Rengeteget edz, utolsóként hagyja abba a gyakorlást, extra tehetsége nagy szorgalommal párosul. Hatalmasat ugrik, felhőfejeseivel veszélyezteti a kaput, cseleivel bolondot csinál a hátvédekből, s ha kiszolgálják, kisebb csapatoknak tucatszám lövi a gólokat. Sikere észbontó: csapatával háromszor megnyerte a klubfutball csúcsát jelentő Bajnokok Ligáját, és háromszor megkapta az Aranylabdát, a sportág legrangosabb elismerését. Ő a világ legjobban kereső férfi sportolója, egy év alatt 88 millió dollárral gazdagodott. Milliók számára maga az isten, rajongóihoz végtelenül türelmes. Még azt is megengedte, hogy egy szenvedélyes szurkolója a biztonsági őröket kijátszva odarohanjon hozzá, és készítsen vele egy közös fotót. E nemes gesztusban korábbi klubtársa szerint „megmutatkozott határtalan embersége”.
A magyar sportnapilap tudósítója látta e jelenetet, és azt is, hogy a nagy sztár királyi fenségként levonul a pályáról, integet a szurkolóknak, miközben a biztonsági őrök földre teperik a közös fotó boldog tulajdonosát, és úgy rángatják ki a stadionból, mint egy utolsó bűnözőt. Mindez különösen szép volt egy olyan Eb-meccs után, ahol a sztár tizenegyesből sem találta el a kaput. A legutóbbi öt büntetőjéből négyet elrontott, de akkor is ő lövi őket, hiszen ő a sztár. Szövetségi kapitánya pedig megmondta, hogy legközelebb is ő fogja, hiszen sokszor belövi, csak most pont hibázott. És ő rúgja a jövőben is a szabadrúgásokat, hiszen mindig is ő akarta rúgni őket, ha történetesen negyvenből semmi eddig a mérlege. Amikor hiányzott a csapatból, egy társa mindjárt bevette a kaput, de ez sem számít.
A mostani Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében öt méterről a kapust találta telibe, majd a kipattanó labdát egy arra járó csapattársa a hálóba bólintotta. A negyeddöntőben méretes lyukakat rúgott. Ennek ellenére a kapu közelében meg sem fordul a fejében, hogy passzoljon, csak csípőből tüzel.
De hát ő Cristiano Ronaldo. A szupersztár. És közben egyre többen felfigyelnek arra, hogy minél fontosabb egy mérkőzés, annál inkább eltűnnek a góljai. Az elmúlt tíz évben hat világversenyen járt, a torna lényegi részét jelentő egyenes kieséses szakaszban eddig egyetlen alkalommal talált a kapuba, miközben a fent ismertetett mentalitás egyre inkább eluralkodott rajta. Ronaldo rendre rácáfol a sportág véleményformálóira, akik 2014-ben például annak ellenére neki adták az Aranylabdát, hogy a világbajnokságon a legjobb tizenhat közé sem került Portugáliával, és a BL-döntőben is alig tett hozzá valamit a Real Madrid játékához (ahogy az ideiben sem sokat). Súlyos értékválság jele ez, hiszen a 2000-es évekig a legnagyobb elismerés a világ- és Európa-bajnokságok legjobbjainak járt.
Amíg Cristiano Ronaldo ifjú volt és romlatlan, képes volt a legfontosabb meccseken gólt szerezni. Tizenévesen döntőbe fejelte válogatottját az Eb-n, pár év múlva BL-győzelemhez segítette a Manchester Unitedot. Ennek is már nyolc éve. A legtrükkösebb megoldásaiból készített video-összeállítás alapján úgy tűnik, két célja van: az egyik, hogy gólt szerezzen, a másik, hogy megalázza az ellenfelét. A franciaországi Eb-n állandóan mutogat, magyaráz amúgy szintén tehetséges társainak, ki hová passzoljon neki. Méltatlankodik, ha más kapura lő, hisztériázik az ellenfél góljánál (különösen Dzsudzsákénál), kritizálja a másik csapatot. Megnyilvánulásai végtelenül frusztrált személyiségre vallanak, akivel végtelenül frusztráló egy csapatban játszani.
A beteges sztárkultusz főszereplője és áldozata egyben. Portugália nem Ronaldónak köszönhetően, hanem Ronaldo ellenére jutott el oda, hogy ma este elődöntőt játsszon Walesszel.
