Egy idős asszony hányattatásai

Amikor azt halljuk, hogy az egészségügyi reform érdekében minden tizedik mentőst kirúgják, vagyis az Országos Mentőszolgálattól hétszázharmincnégy dolgozót elbocsátanak, akkor Takács Zoltán, az OMSZ főigazgatója lemond, és Mikola István volt egészségügyi miniszter, a Fidesz szakpolitikusa gyalázatról beszél. Amikor ugyancsak Mikola István parlamenti felszólalásában a rákos, daganatos betegek gyógyításának kálváriáját, az eszközhiányt, az ellátás problémáit elemzi, akkor Gyurcsány és környezete az Országgyűlés padsoraiban nevetgél. Titokban előkészített kórház-privatizációkról hallunk s arról, hogy a Magyar Orvosok Szövetsége a betegellátás színvonalának súlyos csökkenésére hívja fel a figyelmet.
A helyzet jobb megértéséhez érdemes az ország többségét jelentő átlag, nem VIP-es beteg, egy rákos, rosszindulatú daganatban szenvedő idős néni hónapok óta tartó stációit végigkísérni. A beteget nevezzük Erzsi néninek, de az eset bármelyikünkkel megtörténhet. Erzsi néni, aki egyébként egy panellakásban lakik, tavaly decemberben vette észre, hogy az egyik lába fokozatosan dagad, nagyon fáj, és egyre nehezebb a járás. A körzeti orvos mélyvénás trombózist állapított meg, és gyógyszereket írt fel.
Erzsi néni ennek ellenére egyre rosszabbul érezte magát, nem tudott lábra állni, ezért felnőtt gyerekei mentőt hívtak. Otthon két órát vártak a mentőre. Az ortopédklinika szakorvosa a rengeteg előjegyzett beteg miatt négyórás várakoztatás után megvizsgálta Erzsi néni lábát, és megállapította, hogy ez nem mélyvénás trombózis, hanem valami más, amit meg kell operálni. Bár a klinikán is el lehetett volna végezni néhány vizsgálatot, az új egészségügyi „ösztönző rendszer” mégis arra kényszeríti a kórházakat, hogy ha kimerült a pénzügyi keret, akkor más intézményekkel végeztessék el azokat. Az, hogy ez a betegnek jó vagy nem jó, senkit nem érdekel. A kórházi vizsgálat befejeztével még négy órát vártak a mentőre, amíg Erzsi nénit hazaszállították. Csaknem kilenc órájuk ment el egy vizsgálatra.
Tehát a járóképtelen Erzsi néninek 2006 januárjában Budapest különböző intézményeiben kellett kivizsgáltatnia magát. Mivel a hozzátartozók tudták, hogy az OMSZ mentőkocsijaira sokat kell várni, ezért az egyik lánya taxit hívott, és a sűrű hóesésben bearaszoltak a Fehérvári úti szakrendelőbe, ultrahangra és laborvizsgálatra. Erzsi néni a bejárat egyik üvegajtajának támaszkodott, amíg hosszas keresgélés után sikerült egy kerekes széket szerezni, amivel eljutottak a laborig. A vizsgálat az embertömegben hosszas sorbaállással kezdődött.
Erzsi néninek két nap múlva a Szent János Kórházban kellett a citopatológián jelentkeznie szövettani vizsgálatra. A pénze nem elég a taxira, ezért megint mentőt hívtak. Ismét várakozás a mentőre oda-vissza, igaz, most egy kicsit gyorsabban ment. A kórházban sok volt a lépcső, nem volt, aki segítsen a nehezen mozgó asszonynak, végül két ott lévő beteg férfi segítségével eljutottak a vizsgálati szobáig. Ez a művelet már csak hat órát vett igénybe, és megint egy nap szabadságot kellett kivennie a lányának. A következő napokban sikerült a Dózsa György úton, a művégtagokat és gyógyászati segédeszközöket gyártó intézetben hozzájutni egy saját tolókocsihoz.
Az MRI-vizsgálat már egy külön világ, a fővárosban talán csak két helyen végzik el ezt az átvilágítást egy henger alakú széles alagútban, amibe a beteget betolják. Immár ez a negyedik helyszín, a Szent István Kórház. Erzsi nénit négy-öt nap múlva kellett oda szállítani. A hozzátartozók egyre jobban okosodtak, mert már az előző nap megrendelték a mentőkocsit. A jármű most csak félórás késéssel érkezett, de a kórház váróterme dugig volt betegekkel. Ez a művelet öt órába tellett, mert a leleteket is meg lehetett várni.
A műtét előtti vizsgálatnak még mindig nincs vége, mert szükség van mellkasröntgenre. Erzsi nénit először a budafoki rendelőintézetbe akarták küldeni, mert a Fehérvári úti rendelőintézet röntgenosztálya január végén felújítás alatt állt. Gondot már csak az jelentett, hogy mibe kerülhet a XI. kerületből eljutni a XXII. kerületbe. A beteg néni másik lánya most már sarkára állt, és többszöri telefonálgatás, visszautasítás után végül a Fehérvári úti szakrendelő egyik orvosnője emberségből hajlandó volt elkészíteni a felvételt Erzsi néniről. Az idős asszony annyira nem érezte jól magát, hogy csak fekvő helyzetben lehetett a röntgent megcsinálni, azt is háromszor megismételték, mert kétszer nem sikerült. De ha már az ötödik helyszínt is megjárta Erzsi néni, sikerült még azt is elérni, hogy ugyanebben a rendelőben, aznap elkészüljön az EKG.
Győzelem, gondolhatjuk, hiszen vége van a vizsgálatoknak, jöhet az esetleges gyógyulást jelentő műtét. De mire a szakorvos ismét látta Erzsi nénit, a rákos daganat tovább nőtt. Az ortopédklinika műtétet végző orvosát sem lehet irigyelni, mivel egy-egy rendelésén reggeltől estig csaknem száz ember megfordul nála. Február közepére kiírták műtétre Erzsi nénit, be is feküdt egy héttel előbb. Azt hihetnénk, innen már nem kell hurcolászni a beteget. De nem így van, a szakorvos jobbnak látta, ha még elvégeznek egy érfestést. A klinika ezt a műveletet sem tudja elvégezni, Erzsi nénit a kórházi ágyból el kellett vinni az érsebészeti klinikára, ahol meg tudják csinálni az érfestést. Az ortopédklinika csak hosszú várakozás után tudta volna biztosítani a mozgásképtelen, a társadalombiztosítását negyvenöt éven át fizető beteg szállítását, ismét jöhettek a hozzátartozók. Erzsi nénit felöltöztette két felnőtt lánya, és várták a reggel fél nyolcra odarendelt mentőt. Már tíz óra is elmúlt, de nem jött a kocsi. Kérdésre, hogy hol vannak a mentők, a főnővér csak a vállát vonogatta, majd megjegyezte: azt nem lehet tudni, mikor jön, lehet, hogy csak délutánra ér a Karolinába. Majd ideérnek! Aztán hirtelen hangot váltott: Miért nem mennek a VIP Ambulance-szal? Privát mentők, ők gyorsan jönnek!
Mégis, mibe kerül? – érdeklődött Erzsi néni egyik lánya. 3000–4000 forint – hangzott a válasz. – Akkor tessék hívni, nővérke, mert még egy nap szabadságot nem vehetek ki – döntött mérgesen az idősebbik lány. E furcsa párbeszéd után már pörögtek az események. A VIP Ambulance fél óra múlva ott volt a kórházban hordággyal, takaróval és készséges mentőkkel. A Városmajor utcában, az érsebészeten gyorsan elvégezték a cseppet sem fájdalommentes érfestést, majd egy óra elteltével a leletekkel együtt visszaszállították Erzsi nénit a másik klinikára. Ezért a családnak mindössze 3800 forintot kellett fizetnie. Ennyit az ingyenes betegellátásról.
Az ortopédklinika sebésze a leletek birtokában elvégezte a műtétet, a rákos daganat eltávolítását. Úgy nézett ki, hogy a műtét sikerült. A nénit hazaszállították, gyógyszerelték, jött a gyógytornász, és a beteg láb mintha újra életre kelt volna. Eltelt három hónap, nem az orvos hibájából, de a rákos daganat a láb másik helyén ismét nőni kezdett.
Augusztus van, Erzsi néninek és a hozzátartozóinak mindent elölről kell kezdeniük. Újabb műtét szükséges, de előtte újra el kell végezni a már ismert vizsgálatokat, a már megjárt hét helyszínen: ultrahang, labor, citopatológia, MRI, mellkasröntgen, EKG és érfestés. Ja, a műtét után lehet vinni Erzsi nénit kétnaponta az onkológiai intézetbe, a Kékgolyó utcába sugárkezelésre. Ágyat nem tudnak adni, mert erre a célra mindössze tizennégy kórházi ágya van az intézetnek.
Itt tartunk most.