Az új kormányzati éra egyik legújszerűbb ötletével rukkolt elő csütörtökön Orbán Viktor. A miniszterelnök a büdzsé rossz helyzetére hivatkozva javasolta az országos választmány csütörtöki ülésén, hogy 2013-ban és 2014-ben a politikai pártok ne részesülhessenek állami támogatásban.
Az MNO megvizsgálta azt az opciót, mi történne, ha az egyes pártok táborai, élve a demokráciába való beleszólás közvetlen lehetőségével, maguk adnák össze a politikai erők éves költségvetését.
A Hivatalos Értesítőben közzétett adatok szerint a Fidesz 2011-ben 1,29 milliárd forintból gazdálkodhatott. Költségvetésének nagy része – mintegy 1 milliárd forint – állami támogatásból származott, míg adományokból 46, tagdíjakból pedig közel 144 milliót gyűjtött. Ennek tükrében tehát bátran kijelenthető, a miniszterelnök javaslata 1000 milliónál is többet venne el a legnagyobb kormányzópárttól. A kereszténydemokraták tavalyi összesítéséből kiderül: mintegy 233 millió forint származott az államkasszából a teljes, 257 milliós büdzsét figyelembe véve. Adományokból 15, tagdíjakból pedig 7 milliót kaszált a KDNP.
A Magyar Szocialista Párt pénzügyi keretének 65 százalékát tette ki tavaly az állami dotáció. Az 521 millió forint mellett adományokból (202 millió) és a befizetett tagdíjból (39 millió) közel 240 milliót söpörtek be Mesterházyék. A Fideszhez hasonlóan pozitív mérleggel záró Jobbik mintegy félmilliárdot nyert az adóforintokból 2011-ben, és 50 millió forintra tehetők egyéb bevételei. A választóktól majd 41 milliót, tagdíjakból 2 milliót, különböző egyéb bevételekből pedig 10 millió körüli összeget gyűjtött a párt. A Lehet Más a Politika büdzséjének 87 százalékát, 249 millió forintnyi összeget könyvelhetett el az államkasszából származó támogatásból. Tagdíjból több mint 4 milliót, adományokból pedig mintegy 11 milliót szedett össze a párt.
De mennyi az annyi? Megnéztük, hogy a pártok népszerűsége alapján mennyi pénzre számíthatnának az egyes politikai tényezők egy év alatt. Az Ipsos április közepén tette közzé legfrissebb közvélemény-kutatási adatait, eszerint a 8 millió választó 17 százaléka (1,36 millió ember) járult volna a hetekben az urnákhoz és szavazott volna biztosan a kormányerőkre. Az MSZP 960 ezer szavazójától kaphatna pénzt, a Jobbik 800 ezertől, az LMP 320 ezertől, a DK pedig 160 ezer támogatótól számíthatna pénzre. A Századvégnél a két nagy közt tágabb az olló nyílása, a Fidesz–KDNP tábora 2,16, a szocialistáké 1,28 millió fős, a jobbikosok 720 ezren volnának, az LMP-sek pedig kevesebb mint félmilliónyian (DK: 80 ezer). A Tárki bő három hete tett közzé friss adatokat, náluk 1,68 millió fideszes, éppen 1 millió MSZP-s, ugyancsak 720 ezer jobbikos és szűk félmillió LMP-s járulna a szavazóurnákhoz, de megjelent 240 ezer gyurcsányista is a „rendszerben”.
1,3 milliárdot cserélnének 200 millióra
Ha a ténylegesen voksolóktól évente csupán 100 forintot kapnának a parlamenti pártok, a Fidesznek és a KDNP-nek mintegy 150-200 millió választói forinton kellene osztoznia, az MSZP-nek 100 millió üthetné a markát, a Jobbiknak 75, az ellenzéki zöldpártnak 40, a Demokratikus Koalíciónak pedig 10-20 millió forint. Mivel a tagdíjbefizetésekre a javaslatnak nincs hatása, a pártok bevételeiben bekövetkező változást az állami támogatások és az adományok terén érdemes követni, hangsúlyozzuk, egy évente 100 forintos választói hozzájárulással.
Számszakilag a legnagyobb vesztes a Fidesz–KDNP szövetség lenne, amely összesen bő 1,3 milliárdos állami pénzt „cserélne” az imént említett szűk 150-200 millióra. A szocialisták 521 milliójának viszont csaknem kétharmada megmaradna (körülbelül 300 millió forint), a Jobbik félmilliárdja közel 120 millióra olvadna, az LMP 249 állami forintmilliója helyett pedig az adakozók 51 millió forintjával számolhatna. Ezzel ugyanakkor Gyurcsányék nyerhetnek, hiszen a választáson még MSZP-sekként vettek részt, támogatottságuk és az elméletben vett száz forintok alapján több tízmillióval tömhetnék meg a malacperselyt. Összegszerűen (és százalékosan) tehát a Fidesz–KDNP vesztesége legalább 1,1 milliárd (85 százalék) lehet, Mesterházyéké 220 milliós (42 százalék), Vonáéké 360 millió forintos (75 százalék), Jávoréké pedig uszkve 200 millió forintos, szintén 75 százalékos lehet.
A pártok által elkönyvelt veszteségeken túl Magyarország költségvetése mintegy 2,5 milliárd forinttal hízna a miniszterelnök javaslata nyomán.
A tengerentúlon régi tradíció, hogy a választópolgárok a központi költségvetésbe befizetett dollárkötegek mellett egyénileg is támogatják a szívükhöz közel álló politikai erőt és elnökjelöltet. Az egyes szövetségi államokban eltérő módon szabályozzák a pártdotációt. Ezen a téren közfinanszírozás a 70-es évek óta létezik: az elnökjelöltek egyfelől minden 250 dollárnyi egyéni adomány után ugyanekkora összeget kapnak közpénzből. A költségvetésből juttatott támogatásra csak azok a jelöltek jogosultak, akik ilyen adományokból már 5000 dollárnyit összegyűjtöttek. Az elnökjelölési időszak lezárulását követően a demokrata és a republikánus párti jelölt már kizárólag költségvetési támogatásból kampányolhat, és ígéretet kell tennie, hogy más forráshoz nem nyúl. Az egyéni adományok tengerének különböző módon szabnak gátat az USA-ban. Magánszemély elnökjelöltnek maximum ezer, párttámogatásra pedig legfeljebb 20 ezer dollárt adományozhat. A gazdasági társaságok politikai akcióbizottságokon (PAC) keresztül utalhatnak, de csupán az elnökválasztási kampány kezdetéig. Minden 200 dollár feletti elnökjelölti és párttámogatás adományozójának kiléte nyilvánosságra hozható. A legfelső bíróság rendelkezése alapján kongresszusi jelöltek esetében nincs kötelező költéshatár. A pártok közül 2008-ig a republikánusok gazdálkodhattak nagyobb költségvetésből, ekkor azonban fordult a kocka. A demokrata párti Barack Obama 2008-as kampányban közel 450 millió dollárt, az ellenfele által összesöpört összeg háromszorosát gyűjtötte össze, míg a teljes kampányköltség meghaladta az 1,3 milliárd dollárt.
