Négy–nullra nyert a foci az ostoba nacionalista hőzöngéssel szemben – így kommentálta Szanyi Tibor MSZP-s politikus a belga–magyar meccs végeredményét tíz nappal ezelőtt. A hétköznapi szemlélődő egyszerűen nem is értette, miről is beszélhetett a szocialisták fenegyereke: a magyar válogatott produkált a meccsen nacionalista hőzöngést? Erre a mezükön lévő magyar címerből következtetett? Vagy talán a magyar focidrukkerekre gondolhatott, akik nemzeti lobogónkkal szurkoltak a kedvenceiknek a toulouse-i stadionban és Magyarországon?
Őrült beszéd – legyintettek erre sokan, betudva Szanyi mondatait a politikus előző napi fiaskójának: az MSZP tisztújító kongresszusán a kapitány 337-ből mindössze 45 (!) szavazatot kapott, így messze alulmaradt az elnökjelöltek versenyében. Való igaz, egy ekkora kudarc könnyen összezavarja a gondolatokat. Őrült beszéd: de van benne rendszer – Shakespeare nyomán erre a következtetésre juthattak mások, akik szerint Szanyi most csak kimutatta a foga fehérét: a politikus a magyarok ellen drukkolt, és ebben a szellemben képviseli hazánkat is az unióban.
Nehéz lenne megfejteni, melyik magyarázat helyes ezek közül, de talán nem is ez a leglényegesebb. Sokkal fontosabb ugyanis, hogy a szocialisták semmit sem tanultak a korábbi hibáikból. Az egyik ilyen, hogy egy politikai programot – jelen esetben a baloldaliságot – mennyire könnyű elértékteleníteni, ha ehhez éppen az azt képviselő politikusok kapcsolnak felháborító elemeket. A közgazdaságtan árukapcsolásnak hívja azt, amikor egy terméket csak egy másikkal együtt lehet megvásárolni, viszont ez utóbbi termék önállóan is kapható, amit ebben az esetben kapcsolt terméknek nevezünk. Az MSZP alapterméke itt nyilvánvalóan a baloldaliság lenne, ők azonban valahogy mindig hozzácsapnak ehhez egy visszataszító, már-már vérforraló politikai üzenetet – jelen esetben a nemzeti válogatottunknak szorító tömegek ostoba nacionalistának bélyegzését. Az efféle politikusi üzenetek sosem tekinthetők magánvéleménynek, ezekből a szavazók mindig is következtetni fognak arra, hogy mit is tenne az adott politikus, ha egyszer hatalomra kerülne.
Az ilyen árukapcsolás persze sosem állt távol a magyar szocialistáktól. Ennek legékesebb példája a 2004. december 5-i népszavazás volt a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról. Az MSZP akkor teljes erővel beállt a „nem” kampányba, miközben ezt semmi nem indokolta, hiszen a közvélemény-kutatások eleve azt mutatták, hogy a referendum – elegendő szavazat híján – eredménytelenül fog végződni. Miért kellett az MSZP-nek ok nélkül magára haragítania azokat, akiknek fontos volt ez a kérdés? Erre a mai napig nincs válasz. De a politikai árukapcsolásnak van egy másik formája is, ez pedig az, amikor a szocialisták olyan pártokkal fognak össze, amelyeknek a céljaitól kirázza a hideg a szavazóik egy részét. Ezek közül az Európai Egyesült Államok megteremtése és a melegházasság csak néhány olyan célkitűzés, amelyért bizonyosan nem fog rajongani a teljes MSZP-s tábor – arra viszont tökéletesen alkalmas egy ilyen összefogás, hogy elijessze a jóléti államra vágyó vagy pusztán szociálisan érzékeny szavazókat.
A politikai árukapcsolás ez esetben különösen önveszélyes stratégia, amelyről a szocialisták továbbra sem mondtak le. Szanyi Tibor válogatás nélkül ontja magából a baloldaliakat is irritáló megjegyzéseit, de pártjának stratégiája sem sokkal okosabb: ők azokkal készülnek összefogni 2018-ban, akik a kettős állampolgárok szavazati jogának eltörléséért gyűjtenek aláírásokat, vagy akik 15 ezer menekült befogadását szorgalmazzák. És akkor még nem is beszéltünk a potenciális szövetségesekről, akik továbbra sem tettek le a melegházasságról vagy bizonyos kábítószerek legalizálásáról. Biztos, hogy a vidéken élő, egykori MSZP-s szavazónak erre van szüksége? A szocialistáknál így ma is hiányzik egy olyan program, amely tisztán baloldali – és semmi több. A legelemibb logika is azt diktálja, hogy egy önmagát baloldalinak nevező párt inkább ezen a területen mutasson valami értékelhetőt, ne pedig olyan kérdésekben nyilatkozzon meg, amelyek bizonyosan elriasztják a szavazóit.
Nem meglepő, hogy a szocialisták a politikai árukapcsolást eddig a demokrácia ékes példájaként próbálták láttatni – virágozzék száz virág! Csakhogy nem vették észre: a sok-sok bazsarózsa, tulipán és szegfű között bizony kinőtt a parlagfű is, amelyre köztudottan sokan allergiásak az országban. Lehet-e így választást nyerni? Egyértelműen nem, ehhez még közvélemény-kutatások sem kellenek. Arra viszont tökéletesen alkalmas mindez, hogy a feltűnési viszketegségben szenvedő politikusok címlapra kerüljenek. Amikor a magyar szavazók eltolják maguktól az MSZP-t, az ilyen kapcsolt árukra mondanak nemet.
