Mérlegen az orvosperek

Azoknak a peres ügyeknek az ismeretében, amelyeket orvosi műhibák miatt tisztáznak a bíróságokon, azt a következtetést lehet levonni, hogy az adatok sokkal megdöbbentőbbek, mint az a statisztikai hivatal jelentésében olvasható. Farkas Márton szülész-nőgyógyász és aneszteziológus szakorvossal, az orvostudomány akadémiai doktorával készült interjúnkból az is kiderül: ha kollégáit tisztességesebben megfizetnék, nem kényszerülnének pluszmunkát vállalni, s nagyobb odafigyeléssel látnák el feladatukat.- Minek alapján vonja kétségbe az egészségügyi intézmények által kiadott és a statisztikai hivatalban feldolgozott, majd közzétett adatokat?- Orvos szakértőként már hetedik éve dolgozom annak a budapesti ügyvédi irodának, amely az úgynevezett orvosperekre szakosodott. Az ország különböző területeiről fordulnak hozzájuk ügyfelek, s több mint 600 ilyen ügyön dolgoztak, dolgoznak. Ezeknek közel 65 százalékát szülészeti és nőgyógyászati témák képezik, amelyeknek 90 százaléka nőgyógyászati eset. Én az elmúlt hat év alatt 60 orvos szakértői véleményt készítettem, de amikor mi is kimutatást készítettünk, figyelembe vettünk még húsz megnyert peres ügyet. Százalékszámítás alapján állapítottuk meg, hogy szülés közbeni elhalálozásnál, a veleszületett fejlődési rendellenességeknél az adatok sokkal lesújtóbbak, mint arról a statisztikai hivatal jelentése tanúskodik.- Ez mivel magyarázható?- Azzal, hogy az egészségügyi intézmények az adott eseteknél nem a valóságnak megfelelően tájékoztatják a statisztikai hivatalt. Huszonhat évig dolgoztam klinikán, vannak tapasztalataim arról, hogyan készülnek ezek a kimutatások. Ha az illető kollégára nézve kínos lett volna papírra vetni az igazságot, ezt nemegyszer úgy oldották meg, hogy tudományos érdekességként tüntették fel az esetet. Az ábra így mindjárt szebben és jobban mutat.- Az önök által készített statisztika mit mutat?- Minthogy a legtöbbször szülészeti és nőgyógyászati ügyekben kellett szakvéleményt alkotnom, így természetesen ezekről nyilatkozhatom felelősségteljesen. A per tárgyát képező 68 eset kapcsán 14 csecsemőnél megállapítható a veleszületett fejlődési rendellenesség, a többi ügy pedig a szüléssel hozható összefüggésbe. Tény, hogy ma már sokkal kisebb az elhalt magzatok száma, mint a 70-es és 80-as években volt. Ugyanez elmondható a szülés közben meghalt anyákról is, de nagyobb odafigyeléssel még ennyinek sem szabadna lenni. Az én adataim alapján 80 eset közül ötnél történt meg, hogy az anya szülés közben meghalt. Ismerve a klinikák és kórházak felszereltségét, ez még mindig rendkívül rossz arány. Hat anyánál maradandó károsodást lehetett megállapítani. Az újszülöttek közül 13-an haltak meg, ami szintén elképesztő.- Mint orvos szakértő, nyilván vizsgálta az okokat is. Milyen megállapításra jutott?- A magzatok halálát oxigénhiány, agyvérzés és méhen belüli fertőzés okozza. A maradandó károsodás – ami az általam vizsgált eseteknél 30-ra tehető – szintén oxigénhiánnyal, agyvérzéssel, méhen belüli fertőzéssel és szülés körüli sérülésekkel magyarázható.- Mi okozza például az oxigénhiányt?- A csökkent oxigénhiány szülészeti oka a terminustúllépés, ami azt jelenti: az anya a várható időn túl hordta méhében a magzatot, de a magzat méhen belüli fejletlensége, a méhrepedés, a köldökzsinór előesése, a méhen belüli fertőzés, az ikerterhesség szövődménye és az indokolatlan szülésmegindítás is ilyen problémához vezet. Tizenkét esetnél egyértelművé vált az indokolatlan szülés megindítása, ami komoly orvosi hibának minősíthető.- Fejlődési rendellenesség miatt is pereltek már a szülők, ami egyáltalán nem minősül műhibának.- Annak nem, de az ultrahangvizsgálatot végző szakorvosnak észre kell vennie a rendellenességet már a terhesség első három hónapjában. Addigra ugyanis a szervképződés befejeződik, s ha a szakorvos úgy ítéli meg, a terhességet akár meg is lehet szakítani. Előfordulhat olyan fejlődési rendellenesség is, ami az élettel összeegyeztethetetlen, mint például a vízfejűség és a koponyahiány. Ebben az esetben az ötödik hónapban is megszakítható a terhesség. Ha az orvos nem ismeri a magzat fejlődéstanát, akkor sajnos nem veszi észre a rendellenességeket. A leggyakoribb a velőcsőzáródás, amit néhány magzatnál szintén nem vettek észre, ezért született a csecsemő nyitott hátgerinccel, de ilyenkor az is előfordulhat, hogy nincs velőkoponyája, csak arckoponyája van.- Ilyen esetben az alperes mire hivatkozik a bíróságon?- Ez nagyon jó kérdés. A szakirodalomban az orvosok általában azt igyekeznek bemutatni, hogy egy-egy intézetnek vagy osztálynak milyen a teljesítőképessége a magzat fejlődési rendellenességeinek felismerésében. A közleményeknek általában pozitív kicsengésük van, de amikor bírósági eljárásról van szó, akkor mindig arra hivatkoznak, ennyi mindent nem lehet kimutatni, mert a készülék rossz, nincs megfelelő szakember és sorolják tovább a kifogásokat. Ezért vélem úgy, hogy a valóságnak megfelelően kellene tájékoztatni a közvéleményt és megértetni a társadalommal, hogy bizony bőven akadnak még hiányosságok egyes kórházak és klinikák műszaki felszereltségében.- Azt szokták mondani, hogy az orvostársadalom összetart. Ennek ellenére szeretném megkérdezni: ön szerint az orvosok a legtöbb esetben makulátlanok?- Ezt én egyértelműen nem állíthatom, de mint mindennek, annak is oka van, hogy olykor nem akkora odafigyeléssel végzik munkájukat, ahogyan azt elvárnák tőlük. Példaként a szülészeket és nőgyógyászokat említeném. Napi nyolc órát töltenek a munkahelyükön, ha nem ügyelnek. Ezért annyi pénzt kapnak, amennyit, de állítom, megalázóan kevés fizetést visznek haza. Éppen ezért bizonyos hányaduk magánrendelőben igyekszik pluszpénzhez jutni. Ezeket a pácienseket olykor berendelik a klinikára vagy a kórházba, s miközben velük vannak elfoglalva, nyilván nem jut idejük az ott fekvő betegekre. Ennek akkor lehet komoly következménye, ha a szülészeti szobát otthagyva rohan az orvos az ambulanciára berendelt betegéhez, mert az idő alatt nem a vajúdó anyával törődik.- Volt már rá precedens, hogy egy adott orvost elmarasztalt a szakma, amiért nem esküjének megfelelően járt el?- Ilyen esetről nem tudok. Igaz, egyik kollégáról hallottam, hogy valamilyen mulasztás miatt kórházról kórházra vándorolt, míg végül rendelőben kötött ki, és most is ott dolgozik.- Olyan kirívó esetről van-e tudomása, ami összeférhetetlen az etikával?- Találkoztam már olyan esettel, amit jobb kifejezés híján megélhetési műtétnek neveznek. Ennek lényege az, hogy az adott páciens például folyamatosan hastájéki fájdalomra panaszkodik. A szakorvos már több gyógyszert felírt részére, de a panasz nem szűnt. Ezután műtétre került sor, annak ellenére, hogy az nem volt indokolt. Arról van szó, hogy az orvos kórképet kreált, aminek alapján állította, hogy miómája, vagyis jóindulatú méhdaganata van a páciensnek. Persze a műtétnél bebizonyosodott, hogy annak nyoma sincs, de ugyebár a műtétért általában hálapénzt adnak a betegek. Ezért mondom, hogy megélhetési műtét is létezik.- Amikor az orvosi műhiba és egyéb okok miatt perlik az intézetet, a bíróság rendszerint megítéli a kártérítést?- A bíróságnak kialakított gyakorlata van arra, hogy miért mekkora kártérítést ítél a felperesnek, ha az a törvény szerint indokolt. Arra azonban számítani kell, hogy ezek az ügyek általában elhúzódnak. Egy esetről tudok, amikor az egyik megyei bíróságon öt évig tartott a kártérítési per, majd elutasították a felperes keresetét. A Legfelsőbb Bíróság most azzal az indokkal rendelte el az ügy újratárgyalását, hogy a megyei bíróság nem létező törvényszakasz alapján határozott a kártérítés meg nem fizetéséről.