Pozsonyi Ádám

Lesz-e vajon népvándorlás?

Milyen ember az, aki elhagyja a hazáját azért, mert nem a neki tetsző politikai párt győz egy országgyűlési választáson?

Pozsonyi Ádám

magyarország horn tisza fidesz 2026. 04. 02. 5:54

Fotó: Kallus György

Nekem azt mondták a felvilágosultak, progresszívek és haladók, hogy a baloldalon, az ellenzéknél vannak a friss, izgalmas, fiatalos és érdekes dolgok, a jobboldalon meg az unalmasak. Biztos én olvasok rossz cikkeket, könyveket, híreket, meg én találkozom a nem megfelelő emberekkel, de valahogy pont fordítva látom.

Ez engem kicsit arra emlékeztet, hogy a humor baloldali műfaj, a jobboldalon nincs és nem is lehet humor, de bezzeg a forradalmi és bal térfél, az elképesztő vicces, maga a szellemesség. Kár, hogy a valóságban a legtöbb szatirikus és humorista jobboldali volt, de legalábbis polgári. A külföldet – például Chestertont, Mrozeket – most ne feszegessük, de nem hinném, hogy Rákosi Viktor, Mikszáth vagy Heltai Jenő baloldalinak mondható, vagy akár Karinthy Frigyes, aki a Kosztolányi Dezső által szerkesztett Vérző Magyarország című Trianon-ellenes kötetbe a Levél kisfiamnak című írást szerezte.

Na, de vissza a frissességre!

Az alábbi izgalmas és friss írást olvastam az unalmastalan gondolatok egyik gyűjtőhelyén, a Telexen. A forradalmian újszerű cikk címe az, hogy Ha marad a Fidesz, mi megyünk.

„Ha marad a Fidesz, mi megyünk. Ezt mondja Bóta Balázs és párja Gyöngyösön, akik, ha nem lesz kormányváltás, külföldre költöznének. Úgy érzik, Magyarországon nem jutnak egyről a kettőre, és elegük van a mérgező közhangulatból, valamint a mindent átszövő korrupcióból is. Daniéknál már 2022-ben betelt a pohár. Főként az egészségügy és az oktatás helyzete zavarta őket. Berlinbe költöztek, ahol párjával, Fruzsival mindketten gyorsan találtak munkát. Szeretik a német fővárost és az itteni életet, de kislányuk születése rádöbbentette őket, hogy nagyon hiányzik nekik a család és Magyarország. Ezért az április 12-i választásoktól teszik függővé a jövőjüket. Azt mondják, ha a Tisza nyerne, hazaköltöznének. De milyen Magyarországot szeretnének? Mi hiányzik nekik, és mivel elégedetlenek?”

Nem érdemes tovább olvasni, ennyi elegendő az ásításra.

Megjegyzem, sosem fogom megérteni, hogy ezt valaki miért írja le vagy nyilatkozza? Ez fenyegetés? Vagy micsoda? Ez olyan, mint amikor egy Facebook-csoportban valaki bejelenti, hogy kilép, aztán általában marad, sőt lájkolgatja azokat, akik könyörögnek, hogy ne lépjen ki. Ha valaki megy, hát Isten vele! De tudjuk, hogy sosem mennek. Kint nem lehet megélni abból, hogy pofázunk meg eljátsszuk az üldözöttet.

Megjegyzem, milyen ember az, aki elhagyja a hazáját azért, mert nem a neki tetsző politikai párt győz egy országgyűlési választáson? Tömegével lehettek az elmúlt évtizedekben, akiknek nem tetszett Antall vagy Boross, vagy Horn vagy Bajnai, vagy Gurcsány, mi lett volna, ha mindenki elmegy? Azért a magyar történelemben voltak tragédiák, hol lennénk, ha azért, mert nem tetszik a kiegyezés vagy a Wekerle-kormány, vagy Tisza Kálmán vagy Tisza István, vagy Horthy, pláne Kádár, szépen leléptek volna. Aki lelépett, az vagy azért, mert az akasztófát akarta megúszni, vagy elhitették vele, hogy kint kolbászból van a kerítés. Esetleg tényleg nem volt más reménye, ezt nem akarhatjuk kétségbe vonni. De azért az „Itt élned halnod kell” akkor is alapkövetelmény egy tisztességes embernek. A „nincs itt elég melegfelvonulás és unalmas a köztévé” kevés indok. Az is kevés, hogy „mert lopnak”. (A kik, mikor és mit? kérdéseket ne tegyük fel, ez mindig ingoványos terep egy tiszásnak.)

Emlékszem, bő tíz éve ez ment:

„Megint elveszített Magyarország egy tehetséges embert, egy művészt, gondolkodót – egy olyan valakit, aki a magyar kultúrát gazdagította, nem csak zenéjével, de humanizmusával is. A Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, Gerendás Péter úgy döntött, hogy 56 évesen – hat kiskorú gyermekével együtt – emigrál.” Akinek a pátoszból nem volt elég, van tovább is.

„A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével díjazott művész már eladott mindenét, beleértve gitárgyűjteményét és zongoráját, és eldöntötte, hogy távozik. Magyarország kilátástalansága miatt – mely a kultúra, a politika és a gazdaság területein is megmutatkozik – kényszerül emigrálni.”

Hüpp-hüpp. Aztán mégis maradt.

De ez megy Nyugaton is. Cher többször mondta, hogy elhagyja az USA-t, ha Trump nyer, de maradt. Miley Cyrus a 2016-os választások után szintén távozást ígért, de nem költözött el. Samuel L. Jackson hasonlóan az előzőekhez, nem váltotta be a távozási ígéretét.

Megfigyelték? Csak progresszív haladók és toleránsak fenyegetőznek azzal, hogy elhagyják az országot, ha valami nem így vagy úgy történik? Soha nem a jobboldaliak? Azok mindig maradnak Demszky alatt, Gyurcsány alatt.

Tizenkét éve ez ment, hogy „addig nem szülök gyereket, amíg Fidesz-kormány van”, nyolc, illetve négy éve is indulni készültek, állítólag már nem fűtenek orosz gázzal. Most akkor már tényleg elmennek?

Pedig lenne ok a menekülésre. Én azért láttam pár hatalomváltást. Sem Boross, sem Horn, sem Orbán, sem Medgyessy, de még Gyurcsány sem, tehát senki nem fenyegetődzött börtönnel, fogdával, életfogytiglannal, elkobzással. S ami szürreális, nemcsak a bohóc üvölti a szószékről, de már a kisember mondja a politikusnak, sőt már a kisember mondja a kisembernek is.

Árufeltöltő a burkolónak, buszsofőr a péknek, műkörmös a portásnak írja, kommenteli és ordítja: „Mentek a börtönbe!”

A híveknek nem esik le, hogy ez beteg?

Kérdezném, ha győznek, a jelmondat majd mi lesz? Arccal a falnak?

„Ha marad a Fidesz, mi megyünk!”

Ha ebből országos mozgalom lesz, majd szólok a libsi barátomnak, hogy távozás előtt hozza vissza az Iron Maiden bakelitemet, egy másik meg egy Lucky Luke képregénnyel lóg tizenöt éve. A bőröndbe azt már ne pakolják be. Köszönöm.

Bár tudom, hogy maradnak. Ahogy mindig. Ettől függetlenül azért visszahozhatnák. A tisztelet és szabadság ezt megköveteli.