Átadták a Gábor Dénes-díjakat

Idén tizenegyedik alkalommal osztotta ki a Novofer Innovációs Részvénytársaság Alapítványa a Gábor Dénesről elnevezett díjat tegnap Budapesten. Az ünnepségen díszvendégként jelen volt Pokorni Zoltán oktatási miniszter, Katona Kálmán közlekedési miniszter, valamint Kávássy Sándor, a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára.A kitüntetést azon – nyilvános felhívás alapján felterjesztett és a kuratórium döntése alapján kiválasztott – szakemberek kapják, akik találmányaikkal, a létrehozott műszaki-szellemi alkotások bevezetésével, gyártmány- és szoftverfejlesztési eredményeikkel, illetve a széles értelemben vett innováció infrastrukturális hátterének megteremtésével, a modern külföldi technológiák honosításával, a felnövő generáció kreativitásának fejlesztésével, a szakmai ismeretek magas szintű átadásával maguk is tevékenyen hozzájárultak a magyar gazdaság sikeressé tételéhez.Az eltelt évtizedben a kitüntetésre felterjesztett közel ezer szakember közül 73 fő vehette át az anyagi elismeréssel is járó, Gábor Dénes hologramképével díszített bronzplakettet. Az idei felhívásra 69 érvényes felterjesztés érkezett, és heten kapták meg a kitüntetést. 1999-ben dr. Drozdy Győző villamosmérnök, a Pannon GSM Távközlési Rt. külkapcsolati és távközlési igazgatója, Csapody Miklós, a GE Lightning Tungsram Rt. alelnöke, dr. Kemény Tamás, a műszaki tudomány kandidátusa, az Ipar Műszaki Fejlesztéséért Alapítvány ügyvezető igazgatója, dr. Reszler Ákos műszaki egyetemi doktor, a Recognita Rt. vezérigazgatója, dr. Rozsos István megyei sebész szakfőorvos, egyetemi tanár, dr. Somlyódi László akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, valamint dr. Szunics László, a mezőgazdasági tudomány doktora, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének tudományososztály-vezetője részesült az elismerésben.Az idei díjazottak közül dr. Rozsos István egyetemi tanár, megyei sebész szakfőorvos nyilatkozott lapunknak.- Minek tulajdonítja a ma kapott elismerést?- A kitüntetést mindenképp sikerként értékelem. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezt az elismerést személy szerint én kaptam ugyan, de annyira öntelt nem vagyok, hogy ne látnám, ennek megvalósításában milyen sokan vettek részt. Szerintem a tudományos siker elérésében az egyik nélkülözhetetlen szempont a tehetség, a másik pedig a felkészültség. Az én személyes szerencsém, hogy vallásos, stabil családi háttér állt mögöttem. Nagy szerencse volt számomra az is, hogy az ötvenes években a POTE Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézetében dolgozhattam, ez a korszak ugyanis meghatározta további pályámat, amit 1956-os szerepvállalásom sem tudott megtörni. 1961-től Kaposváron dolgoztam a mezőgazdasági főiskolán, ahol sikerült kialakítani az együttműködést a kórház és a főiskola (jelenleg egyetem) között, s ez állatkísérletes műtéteket is lehetővé tett. Tulajdonképp ha ez a háttér nincs, akkor nem működhetett volna a műszaki fejlesztési csoport, és nyilván nem született volna meg az új eljárás sem.- Mi az ön által kifejlesztett eljárás lényege, és menynyire ismert ez itthon és külföldön?- Az eljárás kiindulópontja az, hogy az epekőbetegség biztos gyógyításának egyetlen módja az epehólyag eltávolítása. Három alapvető eljárás létezik erre: az első a hagyományos módszer, a második a lapadoszkópos eljárás, aminek szintén vannak komoly hátrányai. A harmadik módszer az úgynevezett minilaparotómia, amelynek a fogalmát még nem határozták meg. Én voltam az első, akinek ez sikerült, bár nem én próbálkoztam vele először. Akik korábban megpróbálták, azt felejtették ki, hogy ehhez egy megfelelő eszköztár és műtéti leírás kell, és egy megfelelő terület kiválasztása a behatoláshoz. Elmondva ez persze nagyon egyszerű, de megvalósítani és elfogadtatni annál nehezebb. Magyarországon több mint harminc sebészeti osztály használja már az eljárást, külföldön pedig több mint tíz országba jutott el, főleg Németországban nagy az érdeklődés.