A Tisza-kormány első augusztus 20-i ünnepségei sajnos nem az államalapításról, nem a történelmi folytonosságról és végképp nem a nemzet egységéről szóltak. Sokkal inkább Magyar Péterről, akárcsak a paksi akciófilmje esetében. Még Baka András frissen felkent köztársasági elnököt is az első adandó alkalommal kispadra küldte, csak hogy ő legyen a fókuszban. A méltóság helyét átvette a politikai öncélúság: mintha az új vezetésnek semmi sem lenne szent, ami az övékét megelőzően létezett. Mindennel le akarnak számolni, ami nem hozzájuk köthető, módszeresen próbálva eltüntetni a múlt rétegeit, amiket nem ők írtak.

Ez a jelenség nem korlátozódik a nemzeti ünnepekre. A mindennapok szintjén is a legáltalánosabb, leghétköznapibb dolgokat is a saját képére próbálja formálni.

A jogállamiság intézményeiből, a parlament tekintélyéből és az Országház történelmi súlyából az utóbbi időben sokszor komolytalan színjátékot kreált, a nemzet főtere, a Kossuth tér – ami oly sok történelmi sorsfordulónk tanúja volt – idén augusztusban újra egy diszkó lett. Én magam is fiatal vagyok, számomra is a fiatalos lendület üdvözlendő dolog. De egy dolgot elfelejtett még Magyar Péter is: ha mindez a méltóság és a tartalom rovására megy, akkor csak a felszínes csillogás marad. Felszínes, akár egy egész kampány, ugye értik...?

Legyen buli, legyen tánc, legyen diszkó...de ott, ahol ennek helye van. Mi lesz a következő: a fiumei úti temetőben sörpongbajnokság? Kocsmatúra a templomok sekrestyéiben? A fiataloknak is látniuk kell, hogy a progresszió nem a múlt eltörlését jelenti.

Augusztus 20-ának pontosan az volt a feladata, hogy ezeket a mélyre nyúló gyökereket erősítse, függetlenül attól, hogy ki hány éves, vagy mit gondol a világról az év többi napján. A nemzet születésnapja nem egy pártrendezvény, és nem egy kormányzati PR-kampány díszlete kellene legyen. Bízzunk hát benne, hogy az ünnep visszakapja azt a méltóságot ami megilleti, és amire a magyar társadalomnak nagy szüksége van egy olyan időszakban, amikor darabokra szakadt!