Hann Endréék utolsó dobása

Vélemény

Hann Endréék utolsó dobása

KÉT MAGYARORSZÁG – Az elvakult tiszások idegi alapon vannak, hallani sem akarnak tényekről és észérvekről.

Pilhál Tamás

tisza hann endre szijjártó péter Magyar Péter hazugságai rendőrnyomozó informatikus Panyi Szabolcs 2026. 04. 02. 4:40

Fotó: Polyák Attila / MW

A választási kampány célegyenesébe fordulva elviselhetetlenné vált a ricsaj. Ellenzéki visszalépkedési cirkusz, aranykonvoj, olajblokád, a „magyar Jockey Ewing” rezsicsomagja, kémbotrány, Szijjártó Péter lehallgatása, Hann Endre nyugdíj előtti utolsó „mérése” vagy éppen a tálca porral a kezében a „dugószoba” felé billegő Magyar Péter. Csak kapkodjuk a fejünket.

A négy évvel ezelőttihez képest a mostani korteskedés talán legnagyobb „vívmánya”, hogy honfitársaink egy jelentős részét (gondolom, kitalálták: a tiszásokat) tüntetőleg nem érdekli, egy-egy ügyben mi az igazság s mi nem. Sőt,

amikor például a riporter szembesíti őket a valósággal (tényekkel, hivatalos statisztikákkal, üdvözítőjük önleleplező megnyilvánulásaival stb.), akkor sem gondolkoznak el, nem villan a megértés szikrája szemükben, hanem még dacosabban, dafke közlik, ők akkor is a Tiszára szavaznak.

Mert O1G – ez a végső érv. A gyűlölet létállapotába zuhantak, idegi alapon vannak, hallani sem akarnak tényekről és észérvekről. A hagyományos értelemben vett politizálás lehetősége tehát megszűnt. Érveket ütköztetni elég nehéz olyanokkal, akik nőt ütlegelnek, riportert csapnak fejbe esernyővel, szervezetten próbálják megzavarni a miniszterelnök országjárását vagy épp rákot kívánnak az egész családunknak.

Legkisebb, óvodás fiammal például legdacosabb állapotában is könnyedén meg tudom értetni, hogy a kés nem játék, veszélyes.

Egy elvileg felnőtt O1G-szektás viszont nem képes fölfogni, hogy aki kivont konyhakéssel a kezében fenyegeti a családját, annak nemhogy országot, de határidőnaplót sem szabad vezetnie. Régebben a nemzeti minimumot hiányoltuk – mára az emberi minimum is távoli emlék.

Hogyan hangolódik az ország április 12-re? Például Dobrev Klára néhány napja bejelentette: három DK-s képviselőjelöltet – két budapestit és egy nógrádit – visszaléptet. Teszi mindezt önként és dalolva, nemzeti felelősségtudattól áthatva, nem pedig azért, mert a Tisza zsarolja őket. Szuper. Kezdődik a bohózat, a visszalépjek–ne lépjek csiki-csuki. Csakhogy pár nappal korábban egy negyedik DK-s is visszalépett az indulástól Kecskeméten. Kopping Rita magától cselekedett így. Ex-Gyurcsányné szerint meg nem.

A pártelnök azt írta a Facebookon: „Kopping Rita egy kecskeméti ellenzéki civil ernyőszervezet tagjaként szerzett önkormányzati képviselői mandátumot. Majd ugyanennek az egyesületnek a javaslatára lett az önkormányzat egyik szakbizottságának az elnöke. Ez az egyesület mára a Tisza helyi kampányszervezetévé vált. Az egyesület tiszás tagjai felszólították Kopping Ritát, hogy vagy lépjen vissza az országgyűlési képviselő-jelöltségtől, vagy visszahívják az önkormányzati bizottság elnöki tisztségéből. Erről maga Kopping Rita számolt be a DK vezetésének. Sajnos végül nem tudott ellenállni a zsarolásnak és a bizottsági elnöki széket és a vele járó pénzt választotta. Sajnáljuk. A DK Kopping Ritát kizárja a pártból.”

Érdekes. E sorok írásakor rápillantok a Nemzeti Választási Iroda honlapjára, eszerint 101 DK-s egyéni jelölt még állva van. Kérdés, meddig.

A „nem létező” hálózat (most épp: Brüsszel–Kijev-tengely) új helytartókat szán a pannon provincia élére, az előző, leszerepelt garnitúrát pedig próbálja félretolni. Próbálná, ám azok makacskodnak. Talán szeretnék feljebb srófolni az árat. Igaz, Gyurcsányt már leszedték a tábláról.

Leverték, mint vak a poharat. Ahogy mondani szokás, minden pofon jó helyre megy.

Eközben Tordai Bence villatúlépítő lelkét is kétségek marcangolják. Gollam és Szméagol viaskodik a keblében. Kedden aztán bejelentette, 72 óra múlva visszalép a tiszás Koncz Áron javára, bár jobban örülne, ha a tiszás tenné meg ezt, mivel ő (mármint Tordai) sokkal alkalmasabb képviselőnek – ezt a hülyék is tudják, legalábbis szerinte. (Tordainak és tenyérbemászó stílusának kétségtelen érdemei vannak abban, hogy tizenhat éve nemzeti kormányzás lehet. Ha innen nézzük az „alkalmasságát”, akár igaza is lehetne.) A visszalépést belebegtető posztban végül összekente Konczot egy kis – állítólagos – MSZP-s múlttal meg némi „NER”-es kapcsolódással, hogy a budai ellenzéki honpolgárok jó szívvel szavazhassanak a tiszásra. Tordai se marad munka nélkül: gondolom, izgatottan várja a bontógolyót…

A megelőző hetekben már olyan jellemóriások léptek vissza az Övcsatos-szekta javára, mint Kabul Rózsája vagy Antifa Bandi. Csodálom, hogy az államfő nem rendelt még el nemzeti gyásznapot…

Ezzel egyidejűleg

átsuhantak az országon az ukrán aranykonvojok egy ukrán titkosszolgálati tábornokkal súlyosbítva, mindösszesen 480 milliárd forint értékű cuccal a fedélzetükön. Azaz átsuhant volna, mert valahol az M5-ösön lekapcsolták őket. Aztán egy ukrán titkosszolga kifecsegte, hogy ez Zelenszkij feketepénze volt, és a Tiszának szánták. Ilyenből készülnek Ukrajnában az aranybudik.

Az aranykonvojsztoriból az ellenzéki sajtóban nagyjából annyi jelent meg, hogy gonosz Orbánék zaklatják a tisztességes, böcsületes ukrán pénzszállítókat. A hívek pedig beveszik. Bármivel megetethetők.

A több mint két hónapja dúló ukrán olajblokád sem különösebben téma a Tisza meg az ellenzéki maradványok háza táján. Legfeljebb azt nehezményezik, hogy a magyar kormánynak ez nem tetszik, és kényszerűségből válaszintézkedéseket foganatosít. Hogy mernek visszaütni?

Panyi Szabolcs ellenséges ügynökről kiderült, hogy ellenséges ügynök. Ő maga vallotta be egy hangfelvételen, hogy megadta egy külföldi titkosszolgálatnak Szijjártó Péter telefonszámát, hogy lehallgathassák. Ő meg cserébe kap tőlük ezt-azt.

Dekonspirálódása után Panyi azzal védekezett, hogy ő becsszóra „oknyomozó újságíró”, s ezt bizonyítandó, közzétette egy Szijjártó–Lavrov-telefonbeszélgetés leiratát. Így festenek korunk oknyomozói. Ezután az is kiderült, hogy Szijjártót rendszeresen lehallgatták. A magyarországi ellenzék szerint pedig ez teljesen rendben van.

Sajnos Panyi megsegítésére nem indult adománygyűjtés. Ellenben Szabó Bence rendőrnyomozó javára összegyűlt pár száz millió. Őt azért kellett megvigasztalni némi zizegőssel, mert

hivatali visszaélésért eljárás indult ellene. Tudniillik nyomozati iratokat szivárogtatott ki a berlini székhelyű Direkt36-nak (Panyi egyik munkahelye), és balekként tönkretett egy magyar szolgálati akciót, amely a Tiszába beépített ukrán informatikus-kémek megfigyelésére irányult. Igazi korunk hőse.

Miként az egyik informatikus, a Gundalf fedőnevű is, aki a magyar szerveknek bevallotta, hogy az észtek kiképezték, az ukránok beszervezték, járt Kijevben, valami nagyobb akcióban akarták őt fölhasználni. Majd a 444-nek már arról mesélt, hogy valójában hazudott az Alkotmányvédelmi Hivatalnak, átejtette őket, nem is lett beszervezve. Az ukrán nagykövetségen sem járt, csak megnézte az épületet kívülről. A valóság a végtelenségig görbíthető.

Hann Endre eközben már 23 százalékos Tisza-előnyt „mért”, majd közölte, a választás után talán nyugdíjba vonul, megpihen. Azt hiszem, ideje lesz. A megafonos Deák Dánielhez időközben újra eljutottak a Medián valódi számai, amelyek szerint éppenséggel a Fidesz vezet utcahosszal.

Az SZDSZ-alapító Hann és a többi azért hazudik ordas Tisza-előnyt, hogy a várható Fidesz-győzelem után transzállapotba hajszolják a szektát, utcai ribilliót provokáljanak ki. Ahogy Kijevben, a Majdan téren. Ez lesz az utolsó dobásuk.

Legyünk észnél, készüljünk föl mindenre!