A Jelenünk dilemmája címet adtam hát ennek az írásnak, miközben azon gondolkodtam, vajon létezhet-e út a megromlott és ártalmassá, embertelenné vált világ megjavítására, valamint azon, hogy ­van-e még értelme a szónak, hiszen a párbeszéd, a jóindulatú és okos gondolatok megismertetése, nyilvánosság elé tárása – nagy szavakat használva – felébreszthetné az apátiába süllyedt világot. Felébreszthetné, csak éppen egyelőre sajnos nem látszik erre semmilyen szándék. Valószínűleg sokan tudják, hogy okos elmék már számtalanszor felhívták a figyelmet arra, hogy minden embernek joga van tisztességes munkából szerzett jövedelméből megélni. S azt is tudják, hogy végre a joghoz hozzá kell kapcsolni a kötelezettségeket is. Ám ha egy ember képtelen normális viselkedésre és együttélésre, akkor az erkölcsi kérdéseknek kell előtérbe kerülniük. Bocsánat, kellene! Mert egyelőre a feltételes mód uralkodik. Nos, hogy az erkölcsi kérdések ma hiánycikknek számítanak a közéletben, az vitathatatlan.

Azt ígértem, leírom, milyen hírek, események késztettek, hogy a cikk két kiemelt mondatát alátámasszam. Június 14-én, egy telefonbeszélgetésben Putyin és Trump elnök is megerősítette, hogy az ukrajnai helyzet mielőbbi lezárására törekednek, de ennek mikéntjéről szó sem esett. Pedig azóta is várunk rá. Június 16-án viharos törvénymódosítással és visszamenőleges hatállyal zárták el Orbán Viktort a kormányfői poszt jövőbeni megszerzése elől. Próbáltam kutakodni, hogy ilyesmi hányszor és mikor fordult elő ezelőtt, de nem jártam eredménnyel. Aztán értesülhettünk arról, hogy az osztrák külügyminiszter látványosan részt vett a bécsi pride rendezvényen, bizonyítva, hogy íme a szép új világ. Kis hazánkban pedig egyre újabb és újabb fejezetei születnek meg az úgynevezett Szőlő utcai ügynek, de a kép csak nem akar tisztulni, pedig igen régen várunk már rá. Úgyhogy a tisztelt olvasó talán nem kifogásolja a cikkem bevezetőjében leírtakat, miszerint hétköznapjainkat a romlás virágai „díszítik”, továbbá meg gyakorta, s joggal jut, juthat eszünkbe közéletünket és a világét is figyelve, hogy ideje lenne már visszaadnunk a szavak becsületét is, hogy legyen értelmük meg erejük is.