Nyakunkon 2006 őszének és az azt előidéző beszéd kiszivárgásának tizedik évfordulója. Jó alkalom lenne ez arra, hogy minden érintett magába szálljon, számvetést készítsen. Az őszödi szónok meghányja-vesse, megérte-e szétveretni a népét a hatalomért, szégyelli-e magát néhanapján. Az általa kézivezérelt rendőrvezetők elgondolkodjanak azon, miért nem tagadták meg a törvénysértő, embertelen parancsokat, miért kínoztattak találomra levadászott fiatalokat a Magyar Rádió udvarán, miért lövették fejmagasságban a szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünneplőket, miért küldtek rájuk lovasrohamot, vízágyút, könnygázfelhőt. A felelősök elszámoltatását ígérők pedig azon, megnyugodtak-e. („Mi nem nyugszunk addig, amíg minden egyes elkövetőt, felbujtóikat és az értelmi szerzőket fel nem derítettük és felelősségre nem vontuk” – mondta az akkori ellenzék vezetője.)
Persze, a számvetést leginkább az akkori MSZP-ből, SZDSZ-ből sarjadt utódpártoknak, holdudvaruknak és támogatóiknak kellene elvégezniük. Nem miattunk – saját maguk miatt. Úgy tűnik, nem fogják fel, nem bírják felfogni: tíz éve egyetlen országos választást sem nyertek, sőt folyamatos töpörödésben vannak. És a két dolog – 2006 ősze és az ő halódásuk – ok-okozatilag összefügg. Nem kicsit. Valószínűleg én leszek az utolsó, aki megsiratom őket, de az azért nem ártana, hogy amíg ezek a ballib mozgalmak az ország területén működgetnek, amíg még van pár tagjuk és médiájuk, tehát hatással vannak az életünkre, addig csöppnyi belátóképesség is motoszkálna bennük. Mondom, nem miattunk, hanem önmagukért. Netán: „Magyarországért, a köztársaságért”.
Hogy mennyire sikerült a számvetés, arra íme, két friss példa. Egy ballib szimpatizáns, Schiffer Anna a napokban a Nyugati Fény nevű blogban ezekkel a szavakkal átkozta ki a családból unokaöccsét, az LMP volt társelnökét: „Amikor Budaházy kapcsán »szemkilövetőkről« beszélt, egy pillanatig szégyelltem, hogy azonos a vezetéknevünk. De később arra gondoltam, hogy több Schiffer viselte ezt a nevet, akikre büszke vagyok, mint a felejthető dr. Schiffer András, mert a puha gerincűek felejthetőek.” Tehát a hölgynek az fáj, hogy a Budaházy Györgyöt tizenhárom év fegyházzal sújtó ítélet nyomán unokaöccse feltett egy egyszerű, nagyon is helyénvaló kérdést: „Mennyi jár a szemkilövetésekért?” (Közismert, egyetlen puskával lövöldöző rendőrt sem zártak börtönbe.) Schiffer Annát láthatóan nem a két ügy összekapcsolása üti szíven, hanem maga a „szemkilövetőzés”.
