Ezt a haragot árasztja aztán egész környezetére. Ártatlan családjára, szeretteire. Közösségére. És mindenki másra. Ahol tele a lélek a gyűlölet mérgező hordalékával, ott nem jut hely Isten szeretetének.

A könnyek árja végigkíséri a húsvéti történetet. A gyász, a fájdalom, a félelem könnyei ezek. Így járjuk mi is nagyheti utunkat. Félelemmel és aggodalommal. Hogyan tovább? Istennel vagy Isten nélkül? Szeretettel vagy gyűlölettel?
Mária, mikor újra magára marad, behajol a sírba, amely már nem üres, mert két angyal ül ott, ahol korábban Jézus feküdt. Életet talál ott, ahol korábban az elmúlás pihent. Isten csodája, megjelenése életre kelti azt, amit mi eltemettünk. Amiről lemondtunk, amit megsirattunk.

Az angyalok után Mária végre rátalál Jézusra. Megszólítja az Isten, aki él, feltámadott! Csak egy szót mond a könnyei­be temetkező asszonynak: Mária! De ez a szó mindent megváltoztat. Mert ő mondja ezt! Az élő. És Mária végre felismeri őt. Jézusát. Aki vele van. Velünk van. Rá bízhatom magamat. Életemet, családomat, közösségemet. Népemet és országomat.

A szerző nagyváradi író, újságíró, református lelkész