A magyarok kiütötték az első követ a falból

A magyarok voltak azok, akik 1989-ben szolidárisak voltak az NDK-s menekültekkel, és ezzel kiütötték az első követ a falból. Ez a kő lett mai Európánk alapköve: a szolidaritás Európájáé. A békés Európáé.

Heiko Maas
2019. 11. 02. 11:00
Segments of the Berlin Wall, which are for sale, are seen at a storage yard in Teltow, south of Berlin
A berlini fal eladó darabjai. A korlátok lebomlásával a lélektani gátak is leomlottak Fotó: Fabrizio Bensch Forrás: Reuters
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hol volt, amikor leomlott a berlini fal? Mindenki, aki közülünk átélte 1989. november 9-ét, választ tud adni erre a kérdésre. Hiszen amikor harminc évvel ezelőtt a kelet- és a nyugatnémetek az örömtől sírva borultak egymás karjaiba, nemcsak a német megosztottság ért véget. A fallal együtt leomlott a vasfüggöny is, amely negyven éven keresztül kettészakította kontinensünket. November 9-én ezért Németországban nemcsak a fal leomlását ünnepeljük. Azt a bátorságot is ünnepeljük, amellyel az emberek egész Közép- és Kelet-Európában kivívták maguknak a szabadságot. Azt az Európát ünnepeljük, amely a jelenben – kevés kivételtől eltekintve – szerencséjére egyesült.

Mi, németek tudjuk, kinek köszönhetjük ezt a szerencsét: annak a több százezer keletnémetnek, aki az utcára ment a szabadságért. De köszönhetjük ezt a gdanski hajógyári munkásoknak, a balti országok éneklő forradalmárainak, a magyaroknak, akik először vágták ketté a vasfüggönyt, a prágai Charta 77 véleményformáló gondolkodóinak, a pozsonyi gyertyás tüntetőknek, a temesvári felkelőknek – azoknak a nőknek és férfiaknak, akiknek a szabadság iránti vágyuk elsöpörte a falakat és a szögesdrótot. És köszönhetjük ezt nyugati barátainknak és szövetségeseinknek, de Mihail Gorbacsov glasznoszty- és peresztrojkapolitikájának is, amely egyengette az újraegyesüléshez vezető utat.

A magyarok voltak azok, akik 1989-ben szolidárisak voltak az NDK-s menekültekkel, és ezzel kiütötték az első követ a falból. Ez a kő lett mai Európánk alapköve: a szolidaritás Európájáé. A békés Európáé. Azért, hogy méltathassam a magyarok eme különleges hozzájárulását, hétfőn Budapestre utazom politikai megbeszélések céljából, valamint hogy eszmecserét folytassak az 1989-es drámai események tanúival. A német egység Európa ajándéka is volt Németország számára – és ez egy olyan évszázad végén történt, amelyikben németek elképzelhetetlen szenvedést okoztak e földrésznek.

Ez kötelezettséget jelent nekünk: Európa egyesülésének ki kell teljesednie. Olyan Európát kell építenünk, amely megfelel azon emberek értékeinek és álmainak, akik 1989-ben a szabadságért és a demokráciáért az utcára vonultak. Ez az a cél, amely érdekében dolgozunk, amikor majd a következő évben, az újraegyesülés után harminc évvel átvesszük az EU soros elnökségét. Az euró megmentése, a menekültek befogadásáról és elosztásáról szóló vég nélküli vita – ez mind új árkokat ásott Európában. A brexittel először éljük át, hogy egy ország elhagyja az EU-t. És Európa számos országában nő azok népszerűsége, akik el akarják velünk hitetni, hogy jobb lenne nekünk kevesebb Európa.

Ugyanakkor világos, hogy ebben a világban csak akkor álljuk meg a helyünket, ha mi, európaiak összetartunk. Hiszen a négy világméretű kihívással – a globalizációval, az éghajlatváltozással, a digitalizációval és a migrációval – egyikünk sem tud egyedül megküzdeni. A Budapestről, Berlinből vagy Párizsból érkező felhívások önmagukban elhalnak Moszkvában, Pekingben és sajnos egyre nagyobb mértékben Washingtonban is. Csak Európa hangjának van döntő súlya. Ezért a nemzeti magánakcióknak végre tabukká kell válniuk Európában. Közösen kell formálnunk és megvalósítanunk az európai politikát olyan országokkal szemben, mint Oroszország és Kína. Ehhez hatékonyabb európai diplomáciára, mindenekelőtt mindannyiunk részéről több rugalmasságra van szükség. Elbukunk, ha 27 nemzeti megközelítés létezik.

Közösen többet kell tennünk annak érdekében, hogy a szomszédságunkban – a Donyec-medencében, Szíriában, Líbiában – keletkezett konfliktusokat mérsékeljük. Ennek érdekében erősítenünk kell Európa eszközeit, amelyekkel békésen rendezheti a konfliktusokat. És szükségünk van egy valódi európai védelmi unióra, a NATO kiegészítéseként, amely önállóan tud cselekedni ott, ahol ez szükséges. Közösen kell küzdenünk a nemzetközi rend fenntartásáért, és el kell érni, hogy mi legyünk a multilateralizmus szövetségének a szíve. Hiszen ennek a rendnek a fenntartásától függ a mi európai békénk is.

Közösen kell vállalnunk a vezető szerepet az éghajlatvédelemben. Bátor politikai döntésekre és valódi társadalmi erőfeszítésekre van szükség, hogy kontinensünk az évszázad közepére klímasemlegessé váljék. Ha ez nem sikerül, akkor eljátsszuk gyermekeink jövőjét.

Közösen kell erősítenünk az európai gazdaságot, hogy ne morzsolódjék fel a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi vitában és technológiai versenyben. A következő EU-költségvetésnek ezért a jövő költségvetésévé kell válnia, amely célzottan fektet be a kutatásba, a csúcstechnológiába és a digitalizációba. Csak így biztosíthatjuk Európa jólétét.

Közösen kell arról gondoskodnunk, hogy az uniónk belül is összetartson. Európa akkor erős, ha polgárainak szociális biztonságot tud nyújtani, ha nemcsak a gazdasági, hanem a szociális sztenderdjeink is egybenőnek. És Európa akkor erős, ha a tiszteletben tartjuk és megvalósítjuk az olyan értékeket, mint a jogállamiság.

1989 ősze megmutatta, hogy mire vagyunk képesek mi, ­európaiak, ha nemzeti határainkon túl tekintve gondolkodunk és cselekedünk; milyen erő rejlik bennünk, ha kiállunk a szabadság és demokrácia, jog és igazságosság mellett. Ez az erő volt az, amely legyőzte a falakat és a határokat. Ez az erő volt az, amellyel érvényre tudtuk juttatni értékeinket egy egyre inkább tekintélyelvűvé váló világban. Ennek a világnak szüksége van Európa szabadságot kivívó bátorságára, szüksége van 1989 bátorságára. Merjünk fenntartások nélkül európaiak lenni és európai­ként cselekedni!

A szerző Németország külügyminisztere

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.