A további tárgyalások híve az ADU

Az Autóbusz-közlekedésben Dolgozók Uniója (ADU) 16 százalékos bérnövekedésre vonatkozó ajánlatot tett le a tulajdonos ÁPV Rt. elé. A kormány 8,25 százalékos emelést javasol a Volán-társaságoknál munkát vállalók részére, ami a szakszervezet szerint nem elég ahhoz, hogy a szakmai felzárkózás az EU-csatlakozásig megtörténjen. December 6-án Budapesten szerveztek országos fórumot, ahol az ÁPV Rt. részéről Bence Gábor ügyvezető igazgató és a tanácskozáson résztvevő Munkástanácsok közlekedési tagozatainak vezetői, valamint az ADU vezetői mondták el állásfoglalásaikat, igényeiket, illetve a követeléseiket. Németh Károly, az ADU elnöke a vele készített interjú során elmondta: a szakszervezetük elsősorban a munkahely és a foglalkoztatás védelmét, a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítását, a bérelmaradások rendezését tartja a legfontosabb érdekvédelmi feladatának. Az elnök elismeri, hogy a kormány 8,25 százalékos béremelési javaslata és az ADU-nak a 16 százalékos szakmai átlaghoz történő, felzárkózást célzó béremelési igénye között jelentős a különbség. Megnyugtatónak tartja, hogy a szakma bérelmaradását, az ÁPV Rt.-t képviselő Bence Gábor is elismeri, amelynek megszüntetésére ígéretet tett a fórumon, felvázolta azokat a lépéseket, amelyek megtétele szükséges a felzárkózáshoz. Németh Károly hangsúlyozta: az ADU elsősorban megállapodásra törekszik, mindaddig tárgyalni kíván, amíg a munkáltatói oldal részéről is tapasztal megegyezési szándékot. Ha mégsem közelednének az álláspontok, abban az esetben foglalkoznának a sztrájk gondolatával.- A szakmán belül évek óta tart a vita, hogy a más közlekedési ágazatoktól elmaradt béreket miképp lehet pótolni. Mi az, ami ön szerint jövőre változást hoz-hat, és milyen bérhátrányt kell ledolgozniuk a Volán-társaságok munkavállalói részére?- A 16 százalékos bérkövetelésünk sokak számára meglepetésszerűen hat, hiszen ön ismeri azokat a problémákat, hogy a mi munkavállalóink mennyi pénzért látják el a feladatukat. A Volán-társaságok autóbusz-vezetői bruttó 65-70 ezer forintot keresnek, ami 30-40 ezer forinttal marad el például a mozdonyvezetőkétől. Nem azon az állásponton vagyunk, hogy nekik sok a fizetésük, de indokolatlan a mi dolgozóink ilyen mértékű elmaradása. Ennek megfelelően a 8,25 százalékos ajánlattól jelentősen el kell rugaszkodnunk, mert a szakmán belüli felzárkózást és az EU-csatlakozással kapcsolatos ígérvényt nem tudjuk teljesíteni. Inkább nagyobb ütemben lépjünk, mint egyszerre nagyot követeljünk. A december 6-i fórumon a tulajdonost képviselő Bence Gábor elmondta, hogy az ADU és más szakszervezetek által korábban felvetett problémák közül több megoldást nyert. Talán a legfontosabb: elfogadták a szakszervezetek azon követelését, hogy lépésekben kell felzárkózni és a szakmai átlagra emelni a Volán-dolgozók bérét. A tulajdonosi hozzáállást pozitívan értékeltük ezen a fórumon, ami számunkra közelebb hozta a megegyezés lehetőségét.- A kormány által javasolt 8,25 százalék és a 16 százalék között, mint ahogy az előbb említette, nagy a különbség. Ha a tulajdonos ragaszkodik az általa felajánlott értékhez, önök szerint mi az, amiben közelebb hozhatók az álláspontok, és mennyit hajlandó engedni az ADU?- A 16 százalék bértárgyalási alap, ami annyit jelent, hogy legalább ilyen mértékű jövedelemnövekedést akarunk elérni 2000-ben. A tulajdonos részéről elmondottakat mi komolyan vettük azzal az ígérettel, hogy keresi azokat a forráslehetőségeket, tartalékokat, amelyek a megegyezés irányába visznek. Ilyen lehet az eddigi bérszínvonal-gazdálkodás helyett bevezethető vegyes bérgazdálkodási forma, amelynek lényege, hogy az autóbusz-vezetőknél bérszínvonal-, az egyéb munkavállalóknál pedig bértömeg-gazdálkodás alkalmazható. Támogatjuk azt a tulajdonosi elképzelést is, amely a 24 Volán társaság közül – a szakmai átlag alatt levő – 16 esetében nyújt egyszeri bérfejlesztést, ezáltal elősegítve a felzárkózásukat. Elmondhatom, hogy közös a gondolkodásunk abban a kérdésben is, amely az autóbusz-vezetők szakmásítását, nyugdíj-korkedvezményük véglegesítését, a szakmán belüli rehabilitáció megteremtését célozza meg. A fentiek jól illeszkednek az ADU által meghirdetett szakmamegmentő programba, amelyet ez év február 4-i, miskolci küldöttgyűlésünkön hirdettünk meg, és folytattuk július 2-án, a Székesfehérvárott megrendezett Konferencia 2000 a személyszállítás jegyében című rendezvényünkön, a partnerekkel közösen.- A szakszervezeti vezetők gyakorta hangoztatják, hogy a követeléseik elsődleges célja nem csupán a bérek normalizálása, hanem a dolgozók munkakörülményeinek javítása és a szakma elismertetése. Ezek önmagukban sok időt és hoszszú egyeztetést igényelnek. A bérkövetelésekhez képest mennyiben közeledtek e tekintetben az álláspontok?- Az élet- és munkakörülmények javítása az ADU szerint még a bérek százalékos emelésénél is fontosabb. Ezeket a kérdéseket minden fórumon kiemelten kezeljük, hiszen mihamarabb el kell érnünk például az autóbusz-vezetők szakmai elismertetését, a betegségekből adódó rehabilitációs háttér megteremtését, amelyek nem működnek a Volán-társaságoknál. Ezek között szoros az öszszefüggés, hiszen ha a dolgozók élet- és munkakörülményei nem kielégítőek, többet kell költeni betegellátásra. Fontos kérdésként kezeljük a nyugdíj-korkedvezmény véglegesítését, amit még szintén nem sikerült megoldani. Ezek lényeges prob-lémák, amelyeket külső segítség nélkül a Volán-társaságok nem tudnának megoldani. Ugyanígy központi forrásokat igényel a korszerű gépjárművek beszerzése, amiben a jövő évre vonatkozóan eredményként könyvelhetjük el, hogy az ÁPV Rt. reorganizációs keretből további 2,5 milliárdot fordít e célra.- Tételezzük fel, hogy megállapodnak a bérekben. Az a 16 társaság, amely a bérkorrekció ellenére is nehezebben tudja kitermelni a munkadíjakat, mint mások, hogyan tart majd lépést hosszú távon? A szakszervezet eredményt ér el, de a teljesítés a társaságokon belül nehézségekbe ütközik. Ezt hogyan kívánják kezelni?- Tudomásul kell venni, hogy szakmán belül óriási feszültségek vannak a bérszínvonal, a bevétel és a működés tekintetében. Úgy gondolom, hogy az első lépés megtörtént a tulajdonos, a társaságok és a szakszervezetek közötti tárgyalások eredményeképpen, ami azért lényeges, mert közösen ugyanazt a problémát látjuk, s erre keresünk megoldásokat. Meg kell találni azokat a középutas lehetőségeket, amelyek előbbre visznek, nem pedig az egymás közötti viaskodások kötik le az erőket. Úgy gondolom, ez a legutóbbi fórum jó példa volt arra, hogy a követelések mellett a lehetőségek és ezek tiszteletben tartása is napirendre került. Időt kell adnunk egymásnak, a bértárgyalások nem járulhatnak hozzá a szakma presztizsének további csökkenéséhez. Mindenkinek tudomásul kell venni, hogy e szakma nem nélkülözheti az állami segítséget, támogatást. Reméljük, hogy ezt a közeljövőben egyre jobban érezni fogjuk, ezért irreális bérkövetelésekkel nem léphetünk fel.- Az ADU hajlandó-e olyan megoldásra, hogy a bérfejlesztéseket a létszám rovására oldják meg?- Törekvésünk az, hogy a Volán-társaságoknál jelentkező feladatokat jól képzett munkatársak lássák el, végezzenek eredményes munkát. Az a szakszervezet, amelyik a létszámot kényes kérdésként kezeli, az a munkahelyek hosszú távú működését veszélyezteti. Megnyugtatom, hogy a Volán-társaságoknál a nagymérvű létszámleépítés nem jellemző. Álláspontunk a felvetett kérdésre az, hogy a létszámot ugyanúgy, mint a bért, karban kell tartani. Minden tekintetben garanciát akarunk a szakmát érintő kérdésekben, és reméljük, hogy a december 22-én tartandó vezetőségi ülésünkön -, amelyre meghívtuk Bence Gábor ügyvezető igazgatót – erre vonatkozóan letisztázott, konkrét tulajdonosi ajánlatokat hallhatunk a részéről, ami mind az autóbusz-közlekedésben dolgozók, mind pedig az ADU vezetése számára kezelhető, illetve elfogadható lesz.