Kampánytükör

Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát,
igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban,
sem könyvben ne kövessetek el.”
(Gyurcsány Ferenc)

Kör-e-mail üzenet Antall Györgytől. „Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy az apám nevét semmilyen irányba ne használják fel!” Ezt vajon hogy érti? Vegyük ki Antall József nevét a politikai elemzésekből? Ne merészeljük összevetni a valaha általa elnökölt párt mai politikáját az antalli örökséggel? Radírozzuk ki a történelemkönyvekből? Antall György úgy gondolja, hogy egy volt miniszterelnök emléke a családé és a leszármazottaké, nem pedig a nemzeti emlékezet része? Szerzői jogokat formál rá, mint mondjuk Bartók Béla jogdíjörököse? S elküldte vajon ezt az üzenetet az MDF-székházba is?

Húzzunk bele! – szól a blogoló Gyurcsány szlogenje, amit rövidesen nyilván dalba is foglalnak majd. (Az „Igen-igen” refrénű pártdal szerzőjét – érthető esztétikai okokból – titokban tartják, de a választás éjszakáján mindenesetre megjelent a Köztársaság téren Berkes Gábor. Nem csodálkoznék, ha az életigenlő szerzői estjét máris tervezné műsorba iktatni a Magyar Állami Operaház.) Az írogató, temérdek szabadidővel rendelkező kormányfő többek között ezt röpítette a virtuális térbe: „Dávid Ibolya esélyt kapott arra, hogy Antall József örökségének bázisán történelmet írjon. Csak rajta múlik, hogy ezzel az eséllyel él-e, vagy sem.” (Mindjárt föl is vetődik a kérdés: Antall György e-mail listáján szerepel-e az antallozó miniszterelnök is?) Némi érdekvezérelt udvarlás után pedig ezt olvashatjuk: „Amikor a perc érdeke vitatkozik a történelemmel, akkor eldől, hogy kiből lesz percpolitikus, és kiből lesz államférfi, vagy mondjam úgy, hogy államaszszony.” Gyurcsány kétségkívül nagy szakértő a percemberkék dáridójának kérdéskörében. Egyébként pedig vannak megfontolásra érdemes elszólásai. Például ez: „A demokratikus politikai rendszer rövid távon védtelen az antidemokratikus törekvésekkel szemben, ha nincs erős polgári demokratikus meggyőződéssel átitatott közélet.” Magunk sem fogalmazhattuk volna meg pontosabban a Gyurcsány-jelenséget. Egy spontán vallomás: „Az első forduló előtt a szocialisták támogatóinak nem kis része tudatosan megosztotta szavazatát, hogy listán biztosítsa az SZDSZ bejutását. És ez így normális, ezt senki nem vezényelte a központból, ez belülről jött.” De ha belülről jött, honnan tudnak minderről a pártközpontban? Később azt állítja: „Visszajutottunk oda, ahonnan a baloldal nagyon régen kezdte pályafutását.” Pontosan ettől tartottunk. Félelmeinket igazolja, hogy hétfői koalíciós gyűlésüket a szabadság gyászhelyeként számon tartott Batthyány-örökmécseshez hirdette meg (oda, ahol a régi baloldal Orbán Viktort meg Kis Jánost gumibotozta), s mindezt nem átallotta „húzzunk bele partinak” nevezni…

Tamás Gáspár Miklós, az ismert baloldali anarchista, konzervatív, antiglobalista, liberális (stb.) gondolkodó mondatai a Nap-keltéből, kommentár nélkül. „Az MDF-nek a szereplése, nézetem szerint elsősorban protestszavazatokat jelent. Azok az emberek szavaztak a demokrata fórumra, akiknek az egyik politikai tábor sem tetszik igazán. (…) Én nem hiszem, hogy Dávid Ibolyának igaza van, amikor azt gondolja, hogy van ötszázaléknyi neokonzervatív szavazata. Ez abszurdum! Nincs! Tudom neokonzervatív koromból: nincs annyi! Ilyen nem létezik! (…) Az az elképesztő Dávid Ibolya-divat, amely átsöpört Magyarországon, az a szociálliberális sajtónk remekműve, amely gyönyörűen építette fel Dávid Ibolyát azért, hogy a jobboldalt megossza. Ez sikerült. Gratulálok kitűnő kollégáimnak! Ez nagyon jól sikerült! (…) Ugyanazok az emberek, akik a legközönségesebb eszközökkel lejáratták Dávid Ibolyát, utána hirtelen meggyőződtek arról, hogy ő egy nagy formátumú politikus. Ez elég vicces, de nem az első eset. (…) A Magyar Demokrata Fórum egy nagy luftballon, amelynek a képviselői a Fidesz listáján és padsoraiban ülnek. Igazán nem a kedvenc politikusom Lezsák Sándor, de ha valaki a Demokrata Fórum, akkor ő az. (…) Ez az egész egy sikeres kommerciális konstrukció, és mint ilyen, meglehetősen vacak. Nekem egyáltalán nem tetszik, bár megértem, hogy a választók inkább valami ismeretlenre szavaznak. De megtévesztés! Az Orbán-fóbiások és a Gyurcsány-fóbiások tudtak kire szavazni. (…) Nekem nagyon tetszett az is, hogy Dávid Ibolya az első nyilatkozatában köszönetet mondott a Schmuck Andor-féle Tisztelet Társaságának. Amennyiben ez a nemes neokonzervativizmusnak a jövője, Schmuck Andortól Farkas Bertalanig, akkor én megeszem a kalapomat.” Mit is tehetnénk? Csatlakozunk az előttünk szólóhoz.

Rendreigazítás. Több bencés öregdiák is joggal sérelmezte, hogy legutóbb Kóka Jánost tévesen „exbencés” miniszternek tituláltam. Ezzel szemben Kóka az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba járt, ahol nyilván megismerkedett a szegénység kultuszával is. Mea culpa, mea maxima culpa. Ezúton kérek elnézést a bencésektől, hogy Kóka Jánossal alaptalanul hírbe hoztam őket.