Káoszt mindenáron

A következő két évben, egészen a 2022-es parlamenti választásig sűrűn előfordulnak majd kormányellenes tüntetések Budapest utcáin, melyeket a főpolgármester, Karácsony Gergely vezethet.

Fotó: Havran Zoltán

Ugye ismerik a történetet, amikor a róka és a farkas sétál az erdőben, és arra a következtetésre jutnak, hogy meg kellene verni a nyulat? Miért is? „Ha van rajta sapka, azért, ha meg nincs, azért.” Napjainkban hasonlót tapasztalunk, de nem az erdőben, hanem Budapest utcáin. Mindegy, hogy az Orbán-kormány mi tesz és milyen kérdésben hoz döntést, a lényeg, hogy támadni kell az intézkedéseit – a káoszelmélet értelmében – folytonosan.

Legutóbb például a színházi világ struktúrájának áttekintése kiváltotta vitában az utcára csábított emberek jelentős része csak azt érzékelte, hogy a kormány ellen lehet obstruálni. Még arra sem lett figyelmes senki, hogy a kormány közben visszakozott egy határozottabb álláspontjáról. A demonstrációból fakadó és megjátszható tüntetés élén maga az újonnan – nem kevés trükkel – megválasztott főpolgármester, Karácsony Gergely haladt.

Nem az a kérdés, hogy egy közhivatalt betöltő, Budapest rendjéért és persze nyugalmáért felelős legfőbb méltóság mit keres egy marginális, a színházi világ belső ügyeit érintő tömegdemonstráción, hanem az, hogy honnan tud erre időt szakítani.

Amikor Tarlós István volt a főpolgármester, 48 órát igénylő napi 24 órájába egyáltalán nem fért bele a tüntetéseken való részvétel. Fel sem merült, hogy a főváros lakosságának elenyésző kisebbségét érintő ügyben politikai állásfoglalást tegyen. Ő maga kilencéves főpolgármesteri munkássága idején számtalanszor kritizálta az Orbán-kormányt, de nem az utcán és nem a káoszt támogató rendezvényeken.

Miközben Karácsony főpolgármester csapata a demokrácia pallosát a magasba emelve védi a színházi világot a politika befolyásától, azért gyorsan hozzáteszik, hogy Dörner György meg se próbáljon újból pályázni az elmúlt évtizedben az általa minőségivé tett Újszínház igazgatói beosztására, mert azt garantálják, hogy övé lesz a legrosszabb pályamű. Sőt eltökélten és kétségbeesetten próbálnak indokot találni arra, hogy Dörnert idő előtt hogyan tudnák elmozdítani az igazgatói székből. Ennek érdekében hajánál előrángatott ügyben igyekeznek a magukat mindenki bírájának tartó Gy. Németh Erzsébetek besározni őt.

A támadás egyértelmű okát csak azok nem látják, akik el akarnak zárkózni a valóságtól. Ugyanis rendkívül irritáló lehet a mai fővárosi vezetésnek, hogy a belváros szívében egy olyan ember vezeti az Újszínházat, aki konzekvensen keresztény magyar embernek vallja magát az álcázott liberális korszellemben. S ha ez nem lenne elég, még azt is Dörner György rovására írhatják, hogy színháza csak és kizárólag magyar írók darabjait adja elő. No persze nem a liberális kottából játszó silány műveket, hanem például a múltban agyonhallgatott Herczeg Ferenc-drámákat.

Az Újszínház elleni támadások hátterében felsejlik az az elterelési szándék, mely a Katona József Színházban kialakult botránnyal függ össze. Demonstrálni kívánják, hogy máshol is – ez esetben az Újszínházban – történtek hasonló botrányszagú események, úgymint nők zaklatása. Ami csak azért meglepő állítás, mert nincs semmiféle vizsgálandó ügy az Újszínházban.

A legfontosabb az esetleges sértett erkölcsi védelme, melyet a nyilvánosság nem biztosít, hanem éppen ellenkezőleg, egyértelműen negatív irányba torzít. Jogi értelemben az eset három emberre tartozik, ezek: a sértett, a magáról megfeledkező és az illetékes bíró. (Esetleg még néhány családtagra, például a sértett hölgy élete párjára, feltéve, ha valóban megtörtént az emberi méltóság elleni sérelem.)

Bár ennek a megállapításnak nem csak a színházi világban kellene alaptételnek lennie. Vagyis ránk, a közvéleményre egyáltalán nem tartoznak a részletek a hasonló zaklatási eljárások törvényi lezárása előtt. Az ítéletet követően is csak az elrettentés és az erkölcsi tanulság miatt kell találkoznunk a levonható tanulsággal. Észre kell vennünk, hogy ami most folyik és ahogy, az szintén egyik formája a káosz módszertanához tartozó porhintésnek.

Könnyedén megjósolható, hogy a következő két évben, egészen a 2022-es parlamenti választásig sűrűn előfordulnak majd kormányellenes tüntetések Budapest utcáin, melyeket az a főpolgármester, Karácsony Gergely vezethet, aki magát az összes fővárosi lakos polgármesterének titulálta, pártállástól függetlenül.

De miért is kell a káosz ahelyett, hogy az ellenérdekű politikai elit inkább programokkal igyekezne fölébe kerülni a jelenlegi kormánynak? Mert – az ellenzék szempontjából elkeserítő módon – az Orbán-kormány gyakorlatilag valamennyi, a közvéleményt érdeklő témával részben vagy egészben foglalkozott az elmúlt tíz év során.

Legyen szó családpolitikáról, a nyugdíjasok helyzetéről, munkahelyteremtésről, infrastruktúra-fejlesztésről, a belföldi turizmus támogatásáról vagy bármiről, ami a választók életét és komfortérzetét igyekezett pozitívan befolyásolni. Így az ellenzéknek maradt a kevesebb fáradságot és kreativitást igénylő zűrzavar előidézése az alkotó munkával szemben.

A trükk – a nyúl sapkájának ügye – abban teljesedik ki, amikor a közvéleménnyel elhitetik, hogy a permanens felfordulás oka az Orbán-kormány tehetetlensége, amiért le kell váltani 2022-ben. És a kör be is zárult.

Egyszerű és világos eljárás, amely akár sikeres is lehet, hisz egy több országban már sokszor kipróbált modell magyarországi telepítése folyik a szemünk előtt. Érdemes lenne végiggondolni a helyzetet nem csak a konkrét események tükrében. Mert egy szétzilált társadalom – bárki is irányítja majd két év múlva – csak rosszul teljesíthet a ma jobban teljesítő Magyarországgal szemben.

Nekünk – nyulaknak – ez nem lehet életcél. Vajon mit tett volna a róka és a farkas, ha nem egy magányos nyúllal, hanem annak több tucat társával találták volna szembe magukat unaloműző erdei sétájuk közben?!

A szerző titkosszolgálati szakértő