Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

Avar János főszerkesztő kérdi a Gyurcsány-propagandává züllött Vasárnapi Hírekben: „Ugyan hol van az állítólagos riogatás a 23 millió románnal a Rosszabbul élünk kampányhoz képest?” Figyeljük a bravúros jelzőhasználatot! Avar szerint Kovács László riogatása a bezúduló 23 millió románnal csak állítólagos volt. Ha enynyire lehetett megbízni a kolléga jelentéseiben is, felesleges volt annyi éven át tartani a gazdáinak. Alább meg azt találja írni: „Ettől oly bizarr Dávid harca a valójában már ex-Góliáttal. Hogyne, a jobboldal teljes médiája még ex-Góliáté…” Hagyjuk a szánalmas exgóliátozást, s nézzük inkább ezt a freudi elszólást: a jobboldal médiája. Még. Vagyis van ez a Dávid nevű makulátlan parittyás jobboldali állam asszony, aki jogot formál a jobboldal médiájára (a baloldali kiemelt státus mellé). Úgy is fogalmazhatnánk: jussot formál rá. Avar és a helyettese pedig már próbaszámot szerkesztget a Vasárnapi Hírek mellékleteként a Nemzetből. Csak azt tudom tanácsolni önöknek: bármily elenyésző a valószínűsége, de ha az önök által előfizetett napilap egy nyirkos reggelen olyan impreszszummal jelenne meg, hogy szerkeszti Avar János, Várkonyi Tibor vagy Martin József, felelős kiadó meg Csapody Miklós vagy egyenesen Dávid Ibolya; fogjanak gyanút…

Dávid Ibolya mint felelős jobboldali kiadó persze legalább olyan meseszerű, mint Dávid Ibolya felelős jobboldali politikus. Azt nyilatkozta például a Népszabadságnak adott terjedelmes interjúban: „Tudom azt is, hogy a Magyar Nemzet is elvtelenül támad, de én már csipesszel sem veszem a kezembe ezt az újságot évek óta.” Eszerint a konkurens újságból tájékozódik, amely alkalmasint Teller Ede tollából is közöl síron túli gyalázkodásokat a csúnya Orbán Viktorról. Ám e csipesz miatt egy világ omlott össze bennem. Azt hittem, Dávidnak és pártjának címzett jobbító szándékú, elvszerű konzervatív kritikáim célba értek. Hogy nem keresztény tempó egy ötszázalékos pártnak ötvenszázalékos részesedést elfoglalni a köztévé kuratóriumi elnökségében a balpártokkal szövetkezve. Ráadásul azóta nyomokban sincs a műsorban a konzervatív Magyarország, eltekintve az elnök asszony futtatásától. Az sem kifejezetten keresztény erkölcsiségű, hogy olyan tévéelnököt választottak meg 8:0 arányban, akinek aztán családi korrupciós ügy miatt kellett távoznia. (Ibolya asszonynak talán ismerős e fogalom.) Nem jutott el Dávidhoz az a kritika sem, hogy hazug frakcióvezetője egy nem létező frakcióülésen zárta ki a pártból Lezsákot és társait, s velük a lakiteleki szellemet. Erről a hazugságról a fegyverhordozó frakcióvezetőnek bírósági papírja is van. Dávid elnök meg levajazta ezt a stiklit Szili elnökkel, a másik keresztény aszszonnyal. Legközelebb – csipesszel vagy anélkül – jusson majd ez eszükbe a gyóntatószékben, vagy ha a pápát a Vatikánban gyermeki tiszteletükről biztosítják…

Antall György visszavág. Újabb e-mail érkezett a publicisztikai rovathoz Antall József elsőszülött fiától. „Nem kevés meglepetéssel láttam viszont egymondatos üzenetemet a Magyar Nemzet pénteki számának hasábjain. Bár nincs a szövegben semmi titok, de az
e-mail még akkor is a magánlevelezés része, ha egy
e-mail üzenetre küldött választ másolatban mindazoknak elküld valaki, akik az eredeti üzenetet is megkapták. Egyébként ezt a szöveget pont ugyanazoknak küldöm meg, akik a MN-ben feltűnt szövegemet is megkapták.” E sorok komoly dilemma elé állíthatják a szerkesztőt: erre a címre ugyanis megjelentetésre szánt olvasói véleményeket, cikkeket szokás küldeni. Mivel azonban a kör-e-mail címzettjei nem változtak, e második üzenet is nyilvános, nem pedig holmi magánlevelezés. „Gondolom, az ironizálónak szánt írás szerzője, egy Osszián néven irkáló bértollnok is tudja, hogy a magyar nyelv szabályai szerint az igekötő módosítja, vagy meg is változtathatja az ige jelentését. Következésképpen a használ ige igekötős alakjai – a felhasznál, kihasznál és az elhasznál – nem ugyanazt jelentik. Meg azt is tudhatja, hogy a felhasznál igének önmagában is több jelentése van. Egyébként meg üzenem a bértollnok úrnak, hogy nem, az antallozó miniszterelnök és a mostanában sokat antallozó fideszes urak sem szerepelnek az e-mailes címlistámon. AGY.” Köszönettel vettem a rövid nyelvtani továbbképzést; cserébe a fideszes jelző első betűjét átigazítottam nagyról kicsire. Egyébként a bértollnok titulust ezek után büszkén vállalom: mi tagadás, valóban a tollammal keresem a kenyerem. Mint ahogy ön ügyvédkedéssel – mégsem nevezném bérügyvédnek. Édesapja iránti változatlan tiszteletem miatt nem fejtem ki véleményemet almáról és fájáról sem; egy doktor Aggyal amúgy is felesleges vitatkozni. Bízzunk benne, hogy az MDF az antalli örökségre nézve is el kívánja törölni a haláladót. Még sok évtizednyi felhőtlen levelezgetést kíván önnek a nemzet bértollnoka: