Van az általam nagyon szeretett és tisztelt Kiss Dénes költőnek egy verse, annak a címe a Mai magyar. Íme: „Nem akar magyar lenni / Leginkább senki semmi / Röhögni kiabálni / bánthatja bárakárki / önérzetét is sértve / szégyeneknek kitéve / méltóságát gyalázva / jön vendég otthonába / szétdúlandó hazába / bömbölés hozza lázba / bármikor apja anyja / hóhérját megszavazza / de előbb kitünteti / pengét is élez neki” Nos, ez a szomorú vers jutott eszembe, amikor arról olvashattunk, hogy bizonyos Panyi Szabolcs, aki újságíró, megadta külügyminiszterünk telefonszámát egy bizonyos külhoni titkosszolgálatnak, hogy azok le tudják hallgatni Szíjártó Péter beszélgetéseit. Hogy egy ilyen „akció” hazaárulás, azt nyilván nem kell bizonygatni senkinek. Gondolom, azt sem, hogy Panyi ezen cselekedetét nyilvánvalóan nem a hazája iránti mérhetetlen szeretet diktálta. Sokkal inkább az a szándék, hogy ország-világ előtt bebizonyítsa, mi, magyarok oroszpártiak vagyunk, ahelyett, hogy a csókos asszony és a mutogatós bácsi, azaz Von der Leyen és Zelenszkij, magyarán a háborúpárti unió parancsait teljesítenénk, azaz a háború folytatásában lennék érdekeltek. Egy ilyen történet kapcsán mi, laikusok csak ámulunk és bámulunk, mennyi aljasságot kell elviselnünk. Sajnos úgy tűnik, egyre többet.

Valamikor réges-régen, amikor még ifjak voltunk és bohók, izgalommal olvastuk az Egri csillagok című gyönyörűséges Gárdonyi-regényt, s mélyen felháborodtunk Hegedűs hadnagy hazaárulásán. Bölcs tanáraink elmagyarázták nekünk azt is, hogy az árulók szinte mindig bizonytalan, gyenge jellemű emberek, s gyakran bizonyíthatóan gyávák is. Ettől persze nem lettünk boldogok, csak éppen megértettünk valamit az árulás, az árulók természetéből. Aki olvasta a regényt, az tudja, hogy Hegedűs hadnagy a törököknek akarta átjátszani az egri várat, de lelepleződött, s a várkapitány halálra ítélte őt. Felakasztották. Ám változnak az idők, változnak a büntetések is, de ahogy én látom a világot, úgy tűnik, még a hazafiság fogalma is erősen változik. Legalább is nem beszélünk róla elégszer, s talán egy-egy hazánkat, szuverenitásunkat fenyegető cselekedet mellett is gyakran elmegyünk. A Panyi-ügy fényesen megmutatja, árulóink itt vannak közöttünk, ha nem is a várfalon. S most, amikor közeledik a választások időpontja, mily furcsa a sorstól, hogy még az árulás fogalmával, meg az árulók létezésével és tevékenységével is foglalkoznunk kell. Kiss Dénes versének bizony minden szava segít az árulók természetének megismerésében. Azt azért hozzáteszem, hogy bizony szereztünk már némi tapasztalatot ez ügyben, hiszen az úgynevezett rendszerváltozásnak nevezett időszakban igencsak sok jellemtelen, hazájáról lekicsinylő szavakat mondó közéleti embert ismerhettünk meg, keserűen megállapítva, hogy a nemes jelleműek tábora nem túl nagy. Magyarán a tisztesség, mint fogalom, egyre veszít értékéből. Miként a haza iránti kötelességeket illetően, meg a hazaárulás fogalmát illetően is vannak meghatározásbéli hiányosságaink, hozzátéve azt, hogy ezekről a fogalmakról is sokkal gyakrabban kellene beszélni, és tudatni az emberekkel, hogy mi a kötelességük hazánkkal kapcsolatban. Nos, a hazaárulás a magyar Büntető Törvénykönyv szerint olyan, csak magyar állampolgár által elkövethető bűntett, amely az ország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi szervezet/kormány számára végzett szándékos tevékenység. Érthető, világos megfogalmazás. Sajnos, csak a hazaárulók észjárása és világa nem érthető egy becsületes ember számára.