Brit beteggondok

A brit miniszterelnök számára manapság talán a legnagyobb problémát az országos egészségügyi szolgálat válsága jelenti.A két probléma közül a nemzet egészségügye a nagyobb. A brit országos egészségügyi szolgálat sokak szerint haldoklik, még többek szerint súlyos válsággal küzd. Ennek okai fölött állandó a vita. Ha a pártpolitikával járó kölcsönös vádaskodást figyelmen kívül hagyjuk, a válság legfőbb oka az, hogy az egymást követő kormányok – politikai színezetükre való tekintet nélkül – képtelenek voltak a nemzeti összterméknek akkora hányadát fordítani a szolgálat fenntartására, amekkorát az orvostudomány és az egészségügyi technika állandó fejlődése, valamint ennek egyik legfőbb eredménye, a lakosság átlagéletkorának emelkedése szükségessé tett volna. Konzervatív és munkáspárti kormányok őszintén iparkodtak lépést tartani a fejlődéssel járó követelményekkel, de jobbára hasztalanul.Nagy-Britanniában jelenleg influenzajárvány van, ami ebben az évszakban sem itt, sem másutt nem ritkaság, semmi esetre sem tekinthető váratlannak. Mégis több ízben előfordult, hogy létfontosságú műtéteket halasztottak el, súlyos traumában levő betegeket szállítottak órákon át egyik kórházból a másikba, mert az influenza miatt nem volt elég hely számukra. A politikai torzsalkodás és a média természetéből adódóan sokan már-már a kormány számlájára írnak minden halálesetet, de talán még az influenzát is.Az igazság a legjózanabb szakértői vélemények szerint az, hogy amikor az országos egészségügyi szolgálat megalakult, alkotói túl sokat akartak markolni, túl átfogóvá akarták tenni. Ma, amikor a lakosság lényegesen jobb módú, mint fél évszázaddal ezelőtt, a betegek java része – általános vélemény szerint – nem szorul rá, hogy minden körülmények között minden szolgáltatást ingyen vagy csaknem ingyen kapjon. A kormánynak azonban eltökélt szándéka, hogy megőrzi az országos egészségügyi szolgálat jelen formáját. Ez csak vagy az adóteher növelésével vagy a szolgáltatások további hanyatlásának eltűrésével érhető el.Ehhez képest szinte elenyésző probléma, hogy mi legyen a kormány stratégiája a májusban esedékes londoni polgármester-választásra. Tony Blair dilemmája az, hogy a főváros munkáspárti szervei, sok jel szerint munkáspárti szavazói körében is a legnépszerűbb a párt szélsőbaloldalán álló Ken Livingstone, az egykori nagy londoni önkormányzat utolsó vezetője.