A bíró nem engedhet politikai nyomásnak

A közintézmények nem mentesek a társadalmi hatásoktól és a hatalmi törekvésektől. A közvélemény és különböző világnézeti, politikai, társadalmi irányzatok a bíróságokra, az ítélkező bírákra is hatással vannak. Hatásuk a bírói munkánál csak akkor háríthatók el, ha a bíró függetleníti magát a meglévő világnézeti, politikai, társadalmi előítéletektől, és az alkotmányban biztosított jogait érvényre juttatja, kötelességét az abban foglaltak szerint teljesíti, és ebben a törekvésében az igazságügyi szervezetek támogatják.
A tapasztalat azt igazolja, hogy a jogerős ítéletek többsége megfelel a követelményeknek, fedi az életbeli igazságot, vagyis megfelel az úgynevezett anyagi igazságnak. A közvélemény azokban a gazdasági bűncselekmények ügyében hozott ítéleteket kifogásolta, amelyekben a milliárdos értékű közvagyonnal számot adni nem tudó vádlottat a bíróság joghézagra hivatkozással felmentette, vagy kisebb, olykor felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A „megrongált lét sebe” nem került szóba, a kárt a társadalom viselte.
A közvélemény túlnyomó többsége nem azonosul a miniszterelnök balatonőszödi beszéde után kialakult erkölcsi válság és az életszínvonal csökkenésével járó kormányzati intézkedések miatt tartott tüntetésekkel összefüggő büntetőügyekben hozott ítéletekkel. Ezekben az ügyekben olyan ítéletek is születtek, amelyekben a kiszabott büntetés nagysága nincs arányban az elkövetett cselekmény súlyával. A jogbiztonság megkívánja, hogy az arányosság elve a büntetés kiszabásánál érvényesüljön. „A büntetőjog a büntető hatalom gyakorlásának törvényes alapja és egyúttal az egyéni jogok védelmének szabadságlevele.” (AB 11/1992. III. 5. sz. hat.) A ténymegállapításnak az igazságon kell alapulnia, mert az ítéletben megállapított tényállás a logika szerint épül fel. Az ítéletben számot kell adni a bíróságnak a megállapított tényállásra alkalmazott jogszabályról, annak mikénti értelmezéséről, azokról a jogi érvekről és indítékokról, amelyek őt az ítélet rendelkező részében foglalt kijelentés meghozatalára bírták. E feladatnak a bíró megfelel, ha józan ítélőképességgel, a tények megállapításában és a következmények mérlegelésében éleslátással, emberismerettel és kellő szakképzettséggel rendelkezik.
A képernyőről ítélve úgy tűnik, az eljáró bírák között sok a fiatal. Kérdés, rendelkeznek-e kellő tapasztalattal ezeknek a társadalmat megosztó ügyeknek a tárgyalására. Az előadottakból természetszerű, hogy a büntetőügyekben nem lehet beérni azzal, hogy a vádlott a vád tárgyává tett cselekményt elkövette, követ, sörösüveget dobott vagy visszadobott a rendőrsorfal irányába, engedélyezett vagy nem engedélyezett tüntetésben vett részt, vagy a nagy tumultusban csak odasodródott. Az üggyel kapcsolatos valamennyi körülményt számba kell venni akkor is, ha a jogait gyakorlók közé rendbontók, garázdálkodók vegyülnek. Ezek kiemelése a rendőrség feladata.
Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányos jogállam a jogsértésekre csak jogállami módon reagálhat. Jogállami garanciák alapvető jogként mindenkit megilletnek. Ezeket a jogállam jogrendje senkitől sem tagadhatja meg. A cselekmény elbírásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a tüntetések kiváltó okait. A kormány által képviselt piacelvű irányítás folytán a társadalom háromnegyede még nehezebben férhet hozzá olyan javakhoz és szolgáltatásokhoz (oktatás, egészségügy), amelyekben már idáig is nagy egyenlőtlenségek voltak. A meghirdetett reform lényege az, hogy a munkaerő árát, a reálbéreket a Kelet-Európában kialakult bérszinten rögzítik, a munkaerő újratermelésének anyagi részét viszont, tehát az áru és szolgáltatás árát nyugat-európai szintre emelik. A reform szerint ily módon kell átalakítani az eddig állami ellátórendszerekben biztosított egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális rendszereket.
A tüntetők tehát jogos sérelem orvoslását kérik; a zavarkeltők pedig kiemelhetők. A rendőrség viszont nem tartotta be a törvényi előírásokat, amikor nem különítette el a rendbontókat, és válogatás nélkül támadt a tüntetőkre és a színhelyen tartózkodó személyekre. A békés tüntető, a járókelő rendbontóvá válhat, ha egy gumilövedék sérülést okoz.
Nem kevés vétlen ember szenvedett sérülést szabálytalan eljárás miatt. A tételes jognak nem felel meg az a nézet, amely szerint mindenki bűncselekményt követ el, aki a tüntetés színhelyén tartózkodik. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis még rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet sem teszi lehetővé a büntetőjog alkotmányos alapelveinek korlátozását vagy felfüggesztését (AB 11/1992. sz. hat.; 30/1992. sz. hat.).
A fennálló erkölcsi válságra és a társadalmi, szociális és politikai feszültségre is tekintettel aggálykeltő az igazságügyi és rendészeti miniszter levele, amelyben a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét arra kérte, hogy ezekben a büntetőügyekben az eljárást a törvényes határidőn belül gyorsítsa meg. Az igazgatási feladatok nem tartoznak a végrehajtó hatalom körébe, ezért a bírósági vezetők nem tartoznak a miniszter kívánságára törvénykezési, igazságügy-igazgatási kérdésekben véleményt nyilvánítani, kellő adatokat és felvilágosításokat nyújtani. Különösen nem adhatnak konkrét ügyekben felvilágosítást, mert a bíróságok tanácskozásánál és a határozatok hozatalánál ők sem lehetnek jelen, a határozatok hozatalát más módon sem befolyásolhatják.
A bíró legyen elfogulatlan, pártatlan, és elég erős erkölcsi bátorsággal rendelkezzék! És azzal, hogy minden befolyásnak és nyomásnak ellen tudjon állni.

A szerző jogász, nyugalmazott bíró