Ha valaki csalódottan értesült arról, hogy az UEFA fegyelmi bizottsága elutasította a Bp. Honvéd óvását, akkor az nagyon naiv ember. Nem véletlen, hogy a Craiova már a hét végén csomagban árulta a jegyeket a következő Európa-liga- és bajnoki mérkőzésre: pontosan tudta, hogy az európai futball irányítói a selejtezők zavartalan levezénylésében érdekeltek, nincs idő pepecselni olyan ügyekkel, mint egy magyar együttes óvása, a legkevésbé az érdekes, hogy igaza van-e vagy sem.
Azonnal beugorhat egy jóval korábbi eset: a Honvéd akkor a Panathinaikosszal játszott. Az athéni meccs után a görög újságírók mutatták: három hazai gól is lesről esett az ötből. A csehszlovák játékvezetőről mondta valaki: akkora aranyláncot kapott a Panathinaikosz vezetőitől, hogy amikor felvette, csaknem orra bukott a súlyától.
A Bp. Honvéd óvott, vitt kazettákat az UEFA-nak, de a képviselői mindenhonnan és mindenkiről lepattantak, mert a lesek téves elbírálása nem ok egy mérkőzés eredményének a megsemmisítésére, a csalás tényét pedig szinte lehetetlen bizonyítani. Ez 1987-ben történt, és most, 32 évvel később ismét a kispestiek próbálják kiharcolni az igazukat – ugyanakkora eséllyel.
Akkor az UEFA igazságtalan, de jogszerű döntést hozott, most azonban merőben más a helyzet. A múlt héten a Craiovában lejátszott selejtező visszavágójának véget kellett volna vetni abban a pillanatban, amikor az északír Hunter játékvezető mellett felrobbant a hanggránát, és eltalálta őt egy öngyújtónak látszó tárgy. Percekig ápolták, ennek ellenére miután talpra állt, kiosztott két sárga lapot, a csaknem félórás tanakodás után mégis úgy döntött, képtelen levezényelni a hátralévő harminc másodpercet (!) és az azt követő tizenegyespárbajt.
Már ez is érthetetlen, de nem számít. A lényeg az, hogy le kellett volna fújnia a meccset. Állítólag a csendőrség parancsnoka mondta neki és az ugyancsak sokat telefonálgató, tanácstalan UEFA-ellenőrnek, hogy ha véget vetnek idő előtt a mérkőzésnek, nem tudja garantálni senkinek sem a biztonságát a várhatóan a pályára tóduló felháborodott szurkolók miatt.
Ilyen erővel azt is mondhatta volna, hogy ne ítéljenek tizenegyest a Craiova ellen, mert azzal túlságosan is felbosszantanák a hazai csapat híveit, ami konkrét életveszélybe torkolhat, azaz a csendőrparancsnok új műfajt teremtett: így lehet fenyegetéssel felülírni az írott és az íratlan szabályokat.
Ám rendben, ő megpróbálta – és bejött. Csakhogy az UEFA fegyelmi bizottsága mindezt szentesítette, mert hiába a három meccsre szóló zárt kapu és a büntetésként kirótt hatvanezer euró, ennek az ügynek üzenetértéke van. Például arról, hogy az európai szövetség mennyire álszent és hiteltelen: kampányokat szervez a tisztelet jegyében és az erőszak ellen, de amikor megtámadnak egy játékvezetőt, akkor más szempontoktól vezérelve dönt.
Mert ha most kizárja a Craiovát, az nyilván fellebbez, annak a tárgyalása nem történhet meg csütörtök előtt, amikor az Európa-liga következő körében játszani kell, ezért, elkerülendő a bonyodalmakat, egy ilyen óvás eleve halálra ítélten futhat be az illetékesekhez.
És üzenet arról is, hogy hol a helyünk: az UEFA-nak édesmindegy, hogy egy magyar vagy egy román csapat játszik tovább, az üzlet szempontjából ez közömbös, a programnak viszont pörögnie kell, az sem baj, ha csorba esik a sportszerűségen, a kampányokban harsogott elveken. Egy magyar és egy román csapat meccsén senki sem fog fennakadni, nem vált ki szolidaritást a futball többi szereplőjéből, szóval csak nekünk, magyaroknak fáj majd egy ideig ez az eset.
És rajtunk kívül ez kit izgat?
