„Attila, itt fogunk meghalni”

Enyhítette a Révész Máriusz ügyével kapcsolatban felfüggesztetett szabadságvesztésre ítélt két rendőr egyikének büntetését a Legfelsőbb Bíróság. A képviselő azonban nem elégedett.

Tompos Ádám
2011. 11. 17. 17:47
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A bűnsegédként, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettével és más bűncselekményekkel vádolt egyenruhások ügye még 2006. október 23-áig húzódik, amikor Révész Máriuszt, a Fidesz országgyűlési képviselőjét azonosítószámot nem viselő rendőrök úgy megverték, hogy a politikus nem is emlékezett az esetre. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a vádlottak ezt észlelték, illetve hogy tudomásuk lett volna a támadók kilétéről. Másodfokon azonban eltérő döntés született, ezért a vádlottak és védőik fellebbezést jelentettek be. A Legfőbb Ügyészség szerint a másodfokú – bűnösséget megállapító – ítélet megalapozott, ezért annak helybenhagyására tett indítványt.

Ilyen előzmények után került sor az immáron jogerős ítélet hirdetésére, egyet azonban még ne felejtsünk ki: Révész Máriusz a szóban forgó rendőrökről korábban elmondta, hogy nem nekik kellene elvinniük a felelősséget. A csütörtöki tárgyalás előtt, alatt és után pedig még hozzátette azt is, hogy ez pont olyan lenne, mint 2006. augusztus 20-a után, amikor egy több ember halálát követelő zűrzavarért egy meteorológust vontak felelősségre. Az országgyűlési képviselő kijelentette: megverése ügyében legalább húsz-harminc másik rendőrnek kellene most a vádlottak padján ülnie, hamis tanúzásért is akár, tette hozzá. „Nem is beszélve a rendőri vezetésről vagy a politikai felelősökről, ők felelnek ugyanis a 2006-os állapotokért, nem a közrendőrök„ – mondta, megjegyezve, nem esik neki jól ez az ítélet. A 2006-os székházostromot és az október 23-i eseményeket vizsgáló bizottság tagja elmondta még: a semmisségi törvényhez hasonlóan fel kéne menteni azokat a rendőröket, akik nem követtek el súlyos bűncselekményt.

Révész azonban leszögezte: ez nem vonatkozhat azokra, akik kilőtték mások szemét, vagy eltörték a megbilincseltek ujját. Paradoxnak, és a magyar igazságszolgáltatás egyik nagy problémájának nevezte, hogy öt évet kellett várni erre az ítéletre, hiszen így kialakulhatott az a visszás helyzet, hogy most olyan rendőrt mentenek fel, aki vélelmezett bűne után még ennyi ideig szolgálatban lehetett. (Az elsőrendű vádlott egyébként az utolsó szó jogán elmondta, hogy időközben a köteléken belül munkahelyet is váltott, úgy tudjuk, immár objektumvédelemmel foglalkozik.) A politikus mint nagycsaládos is kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy enyhítsen az ítéleten, hiszen az elsőrendű vádlott harmadik gyermeke születését várja.

A másodrendű vádlott – akinek végül enyhített ítéletén a LB – az utolsó szó jogán hosszasan ecsetelte, hogy milyen körülmények között, milyen stresszhelyzetben és idegállapotban voltak szolgálatban 2006 őszén. Szavai úgy sommázhatók, hogy papíron ugyan mindent megtanítottak nekik a tömegoszlatásról, de gyakorlatban soha nem alkalmazták azt. Volt, hogy biztatásként azt kapták a csapategység vezetőitől: „Attila, itt fogunk meghalni.” A tárgyaláson jelen volt néhány akkor kivezényelt rendőr is, ők az MNO-nak név nélkül megerősítették ezt. Mesélték, hogy volt rendőr, aki széktámlát szikszalagozott a mellkasára, vagy motorosoknak való lábszárvédőt alkalmazott, mert a rendőröknek akkor még nem volt elegendő rendszeresített rohamfelszerelése. Egy év múlva már lett – tette hozzá forrásunk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.