A Bajnai Gordon volt miniszterelnök által gründolt Haza és Haladás alapítvány szerint az egyoldalúan manipulált egyéni választókerületi határok és más részletszabályok együttes hatására a választási törvényjavaslatban foglalt rendszer érdemben korlátozza a jelenlegi kormány leválthatóságát.
Ezzel szemben a Nézőpont Intézet úgy fogalmaz: a választási rendszer kormánypárt által tervezett átalakítása továbbra is lehetővé teszi a mindenkor hivatalban lévő kormányok erős, stabil kormányokkal történő leváltását, hiszen bármely, megfelelő társadalmi támogatottsággal rendelkező párt számra adott a lehetőség a stabil többség megszerzésére.
A Fideszé lett volna 2006?
A Bajnai-féle alapítvány meggyőződése, hogy az elmúlt húsz év országgyűlési választási rendszerével minimális probléma volt csak. Furcsa felvetés ez annak fényében, hogy mind 2006-ban, mind 2010-ben csupán az egyéni kerületek szintjén volt olyan terület, ahol egy személy szavazata négyszer annyit ért, mint másutt.
Az intézet által készített modell szerint 2006-ban az új szabályok szerinti 106 egyéni mandátumból 47-et nyert volna meg az MSZP, míg 59-et a Fidesz–KDNP. Valójában a baloldal akkor 107, a Fidesz–KDNP pedig 68 mandátumot gyűjtött, de ez az eredmény már a második végleges fordulóban született. Ez azt jelenti, hogy bár a jobboldali pártszövetség akkor csak a választókerületek 39 százalékában győzött, az új kerülethatárok alkalmazásával az egyéni mandátumok 56 százalékát megszerezte volna – olvasható az elemzésben.
Érdekes szempontokat választottak ki
Az alapítvány ezt az eredményt úgy készítette el, hogy kizárólag az első fordulós területi listás szavazatok alapján számolt. Leszögezik, hogy a második fordulós szavazatok figyelmen kívül hagyása az adott választói helyzet egy fordulóra történő átültethetetlenségéből fakad, de közben arról is elfelejtkeztek, hogy megnézzék az egyéni jelöltek szereplését az első fordulóban.
A területi listás és az egyéni eredmények között azonban óriási különbségek is lehetnek. Erre kiváló példa a 2010-es választáson a XIII. kerületi 20-as számú egyéni körzet, ahol listán a Fidesz–KDNP 39,53, míg az MSZP 31,72 százalékot kapott, ezzel szemben Tóth József szocialista politikus 44,71, míg Spaller Endre fideszes jelölt 36,37 százalékot szerzett. Szigetváriék azt is elfelejtették a tanulmányukban jelezni, hogy a Fidesz–MDF, majd a Fidesz–KDNP a területi listás voksok alapján 2002-ben és 2006-ban is jobban szerepelt, mint egyéniben.
Döntő jelentősége van a megállapodásoknak
A Nézőpont Intézet szerint a 2002-es és 2006-os (meglehetősen kiegyenlített, tehát egyik nagy párt által sem túlnyert) választásokra vetített modellszámítások csak akkor hoznak megbízható, precíz eredményeket, ha a kormánypárti javaslat pártrendszerre gyakorolt hatásait előzetes koalíciókötés formájában vetítjük hozzá a korábbi eredményekhez.
Az egyfordulós választás és a tervezett rendszer többségi karaktere ugyanis a választók számára átlátható előzetes megállapodásra készteti a pártokat, tehát egy ilyen rendszerben minden egyes választókerületben döntő jelentősége van annak, hogy hány jelölt áll rajthoz, és mennyiben játszanak „azonos táborra” – állítja a Nézőpont.
„Kreatív megoldások”
Érdemes felidézni, hogy a 2006-os első forduló után a 176 egyéni körzet közül az MSZP 90, míg az MSZP–SZDSZ közös jelöltjei kilenc helyen álltak az első helyen. 2002-ben a szocialisták 97, az MSZP–MSZDP kettő, míg az MSZP–SZDSZ egy körzetben állt az élen az első kört követően. Mindezek alapján az új határok szerint is a baloldal alakított volna kormányt az említett években.
A Szigetvári Viktor által készített tanulmányt Lázár János is élesen bírálta. A Bajnai-féle alapítvány által készített térkép kreatív módon kíván kedvezni a szocialisták javára – mondta el a Fidesz frakcióvezetője.
origo.hu
Prisztás-gyilkosság: ki lehetett a gyilkos?
