Az ilyen árukapcsolás persze sosem állt távol a magyar szocialistáktól. Ennek legékesebb példája a 2004. december 5-i népszavazás volt a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról. Az MSZP akkor teljes erővel beállt a „nem” kampányba, miközben ezt semmi nem indokolta, hiszen a közvélemény-kutatások eleve azt mutatták, hogy a referendum – elegendő szavazat híján – eredménytelenül fog végződni. Miért kellett az MSZP-nek ok nélkül magára haragítania azokat, akiknek fontos volt ez a kérdés? Erre a mai napig nincs válasz. De a politikai árukapcsolásnak van egy másik formája is, ez pedig az, amikor a szocialisták olyan pártokkal fognak össze, amelyeknek a céljaitól kirázza a hideg a szavazóik egy részét. Ezek közül az Európai Egyesült Államok megteremtése és a melegházasság csak néhány olyan célkitűzés, amelyért bizonyosan nem fog rajongani a teljes MSZP-s tábor – arra viszont tökéletesen alkalmas egy ilyen összefogás, hogy elijessze a jóléti államra vágyó vagy pusztán szociálisan érzékeny szavazókat.
A politikai árukapcsolás ez esetben különösen önveszélyes stratégia, amelyről a szocialisták továbbra sem mondtak le. Szanyi Tibor válogatás nélkül ontja magából a baloldaliakat is irritáló megjegyzéseit, de pártjának stratégiája sem sokkal okosabb: ők azokkal készülnek összefogni 2018-ban, akik a kettős állampolgárok szavazati jogának eltörléséért gyűjtenek aláírásokat, vagy akik 15 ezer menekült befogadását szorgalmazzák. És akkor még nem is beszéltünk a potenciális szövetségesekről, akik továbbra sem tettek le a melegházasságról vagy bizonyos kábítószerek legalizálásáról. Biztos, hogy a vidéken élő, egykori MSZP-s szavazónak erre van szüksége? A szocialistáknál így ma is hiányzik egy olyan program, amely tisztán baloldali – és semmi több. A legelemibb logika is azt diktálja, hogy egy önmagát baloldalinak nevező párt inkább ezen a területen mutasson valami értékelhetőt, ne pedig olyan kérdésekben nyilatkozzon meg, amelyek bizonyosan elriasztják a szavazóit.
