Egy mintakép: Keresztes-Fischer

Száztizenkilenc évvel ezelőtt, február 18-án született Keresztes-Fischer Ferenc, a múlt század egyik kiemelkedő magyar államférfia. A háború után születettek közül bizonyára kevesen hallották a nevét, ezért talán érdemes áttekinteni életének történetét.Előbb Baranya, Pécs és Somogy főispánja, 1931 és 1944 között pedig tíz éven át volt – Macartney skót történész szavaival – Magyarország „legfelvilágosultabb” belügyminisztere. Miniszterelnök csak azért nem lett, mert Horthy kormányzó felkérését többször is elhárította. A skót profeszszor, a kor egyik legjobb szakértője – Teleki és Kállay mellett – egyenesen a Németországgal szembeni ellenállás egyik vezetőjének nevezi Keresztes-Fischert. A németek és a szélsőjobboldaliak elvakult angolbarátnak és zsidóbérencnek tartották.Valójában liberális-konzervatív meg-győződésű volt, aki minden erejével védelmezte az alkotmányosságot, a demokratikus jogrendet és az ország függetlenségét. Így nem csoda, hogy sokkal több nyilast küldött internálótáborba, mint kommunistát.Idézzük fel néhány cselekedetét, amellyel beírta nevét a magyar történelembe:Gömbös miniszterelnökkel szemben megőrizte a magyar közigazgatás politikamentességét, és 1935-ben épp azért mondott le, mert ellenezte a jobboldali ideológia behatolását az államigazgatásba.Mint a közigazgatás feje, elsősorban ő biztosította a százezernyi lengyel menekült elhelyezését és védelmét, illetve a lengyel katonák továbbjutását a nyugati szövetséges haderőbe. Megszervezte a szomszédos országokból, sőt még Franciaországból is hozzánk menekült zsidók elhelyezését. Talán mondanunk sem kell, hogy a németek ismételt tiltakozása ellenére.Amikor a második bécsi döntés utat nyitott a Volksbundnak, miniszterelnökével, Teleki Pállal együtt lemondott, s csak a kormányzó unszolására maradt a helyén, akárcsak Teleki. Engedélyezte az ellenzéki Független Kisgazdapárt főtitkárának, Nagy Ferenc későbbi miniszterelnöknek az országos szervezetét, a Parasztszövetség működését, és együttműködött Bajcsy-Zsilinszky Endrével.A kassai bombázás után a szovjetek elleni hadműveletek megindítása helyett csupán megfelelő retorziót javasolt. Ellenezte az Amerikának küldött hadüzenetet.Ki kell térnünk arra a vádra, miszerint Keresztes-Fischernek köze lett volna az 1941 nyarán Galíciába visszatoloncolt mintegy 20 ezer zsidó – köztük sok magyar – későbbi meggyilkolásához. Nem tisztázott még, hogy a kiutasítást az Idegeneket Ellenőrző Hivatal közismerten náciérzelmű főnöke vagy nyilasérzelmű katonai elemek rendelték-e el. A szóbeszéd szerint egy magyar utászalakulat sváb legénysége is részt vett a későbbi pogromban. Braham ismert művében (A magyar holokauszt) viszont „más jelentésekről” ír, amelyek szerint „Ukrajnának a magyar csapatoktól megszállt részein a magyar alakulatok az üldözött magyar és szovjet zsidók pártját fogták”. „Jó néhány ilyen esetről – folytatja – maga az SS tett jelentést, mégpedig a magyarok magatartása miatt felháborodva.”Amikor Keresztes-Fischer tudomást szerzett a vérfürdőről, a belügyminisztert, ahogy Brahamnál olvashatjuk, „láthatóan mélyen megrendítette a hír, és közölte, hogy torkig van már ezekkel a dolgokkal. Utasítást adott, hogy a deportálásokat azonnal állítsák le... Hét szerelvényt, amely a határ felé tartott, visszarendeltek, köztük két szerelvényt, amely már meg is érkezett Kőrösmezőre.”Braham hozzáfűzi: „Joggal feltételezhetjük, hogy midőn a >hontalanrepatriálását< elhatározták, a magyar vezetők nem voltak tudatában, hogy a kitelepítés kiirtásukkal jelent egyet."Ide kívánkozik még egy idézet a Lengyel menekültek Magyarországon a háború alatt (szerző nélkül) című könyvből, amely Keresztes-Fischer válaszára utal egy 1943-ban a parlamentben elhangzott nyilas interpellációra, hogy tudniillik a lengyelországi zsidó menekülteket utasítsák ki: "Nagy meglepetést okozott a nácik körében a belügyminiszter határozott válasza, melyben kijelentette, hogy halálra üldözött emberekkel szemben senki kedvéért sem hajlandó embertelen rendszabályokat foganatosítani."Nagyon erős volt a szociális érzéke. Már minisztersége elején ragaszkodott hozzá, hogy a Népjóléti Minisztériumot szüntessék meg, és hatáskörét vegye át a Belügyminisztérium. Látta ugyanis, hogy csak ő, az egész közigazgatás feje tudja majd végrehajtatni a kormány idevágó intézkedéseit az alája rendelt tisztviselőkkel.A két háború közti Magyarország legjobb szociális intézményeit ő teremtette meg. Az egyik a Zöldkereszt nevű falusi egészségügyi szolgálat volt, a másik az ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap), amely a legváltozatosabb szolgáltatásokat nyújtotta a földművescsaládoknak, főleg a nagycsaládoknak.Egész működése alapot szolgáltatott rá, hogy az 1944-es megszállás után a németek letartóztassák és Dachauba hurcolják. Életét Ausztriában fejezte be 1948-ban.Mindig panaszkodunk, hogy közelmúltunk történelmében nemigen találunk olyan mintaképeket, amelyeket ifjúságunk elé állíthatunk. (Bajcsy-Zsilinszky Endre szinte kivételnek számít.) Nos, Keresztes-Fischer Ferenc olyan erkölcsi nagyság volt, akire bátran hivatkozhatunk.