaszámot szerkesztget a Vasárnapi Hírek mellékleteként a Nemzetből. Csak azt tudom tanácsolni önöknek: bármily elenyésző a valószínűsége, de ha az önök által előfizetett napilap egy nyirkos reggelen olyan impreszszummal jelenne meg, hogy szerkeszti Avar János, Várkonyi Tibor vagy Martin József, felelős kiadó meg Csapody Miklós vagy egyenesen Dávid Ibolya; fogjanak gyanút…

Dávid Ibolya mint felelős jobboldali kiadó persze legalább olyan meseszerű, mint Dávid Ibolya felelős jobboldali politikus. Azt nyilatkozta például a Népszabadságnak adott terjedelmes interjúban: „Tudom azt is, hogy a Magyar Nemzet is elvtelenül támad, de én már csipesszel sem veszem a kezembe ezt az újságot évek óta.” Eszerint a konkurens újságból tájékozódik, amely alkalmasint Teller Ede tollából is közöl síron túli gyalázkodásokat a csúnya Orbán Viktorról. Ám e csipesz miatt egy világ omlott össze bennem. Azt hittem, Dávidnak és pártjának címzett jobbító szándékú, elvszerű konzervatív kritikáim célba értek. Hogy nem keresztény tempó egy ötszázalékos pártnak ötvenszázalékos részesedést elfoglalni a köztévé kuratóriumi elnökségében a balpártokkal szövetkezve. Ráadásul azóta nyomokban sincs a műsorban a konzervatív Magyarország, eltekintve az elnök asszony futtatásától. Az sem kifejezetten keresztény erkölcsiségű, hogy olyan tévéelnököt választottak meg 8:0 arányban, akinek aztán családi korrupciós ügy miatt kellett távoznia. (Ibolya asszonynak talán ismerős e fogalom.) Nem jutott el Dávidhoz az a kritika sem, hogy hazug frakcióvezetője egy nem létező frakcióülésen zárta ki a pártból Lezsákot és társait, s velük a lakiteleki szellemet. Erről a hazugságról a fegyverhordozó frakcióvezetőnek bírósági papírja is van. Dávid elnök meg levajazta ezt a stiklit Szili elnökkel, a másik keresztény aszszonnyal. Legközelebb – csipesszel vagy anélkül – jusson majd ez eszükbe a gyóntatószékben, vagy ha a pápát a Vatikánban gyermeki tiszteletükről biztosítják…

Antall György visszavág. Újabb e-mail érkezett a publicisztikai rovathoz Antall József elsőszülött fiától. „Nem kevés meglepetéssel láttam viszont egymondatos üzenetemet a Magyar Nemzet pénteki számának hasábjain. Bár nincs a szövegben semmi titok, de az
e-mail még akkor is a magánlevelezés része, ha egy
e-mail üzenetre küldött választ másolatban mindazoknak elküld valaki, akik az eredeti üzenetet is megkapták. Egyébként ezt a szöveget pont ugyanazoknak küldöm meg, akik a MN-ben feltűnt szövegemet is megkapták.” E sorok komoly dilemma elé állíthatják a szerkesztőt: erre a címre ugyanis megjelentetésre szánt olvasói véleményeket, cikkeket szokás küldeni. Mivel azonban a kör-e-mail címzettjei nem változtak, e második üzenet is nyilvános, nem pedig holmi magánlevelezés. „Gondolom, az ironizálónak szánt írás szerzője, egy Osszián néven irkáló bértollnok is tudja, hogy a magyar nyelv szabályai szerint az igekötő módosítja, vagy meg is változtathatja az ige jelentését. Következésképpen a használ ige igekötős alakjai – a felhasznál, kihasznál és az elhasznál – nem ugyanazt jelentik. Meg azt is tudhatja, hogy a felhasznál igének önmagában is több jelentése van. Egyébként meg üzenem a bértollnok úrnak, hogy nem, az antallozó miniszterelnök és a mostanában sokat antallozó fideszes urak sem szerepelnek az e-mailes címlistámon. AGY.” Köszönettel vettem a rövid nyelvtani továbbképzést; cserébe a fideszes jelző első betűjét átigazítottam nagyról kicsire. Egyébként a bértollnok titulust ezek után büszkén vállalom: mi tagadás, valóban a tollammal keresem a kenyerem. Mint ahogy ön ügyvédkedéssel – mégsem nevezném bérügyvédnek. Édesapja iránti változatlan tiszteletem miatt nem fejtem ki véleményemet almáról és fájáról sem; egy doktor Aggyal amúgy is felesleges vitatkozni. Bízzunk benne, hogy az MDF az antalli örökségre nézve is el kívánja törölni a haláladót. Még sok évtizednyi felhőtlen levelezgetést kíván önnek a nemzet bértollnoka: