Ami az ellenzéknek világvége, az országnak gyarapodás

2022 kardinális és sorsdöntő választás lesz, amelyen eldől, ki viszi a vadászpuskát a következő négy évben.

Gyurcsány Fotó: Bach Máté

Egyszerűen fel nem foghatom, hogy a politika világát alakítók és az arról karcos véleménnyel bírók egy részének, akiknek elviekben papírjuk van arról, hogy felnőttek és gondolataikért, megszólalásaikért felelősséggel tartoznak, hogyan képesek a valóságtól elrugaszkodva, a nap 24 órájában bornírt, értelmetlen és többnyire valótlan szövegeket szajkózni. A politika értelmezésének balos hátsó udvarából lankadatlanul bombázzák az egyszerű hírolvasót demagóg, álságos világértelmezéseikkel. Jelen cikkemben kísérletet teszek arra, hogy néhány általuk sulykolt fogalmat visszarángassak a valóság talajára.

Közbeszédünk balos térfelének évek óta fenntartott, de kétes szavatossággal bíró slágertermékei – melyeket képviselőik, mint fogalmi termékmenedzserek, az általános iskolai memoritereket megszégyenítő gyakorisággal ismételgetnek – a következők: Orbán bebetonozta a hatalmát, Orbán végtelenítette a hatalmát, Orbán a strómanjainak, a haveri vállalkozóknak adja az emberek pénzét. Végül minapi kedvencem: Orbán és sleppje naponta kirabolja az országot.

Ha a fenti állítások igazak lennének, akkor az államalapításunk óta eltelt viszontagságos, ezer évet meghaladó történelmünk során például a török és tatár hordák országunkat sújtó kirablása is eltörpülne, homályba veszne a jelenlegi kormányról összehordott balos állítások fényében.

Az említett lózungokon kívül kivételes karriert fut be napjainkban a különböző intézmények szembeni lázítás, lásd az SZFE-vel és a vidéki egyetemeinkkel kapcsolatban szárba szökkenő balos ellenállások ,,kormánybuktató”, a közbeszédbe tolt balos memoritereit. Sértettségük kiváltó oka, hogy nem az történik, amit ők szeretnének és ez számukra megengedhetetlen, elfogadhatatlan, ez diktatúra, ez a világvége.

Ezt hallgatjuk naponta a gyurcsányi Tejútrendszer Szabó Tímea, Donáth Anna, Jakab Péter, Dobrev Klára, Cseh Katalin, Vadai Ágnes fémjelezte állócsillagaitól, hogy csak a legnagyobb tömegvonzással, akarom mondani, tömeg taszítással rendelkezőket említsem. Mellettük kihagyhatatlan Hadházy Ákos és Szél Bernadett hol itt, hol ott kerengő pályaíve, amelyen fekete lyukként tátonganak és nyelnek el mindent, ami a normalitáshoz gravitál. Említést még Fekete-Győr András érdemel, aki margitszigeti futókörének ívén próbálja a lehető legelőnyösebb és legkifizetődőbb pozíciót megtalálni a balos égbolt mindenkit elhomályosító gyurcsányi főbolygója körüli keringőjében.

A mindent tagadás egyéb szürke eminenciásaitól, a ,,demokratikus” hullócsillagoktól sűrű elnézést kérek, hogy nem említem őket név szerint. Esetükben a tizenöt perc hírnév eléréséhez még nevük említésével sem szeretnék hozzájárulni, pedig meteorrajuk kérészéletű képviselőiből igen gazdag a felhozatal.

Ismereteim szerint országunk kormányzására 2010 óta folyamatosan, immáron harmadik ciklusát is kitöltve a Fidesz és a kereszténydemokraták kaptak felhatalmazást és nem a baloldali pártok. Ezzel a kijelentéssel írásom tartalmi részéhez érkezve játsszunk el a gondolattal;

egy nem kívánt baloldali hatalomátvétel esetén lenne-e bármilyen esélye, hogy egy döntési felelősséggel felruházott szervezetben, legyen az egy kuratórium által felügyelt intézmény avagy egy minisztérium, állami vállalat, cég, hogy azok felsővezetésében feles elosztással lenne a jobb- és a baloldal képviselve?

Mikor lenne aláírt és végrehajtható döntés bármiben? Soha. Miért? Azért, mert tudjuk, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak és a jelenlegi baloldal a jobboldal nézeteivel még ott sem.

Jelenlegi viszonyaink ismeretében kijelenthető, hogy a felek közötti konszenzus megtalálása lehetetlen. Miután a demokráciánál eddig nem talált fel jobb államformát a világ, amit meg igen, annak az emberiséget érintő, gyászos eredményének ismertetésétől most eltekintenék, talán elfogadható az az állításom, ahogy mindenben, úgy a működtetés tekintetében is hasonló a hasonlónak örül és együtt képesek végrehajtható, gyors döntésekre jutni. Ennek alátámasztására akár vissza is kérdezhetek, ugyan melyik balos kormányzati ciklusban volt jellemző az ellen oldal prominenseinek a helyzetbe hozása?

Ha csak a Kádár-rendszertől indulunk, ott milyen pozícióban dolgozhattak az ellenzéki véleménnyel bírók? Tudom, ha sokat járt a szájuk, akkor könnyen a börtönig pozicionálhatták magukat és az csak a szelídebb formája volt az ellenzéki lehetőségeknek. Jártak rosszabbul is az ellenvéleményes országjobbítók. De említhetném a rendszerváltozás utáni balos, illetve balos és liberális ciklusokat is. Nem cserélték le az utolsó takarítóig a személyzetet a saját kádereikre? Ha igen, a jobboldal mostani, tizenegy éve tartó rendszerében min csodálkoznak, miért savanyú nekik a szőlő? Lehet, hogy azért, mert hatalmi pozícióban, a döntéseiknél nem hallgattak akkori ellenzékükre, jelesül a Fideszre. Meggyőződésem, hogy az esetben mindenki jobban járt volna.

Miért van az, hogy a baloldali, liberális, lejárt szavatosságú potentátok mindig a jobboldali kormányzás időszakában hirdetik egymás lábára taposva világmegváltó ötleteiket, akárhány pontos terveikkel előállva, természetesen a felelősségvállalás legkisebb terhe nélkül? Amiben közösek, hogy jóemberkedésük dollárban számolva is milliókra, milliárdokra rúg, így a világ GDP-jének együttes összege sem lenne elég arra, amit naponta elméletben kiosztogatnak. Hatalmi pozícióik gyakorlásának időszakából miért oly szerények az eredményeik, akkor az embereknek miért nem osztogattak?

Miért kívánkozik minden esetben az ember nyelvére egy fránya f betű az osztogatás főnév elé, amikor ezt a szót halljuk a baloldallal kapcsolatban? Arról, hogy amióta nincsenek hatalmon, folyamatosan ezzel a szóval próbálják meg stigmatizálni a jobboldalt, és elhitetni róla önnön védjegyüket, az jut eszembe, ha igazuk is lenne, két dudás akkor sem férne meg egy csárdában. A jobboldali dudás nótája pedig merőben különbözik a balosétól, ami tapasztalati tény. Akkor meg mit erőlködnek?

Orbán nem bebetonozza és végteleníti a hatalmát, hanem demokratikus felhatalmazása révén gyakorolja azt a jogát, hogy saját elveire, politikai meggyőződésére hagyatkozva négy éven át irányt szab Magyarország bel- és külpolitikájának, megjelölve gazdasági prioritásait. Az egyesült baloldalnak, a szivárványkoalíciónak oldani kellene magában a görcsöt, hogy ezeket a tényeket elfogadja, belássa és valótlan, szakadatlan pocskondiázásai helyett inkább olyan kormányprogram felmutatásában jeleskedjen, amely a 2022-es választáson a szavazók legalább egy részének a bizalmára érdemes.

2022 kardinális és sorsdöntő választás lesz, amelyen a jobboldalnak és a jelenleg még balos szavazóknak kell majd eldöntenie újabb négy évre, hogy ki vigye a vadászpuskát. Számomra és remélem, hogy a csendes többség számára ehhez nem férhet majd kétség.

A szerző színművész