Orbán javaslata a Fideszt sarcolná leginkább

2,5 milliárd forintos terhet venne le az adófizetők válláról, ha az amerikai modell nyomán a központi büdzsét mentesítenék a pártfinanszírozás alól.

Ha a ténylegesen voksolóktól évente csupán 100 forintot kapnának a parlamenti pártok, a Fidesznek és a KDNP-nek mintegy 150-200 millió választói forinton kellene osztoznia, az MSZP-nek 100 millió üthetné a markát, a Jobbiknak 75, az ellenzéki zöldpártnak 40, a Demokratikus Koalíciónak pedig 10-20 millió forint. Mivel a tagdíjbefizetésekre a javaslatnak nincs hatása, a pártok bevételeiben bekövetkező változást az állami támogatások és az adományok terén érdemes követni, hangsúlyozzuk, egy évente 100 forintos választói hozzájárulással.

Számszakilag a legnagyobb vesztes a Fidesz–KDNP szövetség lenne, amely összesen bő 1,3 milliárdos állami pénzt „cserélne” az imént említett szűk 150-200 millióra. A szocialisták 521 milliójának viszont csaknem kétharmada megmaradna (körülbelül 300 millió forint), a Jobbik félmilliárdja közel 120 millióra olvadna, az LMP 249 állami forintmilliója helyett pedig az adakozók 51 millió forintjával számolhatna. Ezzel ugyanakkor Gyurcsányék nyerhetnek, hiszen a választáson még MSZP-sekként vettek részt, támogatottságuk és az elméletben vett száz forintok alapján több tízmillióval tömhetnék meg a malacperselyt. Összegszerűen (és százalékosan) tehát a Fidesz–KDNP vesztesége legalább 1,1 milliárd (85 százalék) lehet, Mesterházyéké 220 milliós (42 százalék), Vonáéké 360 millió forintos (75 százalék), Jávoréké pedig uszkve 200 millió forintos, szintén 75 százalékos lehet.

A pártok által elkönyvelt veszteségeken túl Magyarország költségvetése mintegy 2,5 milliárd forinttal hízna a miniszterelnök javaslata nyomán.

A tengerentúlon régi tradíció, hogy a választópolgárok a központi költségvetésbe befizetett dollárkötegek mellett egyénileg is támogatják a szívükhöz közel álló politikai erőt és elnökjelöltet. Az egyes szövetségi államokban eltérő módon szabályozzák a pártdotációt. Ezen a téren közfinanszírozás a 70-es évek óta létezik: az elnökjelöltek egyfelől minden 250 dollárnyi egyéni adomány után ugyanekkora összeget kapnak közpénzből. A költségvetésből juttatott támogatásra csak azok a jelöltek jogosultak, akik ilyen adományokból már 5000 dollárnyit összegyűjtöttek. Az elnökjelölési időszak lezárulását követően a demokrata és a republikánus párti jelölt már kizárólag költségvetési támogatásból kampányolhat, és ígéretet kell tennie, hogy más forráshoz nem nyúl. Az egyéni adományok tengerének különböző módon szabnak gátat az USA-ban. Magánszemély elnökjelöltnek maximum ezer, párttámogatásra pedig legfeljebb 20 ezer dollárt adományozhat. A gazdasági társaságok politikai akcióbizottságokon (PAC) keresztül utalhatnak, de csupán az elnökválasztási kampány kezdetéig. Minden 200 dollár feletti elnökjelölti és párttámogatás adományozójának kiléte nyilvánosságra hozható. A legfelső bíróság rendelkezése alapján kongresszusi jelöltek esetében nincs kötelező költéshatár. A pártok közül 2008-ig a republikánusok gazdálkodhattak nagyobb költségvetésből, ekkor azonban fordult a kocka. A demokrata párti Barack Obama 2008-as kampányban közel 450 millió dollárt, az ellenfele által összesöpört összeg háromszorosát gyűjtötte össze, míg a teljes kampányköltség meghaladta az 1,3 milliárd dollárt.