Minimálbér: valaki nem mond igazat

Katona Tamás pénzügyi államtitkár az államalapítás ünnepét megelőző héten tájékoztatót tartott, amelynek apropójául a szeptember 1-jén életbe lépő változás szolgált, miszerint a foglalkoztatók – és mellettük még a főállású és az evát fizető egyéni vállalkozók, valamint a társas vállalkozók – legalább a minimálbér kétszerese, vagyis minimálisan 125 ezer forint után tartoznak járulékot fizetni. Ezen intézkedés mögött az a meggondolás áll, hogy igen sokan minimálbérre vagy annál nem sokkal nagyobb összegre vannak bejelentve, és csak annak fizetik meg a közterheit, miközben jövedelmük bizonyos, gyakran hivatalos keresetüket többszörösen meghaladó hányadát feketén, adózatlanul kapják vagy teszik zsebbe. Szellemes kormányzati megoldással ettől lefelé a minimálbérig el lehet térni és csak a tényleges jövedelem után adózni, amennyiben ezt az adóhatóságnak előre bejelentik. Az adóhatóság pedig minden bizonnyal különös figyelmet fog tanúsítani a bejelentők iránt, vizsgálni fogja gazdálkodásukat, és keresni azt a rést, ahol az adózás alól zsebbe menekítik a bevételek egy részét. Azon vállalkozások, amelyek nem élnek az előzetes bejelentés jogával, és zokszó nélkül kifizetik a nagyobb járulékot, maguk ismerik el, hogy van vaj a fülük mögött. Ami szeptember elsején következik, az egy gigantikus állatkísérlet – ezt nem negatív felhangja miatt mondom –, amelynek magam visszafojtva várom az eredményét: októbertől e munkajövedelem-szegmensből vajon ömleni fognak a járulékok, vagy pusztán az adóhatóság adminisztratív teendői sokasodnak, illetve e kettő miféle keveréke alakul ki?
A pénzügyi államtitkár a szóban forgó tájékoztatón elmondta azt is, hogy erre a lépésre azért szánta rá magát a kormány, mert a minimálbért bevallók száma irdatlan nagy (ami képtelenég, adócsalás esete forog fenn, tudjuk mindannyian), megközelíti az egymilliót, közülük 600 ezer a munkavállaló és 400 ezer a vállalkozó.
Katona Tamás ezzel adatforrássá lépett elő, aminek jelentőségét statisztikusként (e megnevezést sok szakmabeli túlzásnak tartja, de tekintsük ezt pusztán rosszindulat jelének), mint a Központi Statisztikai Hivatal hajdanvolt elnöke bizonnyal önmaga is nagyra értékeli. Tőle tudható a minimálbért bevallók száma, mert máshonnan nem tudható. Magyarországon nem létezik ugyanis olyan mezei állampolgár által elérhető statisztikai kiadvány, de még internetes honlap se, amely évi átlagban vagy havi bontásban közölné a bevallott munkabéreket bérsávok szerint, köztük természetesen a kiemelt jelentőségű minimálbért, de persze nem csak azt. S ha még területi vagy férfi-nő, netán korcsoportos bontásban is rendelkezésre állna, társadalomstatisztikai aranybányához jutna az ez iránt érdeklődő szociológus. De ilyen nincs, pedig lehetne, ha mondjuk egy pénzügyi államtitkárnak eszébe jutna, hogy Magyarországon nem csupán bevételközpontú adóstatisztikára van szükség, hanem olyanra is, amely társadalmi szempontból is jól forgatható. Jó lenne, ha ideiglenesen pályán kívüli statisztikus ex-KSH elnökként Katona Tamásban felhorgadna a vágy (az ő érzékenységének szakmai előélete okán fényévekkel kell előznie főnökéét), hogy a személyi jövedelemadó-rendszer megteremtésének 20. évfordulóján korszerű adóstatisztika váltsa fel az „APEH Világa” kincstári stílű kútfőt.
Katona Tamásnak, ha mondja, el kell hinnünk, hogy közel egymillió a minimálbérre bejelentettek száma, mert ő magas pénzügyminisztériumi tisztségében hozzáfér az APEH adataihoz. Az egészségügyi miniszter, illetve a Zöld könyvet megíró csapata ezt nem mondhatja el magáról. Az egészségügyi reform társadalmi vitájának alapanyagául szánt brosúra kérdésként megfogalmazott állítása ugyanis úgy szól, hogy „a munkaviszonnyal rendelkezők közel fele csak minimálbér után fizet járulékot” (13. o.). Ezen állítás igazságtartalmát nem szükséges vizsgálni, mert Magyarországon köztudottan többszörösen meghaladja az 1,2 milliót a munkavállalók száma. Vajon fognak-e fejek hullani az Egészségügyi Minisztériumban és környékén, amiért durván hamis adat került a miniszter nevével fémjelzett kiadványba? Vagy pontosan tudták, hogy az, de így lehet nagyobb adó-, járulékcsaló-ellenes indulatot gerjeszteni?
Bár országhatáron belül Katona Tamás az adatforrás, azon kívül jobb a helyzet. Az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eustat) szerint 2004-ben 8 százalék, 2000-ben valamivel 4 százalék alatt volt a minimálbéresek aránya. Nemzetközi öszszehasonlításban ez magasnak számít, de semmiképp nem extrém: ez az Egyesült Államokban 1,5, Szlovéniában 2, Lengyelországban 3 százalék. A legmagasabb Franciaországban, ahol 2004-ben a 16 százalékhoz közelít, 2000-ben még 14 százalék alatt volt. A minimálbéresek arányának magyarországi megkétszereződésének nyilvánvaló oka az, hogy 2001–2002-ben erőteljesen, kétszeresére nőtt a minimálbér. A szóban forgó adatot egyébként a magyar kormány bocsátja az Eustat rendelkezésére, de az Magyarországon sehol nem olvasható.
De az Eustat nélkül is akad fogódzó a minimálbéresek tényleges arányának megállapításához. Magam egyetlen helyen találtam a személyi jövedelemadózással kapcsolatban sávos adatot, méghozzá az APEH honlapján az 1999 és 2004 közötti évekre. Eszerint 2004-ben 4 194 210 fő vallott be úgynevezett összevonás alá eső jövedelmet, s az általuk bevallott jövedelem 89,7 százaléka volt munkaviszonyból származó jövedelem, vagyis mindössze tizednyi származott nem munkavállalásból. 2004-ben a minimálbér havi 53 ezer forint volt, ami évi 636 ezer forintot jelentett. Ez évben az 500 ezer és egymillió forint közötti sávba az adózók 17,56 százaléka esett, ami 736,5 ezer főt jelent. Ez évben, mint szó volt róla, az Eustat nyolc százalék minimálbéresről tud, ami kevesebb, mint feleennyi, s e szám ismeretében nagyon hihető. A 350 ezer főnyi minimálbéres szám nagyon messze esik a közel egymilliótól.
Bár Katona Tamás államtitkár adata elvileg lehet 2005. évi vagy 2006 bármely eddigi hónapjáé, azonban kizárt, hogy olyan fejlemények történtek, amelyek közel megháromszorozták volna a 2004. évi számot. Magam nem látom, hogy mi módon lehetne (ha egyáltalán lehet) feloldani ezt az ellentmondást. Azt kizártnak tartom például, hogy minimálbéresek százezrei nem nyújtanak be szja-bevallást, így hiányoznak a statisztikából.
Míg meg nem győznek az ellenkezőjéről, azt vagyok kénytelen hinni, hogy a kormány félrevezeti az ország közvéleményét a minimálbérre bejelentettek számát illetően. Tehát valaki nem mond igazat.

A szerző szociológus-közgazdász