Nemzeti kincs, ami nincs

A múlt év szeptemberében, amikor klubelnökké választották Torgyán Józsefet, az FTC elöljárója programbeszédében kijelentette, hogy a Ferencváros nem adható külföldiek kezébe, mert a Ferencváros nemzeti kincs. Ez a populista kijelentés tartalmaz egy aprócska csúsztatást. Az FTC valóban nemzeti kincs, és ezzel a megkérdőjelezhetetlen igazsággal próbálja megmagyarázni, miért nem tárgyal külföldi befektetőkkel. A két dolognak azonban semmi köze sincs egymáshoz, hiszen a külföldi tulajdonosok sem bontanák le az Üllői úti stadiont, nem szerepeltetnék a csapatot más ország bajnokságában. Ők is nagyon jól tudják, hogy mindaz, amit a Ferencváros jelent, illetve ennek a szeretetnek a kereskedelmileg is értelmezhető vetülete csak Magyarországon képvisel értéket, másutt nem.Mindenekelőtt tisztázni kell egy félreértést. A külföldi befektetők csak és kizárólag az FTC labdarúgása iránt érdeklődtek, és eszük ágában sem volt az egyesületet átvenni. A klub többi szakosztálya éppen a labdarúgás privatizációja révén juthatott volna olyan bevételhez, amelynek segítségével önállóan is működőképesek lehettek volna. Az elnök úr ezt a lehetőséget utasította vissza kijelentésével.Az FTC egyesületként működik, és így a tagdíjat fizetők tulajdonában van. Az egyesület által használt létesítmények felett pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium rendelkezik. Az egyesület legfőbb döntéshozó testülete az Egyesületi Tanács. Tagjainak többsége az FTC fizetett alkalmazottja, akik törvényellenesen saját maguk munkáltatói ugyan, de létük ténylegesen az elnöktől függ. Ennek az állapotnak a fenntartását szolgálja a jelenlegi alapszabály, amely az ügyészség szerint törvényellenes. Az ügyészség 1998-ben felszólította az FTC-t az alapszabály módosítására, de ez mind a mai napig nem történt meg. Így az elnök, aki lényegében egy személyben dönt a létesítmények, illetve az alkalmazottak sorsáról, jövőjéről, joggal érezheti az FTC-t saját tulajdonának. Ez az érzés, gondolom, mámorítóan hat, még akkor is, ha esetleg csak a következő parlamenti választásig tart. Ráadásul ezt az örömöt az adófizető polgárok pénzén lehet élvezni, főként ha „ügyesen” tevékenykedik valaki. Egy politikus, akinek életcélja a hatalom megszerzése, érthetően nem szívesen mond le erről. Ám a labdarúgás magánosítása jelentősen csökkentené ezt a hatalmat.A legnagyobb probléma azonban, hogy az elnök úr sokirányú elfoglaltsága miatt nem tudja gyakorolni „kvázi tulajdonosi” mivoltát. A napi ügyek vitelét a sporthoz és az FTC-hez mit sem értő helyettesére ruházta, aki még ráadásul rossz súgókra is hallgat. A problémák mára olyan mértéket öltöttek (sorozatos vereségek, ki nem fizetett bérek stb.), hogy nem nélkülözhetők az elnök személyes döntései. Ezeket tűzoltásszerűen, kapkodva, a megfelelő információk hiányában hozza. Jól látható, hogy egyetlen stratégiai cél vezeti, a problémák elodázása, illetve szőnyeg alá söprése. Ragyogóan alkalmazta az előző vezetés által szintén kedvelt edzőcsere módszerét, noha ez a manőver csak figyelemelterelésre szolgál, és semmit nem old meg. Bár Torgyán mostanában lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy az 1999/2000-es szezonban nem lesz trénerváltás, sőt a legújabb verzió szerint 2002. június 30-ig posztján maradhat a horvát Stanko Poklepovic, merthogy a rossz szereplés nem varrható az ő nyakába.A sajátságos döntéshozási mechanizmusnak bohózatba illő példája volt az Egyesületi Tanács november 15-i ülése. Torgyán doktor azzal a határozott szándékkal ment be az ülésre, hogy felállítja a futball kft. vezetőségét. Ettől a szándékától úgy sikerült eltéríteni, hogy az ülésre bevitt egy a szurkolói csoportok vezetői által aláírt nyilatkozatot, amelyben a drukkerek Páncsics Miklósnak, a „futballcég” ügyvezető igazgatójának és Gál László technikai vezetőnek a maradását követelték. Az elnök engedett a „tömegek” nyomásának, és a helyén hagyta a két vezetőt, meg egyébként is, sietett következő programjára.A kérdés az, hogy kik alkotják a tömeget? Azok a tízezrek, akik tüntetőleg távol maradnak, vagy azok a százak, akik a mérkőzések után vezetőségváltást követelnek? Nos, jelen esetben a „tömeg” egy szűk, agresszív csoportot jelent, amelynek tagjai a jólértesültek szerint „védelmi pénzt” szednek támogatásukért. Így aztán megrendelésre kiteszik az edző menesztését szorgalmazó feliratokat, ha kell, erőszakkal is fellépnek a velük nem azonos véleményen lévőkkel szemben. Ez a társaság az utóbbi időben egyre jelentősebb befolyást szerzett a vezetésben, elüldözve a tisztes szurkolók jelentős részét. A csoport több tagjának meggyűlt már a baja a törvénnyel is.S most ott tartunk, amikor a Ferencváros már nem eladható! A nézők alig járnak a mérkőzésekre, a pálya környékén található hirdetőtáblák nagy része üres. A mezeken nincsenek reklámok, számottevő szponzor nem jelentkezik. Nincs olyan befektető, akit jelen állapotában érdekelne a futballcsapat. A mai viszonyok ismeretében nem kizárható az az elképzelés sem, hogy a Fradi jövő tavaszig csak kihúzza valahogyan, és ha Torgyán József köztársasági elnök lesz, akkor a Fradi már nem az ő gondja lesz.Mit kellene és lehetne tenni ideális esetben? Megfelelő szakmai, pénzügyi befektetőt kell(ene) keresni, aki a labdarúgás valódi tulajdonosává válhat. Ám ehhez a jelenlegi vezetést fel kell állítani, az átmeneti időszakra szakértő válságmenedzsert kell megbízni, nyilvánosságra kell hozni az FTC Sport és Labdarúgó Kft. gazdálkodását érintő adatokat, s átlátható viszonyokat kell teremteni az új tulajdonos számára.A jövő? Az érdeklődők számára meghívásos pályázatot kell kiírni, a pályázat elbírálását független, nemzetközileg elismert cégre kell bízni. Érdeklődéssel várom, hogy a Ferencváros melyik utat választja!A szerző marketingszakember