Csökken az arany szerepe

Az arany a nyolcvanas évekre nagyrészt elvesztette kincsképző, a monetáris célú tartalékolásban korábban betöltött szerepét, és e folyamatnak megfelelően piaci ára is tartósan csökkenő irányzatot mutat – derül ki a Magyar Nemzeti Bank által kiadott sajtóközleményből. Az aranytartás költsége is meglehetősen magassá vált, hiszen kamatozása messze elmarad a devizaeszközökön elérhető hozamoktól. A Világbank ez év áprilisi tanulmányából kiderül, hogy az eszközallokációnál a tartalékok reálértékének megőrzése és az intervenciós célok élveznek előnyt. Az arany egyik célnak sem felel meg igazán, ezért nem véletlen, hogy a nemzetközi monetáris aranypiacon évek óta eladási hangulat uralkodik. Az arany ára az elmúlt három évben közel harmadával csökkent, többnyire a különböző jegybankok eladásainak következtében. A Nemzetközi Valutaalap 1996 óta fontolgatja aranykészletének részbeni felszámolását, legutóbb pedig a Bank Of England jelentette be, hogy Nagy-Britannia 715 tonnás aranykészletének több mint a felét értékesíteni szeretné a következő három–öt évben. Az egyik legnagyobb aranykészlettel rendelkező ország, Svájc kormánya pedig úgy határozott, hogy a jövőben 1300 tonna aranyat értékesít, ami szintén több a teljes készlet felénél. A Nemzetközi Valutaalap az árak nagymértékű esése miatt szeptemberben megváltoztatta eredeti álláspontját, azaz elállt 10 millió uncia arany világpiaci értékesítésétől. A további eladások ugyanis leginkább az aranykiviteltől függő fejlődő országokat sújtanák, másrészt újabb eladási hullámot indítanának meg. A valutaalap szeptemberi közgyűlését követően 15 európai központi bank közös nyilatkozatban szögezte le, hogy a következő öt évben legfeljebb 400 tonna aranyat dob piacra. Az előzmények ismeretében nyugodtan kijelenthető, hogy csak az aranypiac védelme érdekében tartózkodtak még nagyobb mennyiség eladásának bejelentésétől. Ennek ellenére enyhe emelkedés után ismét esni kezdett az ár, s az elemzők hosszú távon továbbra is az arany árának süllyedésével és a központi banki tartalékokon belüli arányának csökkenésével számolnak. Az MNB aranypiaci tevékenysége a kilencvenes évek első felében két elkülönülő területre osztható: az egyik a nemesfémpiaci feladatok ellátása, a másik a klasszikus jegybanki célú aranytartalék kezelése. A nemesfém-gazdálkodás keretében az MNB felvásárolta a belföldi piacon az egyes gazdasági szereplőknél keletkezett aranyfelesleget, ugyanakkor gondoskodott a gazdaság nemesfémszükségletének kielégítéséről. A kilencvenes évek közepétől az MNB következetes politikát folytatott annak érdekében, hogy az örökölt kereskedelmi jellegű tevékenységet leépítse a jegybanki funkciók erősítése mellett. Ennek egyik alapját az 1996. január 1-jétől hatályos devizatörvény adta, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy pénzintézetek is részt vehessenek a nemesfém forgalmazásában. A további liberalizálás jegyében az 1996 novemberében elfogadott hitelintézeti törvény úgy rendelkezett, hogy az aranykereskedelem, az aranyfizikai adásvétele kereskedelmi tevékenységnek minősül. A devizatörvény hatályba lépése után az MNB megszüntette a nemesfémek belföldi felvásárlását, 1997. július 15. óta pedig csak a fizikailag belföldön tartott készleteinek értékesítését végzi. Ezen tőzsdeképes fémrudak, illetve fémhulladékok összértéke még a szerény aranytartalékhoz mérten is csekély, így e tevékenység nem befolyásolja jelentősen a bank eredményét. A jegybanki műveletek keretében az MNB az ország hivatalos külső tartalékainak részét képező monetáris aranyat kezeli, s az aranypiacon mindenkor elérhető hozamot realizálja. Ilyen célú műveleteit kizárólag a nemzetközi piacokon, a belföldi nemesfém-forgalmazástól is elkülönülten végezte és végzi. Az aranytartalék leépítése az 1990-es évek elején szintén ebbe a körbe tartozik. Az arany monetáris szerepének változása miatt a jegybank 1990-ben azt a stratégiai döntést hozta, hogy az aranytartalékokat a szükséges minimális szintre csökkenti. Ennek megfelelően aranykészletét az 1989-es 65 tonnás szintről 1992 októberére fokozatosan 3 tonnára csökkentette. Az eladási átlagár megközelítőleg 370 USD volt unciánként (1 uncia kb. 31,1 gramm), az ellenérték mintegy 740 millió dollárt tett ki. Az eladásokból befolyt öszszegeket az MNB kamatozó devizaeszközökben tartja, évi 5-6 százalékos hozam mellett, miközben az arany ára augusztusban újabb mélypontra süllyedt, s jelenleg 290 dolláros unciánkénti szint körül ingadozik. Az eladás révén elkerült árfolyamveszteség tehát megközelítőleg 160 millió dollár. Az, hogy a jegybank az utóbbi években arany helyett devizaeszközökben kamatoztatta a befolyt öszszeget, több mint 250 millió dollár többlet kamatbevételt jelentett. A teljes nyereség a világpiaci ár alakulásától füg-gően 350–470 millió USD között változott, pillanatnyilag 410 millió dollár, tehát több mint 100 milliárd forint. Az aranytartalék szintje 1992 vége óta a technikai minimumnak tekinthető 3 tonna körül mozog, melynek értéke a jelenlegi árak mellett 28 millió dollár. Ez az összeg az MNB hivatalos tartalékainak mintegy 0,3 százaléka. Az MNB folyamatosan figyelemmel kíséri az aranypiaci fejleményeket, stratégiai változtatásokat jelenleg nem tervez.