Ellenzéki micisapka

Meglepő, de mégsem meglepő, hogy a parlamentben nem a költségvetés részletes vitája, hanem a Szent Koronáról és a Corvin-díjról szóló törvényjavaslat borzolta fel a kedélyeket. A múlt és olykor a dicső történelmi múlt felemlegetése, a nemzet egységének, az összetartozás tudatának az akarása egyes ellenzéki képviselők számára láthatólag olyan volt, mint az ördögnek a tömjénfüst.Miről is esett szó, miről is van szó? Mivel államalapításunk ezeréves évfordulójához közeledtünk, a polgári koalíció pártjai méltóképpen szeretnék megünnepelni, megörökíteni az ország életében e rendkívülien fontos eseményt. Szent István-i államalapításról és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslatot dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter terjesztette elő. Hangsúlyozta, hogy koronánk az Európától származó egyik legősibb hiteles pecsét: az első az ezer év előtti uniós tagságunkon. Leszögezte, hogy a Szent Korona nem királyi jelkép, hanem a magyar államiság szimbóluma. Ugyanakkor sem a preambulum, sem maga a normaszöveg nem irányul a Szent Korona-tannak sem a modernizálására, sem az újjáélesztésére. Mi több, a Szent Koronának az Országgyűlés épületében való elhelyezése nem értelmezhető a Magyar Köztársaságnak ama független államokkal való viszonyára, amelyek egy korábbi történelmi korszakban a Szent Koronához tartoztak. Vagyis magyarul arról van szó, hogy ezzel a törvényjavaslattal a nemzet egységén akarnak munkálkodni, és a rendszerváltozás tíz éve után végre ne az kapjon hangsúlyt, ami szétválaszt bennünket, hanem ami összeköt, ami előrevisz.Az ellenzéki hozzászólók a miniszter asszony szavait félreértették, félreértelmezték, majd elferdítették. Bauer Tamás szabad demokrata képviselő szerint a törvényjavaslat alkalmatlan a vitára, mert a korona felidézése annyifélét jelent, ahányféle a bennünk élő magyar történelem. Nem tudom, Bauer képviselő úrban hány magyar történelem van. Lehet, hogy a hőn szeretett Tanácsköztársaságra gondolt vagy a forrón imádott Rákosi-korszakra, de nekünk csak egy történelmünk van. Vastagh Pál MSZP-s szónok úgy vélte, hogy ez a törvényjavaslat megoszt, különbséget tesz keresztények és nem keresztények között, zavart kelt a szomszédpolitikában. Úgy látszik, nem olvasta Szent István intelmeit, amely éppen a türelemre, az idegenek megbecsülésére, befogadására tanított. Pető Iván csak fokozta hozzászólásával az értetlenséget, ő már ideológiai konfrontációt emlegetett, meg azt, hogy a kormány a Szent Korona-törvényjavaslatot, az államalapítás ezeréves évfordulóját saját ünneplésére kívánja felhasználni.Ezt a szöveget már ismerjük. A Honfoglalásunk 1100 éves évfordulójának megünneplését, és az Expó 96-ot ilyen érvekkel degradálták, illetve törölték.A Corvin-kitüntetésekről szóló törvényjavaslatot (Corvin-lánc, Corvin-koszorú, Corvin-díszjelvény) az ellenzék egységesen elutasította. Pedig csak arról lenne szó, hogy ezt a felújított díjat – Horthy Miklós kormányzó alapította – a kormány azoknak a tudósoknak, íróknak, művészeknek, tanároknak adná, akik a magyar művelődés terén kimagasló érdemeket szereztek. Régebben is jeles emberek kapták a megbecsülést ugyanezekért, most is hasonlóak kapnák. A múlt és a jelen egybecsúsztatásának, összemosásának lehettünk a tanúi, mint ahogy ezt Herényi Károly MDF-es képviselő összegezte. Érdekes, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek nem jutott eszébe az 1948-ban alapított Kossuth-díj kétes múltja, amikor is köztudomású volt, hogy e jelentős díjjal évekig olyanokat is kitüntettek, akik érdemtelenek voltak rá, akiket a kommunista párthoz való hűségükért akartak megjutalmazni. Ezért nem jó a múltat felidézni sem itt, sem ott.Itt persze nemcsak a múlt nemes hagyományainak a felelevenítése fáj a balnak, hanem az, hogy ezt a kitüntetést maga a miniszterelnök adná át, nem más, mint Orbán Viktor. S talán nem fordulhatna elő még egyszer, hogy Ephraim Kishont vagy egy másik akárki ne ismerje fel a díjat átadó miniszterelnökről, hogy ő Magyarország miniszterelnöke.