Az ellenzéki szavazók napra pontosan tizenhárom évet mentek vissza az időben. Az őszödi beszéd elhangzásának 13. évfordulójára eső európai parlamenti (EP-) választáson a baloldali szavazók Gyurcsány Ferenc pártját, a liberális szavazók pedig az új SZDSZ-ként is aposztrofált Momentumot tüntették ki bizalmukkal.
Az EP-választás eredménye átrajzolta az ellenzéki pártok térfelét. Felgyorsult az MSZP, a Párbeszéd, a Jobbik és az LMP lejtmenete. Aki gondolatban meghosszabbítja e pártok töpörödő választási eredményeinek vonalát, az a nullához (megszűnéshez) konvergáló irányt fog látni. Az eredmény láttán Puzsér Róbert is elsétálhat a főpolgármester-jelöltségtől, hiszen az őt támogató pártok egy ilyen KO után aligha tudnak feltápászkodni.
Mivel két dudás nem férhet meg egy csárdában, ezért kezdődik az újabb meccs, a DK–Momentum-csörte. Nem történt más, mint hogy a baloldali szavazók (nagyjából húsz százalék) most zömében az elszántabbnak és erősebbnek hitt DK mögé sorakoztak fel. A liberális szavazók (nagyjából tíz százalék) pedig a (még) frissnek és romlatlannak tűnő Momentumot választották.
Fordítsuk figyelmünket a nagyobb, baloldali szavazóbázis felé! Gyurcsány Ferenc lassan nyolc éve megalapította a kommunista utódpárt utódpártját, a DK-t, amelyet szívós munkával előbb az ellenzéki térfél megkerülhetetlen szereplőjévé tett, majd szép csendben partvonalra tolta az MSZP-t, és kannibalizálta annak szavazóit. A bukott miniszterelnöknek nem volt könnyű dolga. 2012 őszén Bajnai Gordon társadalommérnök új gyűjtőpártjával az egész ellenzéket le akarta cserélni, ebben a leosztásban Gyurcsányéknak sem osztottak volna lapot. Egy évvel később az akkori MSZP-elnök is megpróbálta kicselezni a DK elnökét, akinek hívei a Műegyetem rakparton fojtották bele a szót Mesterházy Attilába, teljes összefogást követelve.
Egy, az ellenzék által újabb elbukott választással később az MSZP örök reménysége, Botka László került hasonló helyzetbe. Az akkori sajtóhírek szerint Lengyel László próbálta meg a kört négyszögesíteni, ám a Gyurcsány nélküli Demokratikus Koalícióra irányuló törekvései megtörtek a DK sokak szerint szektaszerű jellegén, vagy politikailag korrektebbül fogalmazva: Gyurcsány Ferenc szavazatszerző képességén. Az őszödi rétor politikusi tehetsége, rutinja és ambíciója átsegítette a DK-t ezeken a próbákon, ám tehetsége csak a 6-7 százalék, azaz a biztos bejutás tartós eléréséhez volt elég. Azok a makacs kígyók pedig csak kígyóznak.
Ezt konstatálva a 2018-as parlamenti bejutás után az Apró–Gyurcsány-érdekkörnek újítania kellett, ezért küldték most csatába a másik Gyurcsányt, Gyurcsánynét, akinek következetesen a leánykori nevét használták, nehogy a tájékozatlan szavazó kapcsolatot találjon a plakátokról mosolygó politikusnő és a még mindig az egyik legnépszerűtlenebb magyar politikus között. Ez a protestszavazók remélt megnyerésénél lesz még fontos.
Tényleg egy bő évtizedet mentünk vissza a politikában. Gyurcsány most is ugyanazt teszi, mint akkor. Már készül az újabb húzás, az európai liberálisokhoz való csatlakozás. Kormányzása kezdetén még a nyugati progresszívek zarándokoltak el Magyarországra. Most Gyurcsány kér bebocsátást a liberális ALDE pártcsaládba. Még miniszterelnökként szépen átvette az SZDSZ témáit, amely 2006-ban jószerével már csak Kovács Pistike politikai pedofíliára emlékeztető kihasználásával jutott az Országgyűlésbe.
A nagy politikai túlélő Gyurcsány most is hasonlóra készül. Ő már tényleg nem foglalkozik a politikai süllyesztőbe került szocialistákkal, neki immáron a Momentum az ellenfele. Közben kiderült, hogy a DK (egyelőre) mégsem igazol át az ALDE-ba, még nem érzik elég stabilnak félmilliósra duzzadt szavazóbázisukat. Elég lesz átvenni a liberális témákat, néhány szimpatikus harmincas lányt-fiút a kirakatba tenni, és a Momentum sem veszélyezteti már a nagy célt, a miniszterelnöki szék visszanyerését. Gyurcsány ugyanis 2014 elején világosan elmondta, hogy „ágaskodhat” még miniszterelnöki ambíciója. Utóbb azt is elmondta egy interjúban, hogy erre akkor lesz reális esély, ha egy 20-30 százalékos párt lesz mögötte. Most van a legközelebb ahhoz, hogy álma valóra váljék.
A nagyjából húszszázaléknyi baloldali szavazó zöme ugyanis már bent van a zsákban. Az MSZP szoborparktagozatának pártfúzióra vonatkozó javaslata csak újabb megerősítése ennek. Mennének a szavazóik után, csak ők nem kellenek. A cél most a tízszázaléknyi liberális szavazó besöprése, akik most még a Momentumban ismernek jobban magukra. Gyurcsány politizálása kiismerhető. Ha a kék sarokban Orbán Viktor van, akkor mindig ő akar a vörös sarokban lenni. Ehhez a kormányfőhöz képest mindig 180 fokban ellentétes politikai álláspontot foglal el, nem hagyva teret a többi ellenzéki formációnak. Így válik érthetővé az erős nemzetek erős Európájával szemben az Európai Egyesült Államok követelése is, amit néhány szociális közhely tarkított.
Kérdés, hogy mit lép a többi ellenzéki párt. A kifutó modellnek számító pártok most utolsó szalmaszálként kapaszkodnak a számukra elérhető önkormányzati helyekbe. Az MSZP megtartaná a neki kedvező tavaszi fővárosi alkut, a Momentum már pedzegeti annak újratárgyalását. Pedig Puzsér példája is azt mutatja, hogy azok a politikusok és pártok, akik és amelyek a politikai alkuk mindig kiszivárgó újratárgyalásán, azaz a pozíciószerzésen mesterkednek, mind veszítenek. A Momentum is ebbe az irányba indult el, lendületét mandátumokra akarja váltani.
Gyurcsány rafináltabb, őt „nem érdekli”, hány polgármestere lesz a DK-nak. A francot nem! – mondhatnánk, csak hagyja, hogy a paktumok újratárgyalásának hálátlan feladatát mások végezzék el helyette. Neki van ideje, legfeljebb néhány másodlagos frissességű liberális ikont is leszerződtet őszre. A Jobbik és az MSZP odakötötte sorsát a székükhöz görcsösen ragaszkodó elnökeihez és elnökségeihez, onnan nem várható innováció, harci szellem vagy megújulás. Végül csak Szanyi Tibornak lesz igaza, aki elnöki programjában feloszlatta volna az MSZP-t. Az új logó és név alatti újraalapítás azonban érdeklődés hiányában elmarad, az élelmesebbek már most, a későn ébredők csak a következő bukta után igazolnának át a DK-ba.
Az átigazolás várhatóan felgyorsul. Szél Bernadett és Hadházy Ákos már a választás éjszakáján betoppantak a Momentumhoz, és ne lepődjünk meg, ha a maradék Jobbik (önkormányzati) politikusainak újabb hulláma igazolna át a Mi Hazánkhoz. A fentiek alapján Gyurcsány Ferenc a magyar Hillary Clinton mögé bújva készíti elő visszatérését. Az eredményhirdetőn is többet beszélt, mint a felesége, csak hogy lássuk a gendersemleges erőviszonyokat.
A kormányoldal azonban tévedne, ha csak a 2002–2010 közötti elpocsékolt nyolc évvel szembesítené Gyurcsányt. Sokkal fontosabb arra rámutatni, hogy a látszat szerint semmit sem tanult hibáiból, és egy hosszú politikai edzőtábor után feltehetően ugyanott folytatná, ahol abbahagyta. Még akkor is, ha – feltéve, de nem megengedve – nem ő, hanem felesége, a magyar Hillary lenne a miniszterelnök.
A szerző a XXI. Század Intézet regionális igazgatója
