„Mindenütt jelen, mindenütt szemtanú”

Vajda János, a Fiatal Magyarország írói társaságához tartozó jeles ifjú költő és publicista, a márciusi ifjak egyike és utcai szónoka Petőfi napjának nevezte el – eszményképe iránt érzett tisztelete jeléül – 1848. március 15-ét. A százötvenkét évvel ezelőtti jeles nap szemtanúinak, résztvevőinek köszönhetően a pest-budai események úgyszólván minden mozzanatát ismerhetjük. Csaknem percről percre rekonstruálhatjuk a nevezetes március idusának történéseit Petőfi naplója, Jókai, Egressy Gábor, Vahot Imre, Bulyovszky Gyula irodalmi divatlapokban (Életképek, Pesti Divatlap), illetve a politikai sajtóban (Nemzeti Újság, Jelenkor) közzétett tudósításai alapján, valamint a fennmaradt levelek, a kortárs röpirat-irodalom (Birányi Ákos, Kléh István, Nyári Albert, Szilágyi Sándor, Zerffi Gusztáv munkái), Táncsics önéletrajza, továbbá számos visszaemlékezés révén.Nem valószínű, hogy előkerülhetnek még olyan források, amelyek alapvetően megváltoztatják az 1848-as pesti forradalom kitöréséről és az első napok eseményeinek lefolyásáról kialakított képet. Ismerjük a magyar történelemben ragyogó csillagként fénylő forradalom hangadóinak, vezérszónokainak, általában a márciusi ifjaknak a szerepét, tetteit, a történések láncolatát.Ugyanakkor történetírásunk adós maradt az utca népe, a forradalom egyszerű közkatonái, a tömegben sodródó lelkes, főként fiatal emberek, ismeretlen diákok, polgárok gondolkozásának, életérzésének a bemutatásával. Vajon mi foglalkoztatta a nagy nap egyszerű résztvevőit? Milyen értesülések, valódi, ál- és rémhírek jutottak el hozzájuk a modern technika megjelenése előtti időszakban, amikor a forradalom szele által megérintett szomszédos országokból csak napok múltán érkeztek meg a tudósítások? Talán ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk a még lappangó források föllelésével.A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday-levéltárában – Tanárky Gedeon 1840-es erdélyi útinaplójának sajtó alá rendezése közben -, a Tanárky család hagyatékában kutatva leltem rá egy másfél száz éve írt, eddig publikálatlan levélre. (A Tanárky család iratai és levelei. XX. köteg.) Elküldője közvetlen élményei, a fővárosban szerzett, közszájon forgó értesülések, továbbá a napi politikai sajtó és falragaszok fölhasználásával szemléletesen mutatja be az 1848. március 15-i és 16-i, sorsfordító pesti eseményeket az ország szívétől távol, Nagykőrösön élő, a magyar politikai közélet eseményei iránt élénken érdeklődő, a politikában otthonosan mozgó fivérének.Tanárky György (1824. február 14.-1848. április 5.), bár tehetséges tollforgató, jogot végzett fiatalember, köz- és váltóügyvéd, vagy amint naplójában írja, „diplomaticus ügyvéd”, mindazonáltal nem elsőrangú szereplője a márciusi napoknak, nem ismert közéleti személyiség. Egyszerű résztvevője, szürke hőse ő a nagy napnak, közönséges hivatalnok, akinek véglegesítése, illetve előléptetése királyi kinevezéstől függött. 1845. október 1-jétől dolgozott a királyi váltótörvényszéknél mint fizetés nélküli fogalmazó gyakornok. A pesti egyetemen, illetve Pozsonyban, a királyi jogakadémián végzett. A Tanárky család iratanyaga között fönnmaradt számos, nem kis tehetségre utaló verse, újságcikk-tervezete, kéziratos fogalmazványa.Bátyjához, Gedeonhoz írott levelei is gördülékenyek, élvezetes stílusúak, jó fogalmazáskészségről árulkodnak. Igen olvasott, a magyar irodalomban különösen jártas, művelt fiatalember volt. Erdélyi Jánost vallotta kedves költőjének, de naplójának és olvasmányairól készült följegyzéseinek tanúsága szerint szinte mindent elolvasott a szép fejlődésnek indult hazai literatúra legfrissebb terméséből. A szépirodalmi lapok állandó figyelemmel kísérése mellett tanulmányozta Kossuth Pesti Hírlapját, amelyről elragadtatással írt szüleinek. Kossuthot személyesen is meghallgatta Pest vármegye közgyűlésének meglátogatása során. Elismeréssel szólt ugyan róla, de nem került a bűvkörébe. Kritikusan emlékezett meg a politikus már akkor legendás alakjáról, hiszen észrevette gyarló emberi hibáit, például a hiúságát.Ismerte és rendszeresen forgatta Záborszky Alajos és Stuller Ferenc országgyűlési tudósításait, sőt az 1843-44. évi pozsonyi országgyűlésen maga is naplót vezetett az ülésekről Lónyay Menyhért írnokaként, kiváltva annak elismerését. Megismerkedett Széchenyi és Wesselényi társadalmi-politikai reformterveivel. Nagy figyelemmel olvasta a Hitel, a Világ, illetve a Balítéletekről című könyveket. Nem véletlen tehát, hogy foglalkozott írásai megjelentetésének gondolatával is.Eddig két közleményére sikerült rábukkannom. Édesanyjának egyik hozzá írott leveléből kiviláglik, hogy az ambíciózus, irodalmi babérokra pályázó Tanárky álnéven vagy névtelenül jelentette meg több versét és kisebb írásait, elbeszéléseit. A Pesti Divatlap 1846. II. félévi 47. számának Vidéki szemle rovatában Kőrösi levelek címmel írt háromhasábos cikket a nagykőrösi kulturális és művelődési életről, az ottani kaszinó működéséről. Ennek 1838. január 1-jén történt életre keltésében – a kőrösi nemes-ifjak társaságában – bátyjának, Gedeonnak is tevékeny része volt. A kulturális-társadalmi kezdeményezés 1837. decemberi csírájáról, első lépéseiről, fokozatos megerősödéséről és további sorsáról másik bátyjának – a szintén ifjú korában elhunyt Viktornak – Gedeonhoz írott leveleiből értesülhetünk.Második írását az Életképek 1847. augusztus 22-i száma közölte, s az 1847-es füredi Anna-bálról szól. Az 1840-es években vezetett naplójában, valamint a szüleihez és Gedeon bátyjához írott levelei között tallózva számtalan érdekes, eddig nem ismert történeti és művelődéstörténeti adalékot lelhetnek a reformkor kutatói és az izgalmas korszak iránt érdeklődő laikusok egyaránt. Utolsó, 1848. március 16-án kelt, hattyúdalának tekinthető levele tovább gazdagíthatja és finomíthatja ismereteinket március 15-ről, Petőfi és a márciusi ifjak nagy napjáról, amelynek közvetlen szemlélője volt. Tanárky György ugyanis, mint „mindenütt jelen[lévő], mindenütt szemtanú”, azon melegében, a sorsfordító események hatása alatt részletesen megírja Gedeon bátyjának „a revolutio kitörését”.Tanárky Gedeon (1815-1887) sokkal ismertebb személyisége a reform- és dualizmus kori magyar politikai és kulturális életnek. Író volt és politikus. 1831-ben jogot végzett a pesti egyetemen, 1838-ban ügyvédi, majd váltóügyvédi oklevelet szerzett. 1842-től 1848-ig szülővárosában, Nagykőrösön volt főjegyző. Országgyűlési képviselőként követte a kormányt Debrecenbe. 1867-1887 között vallás- és közoktatásügyi államtitkár, 1867-től az MTA levelező tagja. Vezércikkeket írt a Pesti Naplóba, ezenkívül történelmi és pénzügyi tanulmányai jelentek meg. A két Lónyay testvérrel, Menyhérttel és Alberttel együtt Erdélyben tett utazásáról hosszú cikksorozatban számolt be a Jelenkor mellékletében, a Társalkodóban (1840-1841).Az ifjú Tanárky most először közölt, forrásértékű levele nem változtatja meg lényegesen eddigi ismereteinket a polgári forradalom kitöréséről, e minden magyar számára lélekemelően szép napról. Említésre méltó, hogy a leendő magyar kormány összetételéről közszájon forgó értesülések közül a levélíró egy március 16-án megjelent, nyomtatott röplapon közzétett és a nép között terjesztett „ministeri combinatió”-t említ meg bátyjának, amely később alapvetően módosult. (Kiket kiván a nemzet felelős ministereknek?) Feltűnő, hogy a forradalmi nap politikai színterein saját állítása szerint mindenütt jelen lévő ifjú hivatalnok még csak említést sem tesz a kora délután a Nemzeti Múzeum előtt szakadó esőben megtartott tízezres népgyűlésről.A levél írója ekkoriban a Belvárosban, a Városház tér 120. szám alatti (a régi pesti Városháza a Belvárosi templom mögött volt egészen 1900-ig, amikor az Erzsébet híd építése miatti területrendezés során lebontották), úgynevezett Zöld udvarban (Grüner Hof) lakott, tehát nem messze az események színterétől. Egy éven keresztül Bulyovszky Gyula, a későbbi ismert író és újságíró, a márciusi ifjak egyike volt a lakótársa.Bulyovszky, a Pilvax-kör tagja, 15-én kora reggel ismertebb társaival, Petőfivel, Jókaival és Vasvári Pállal együtt részt vett a tizenkét pont korábbi, petícióhoz illő szövegének átfogalmazásában, hogy a követelések jobban megfeleljenek a kiáltvány céljának. Mint kiváló szónok, ő is beszédet intézett a Hatvani utcában, a Landerer és Heckenast Nyomda előtt összesereglett ötezres tömeghez. A 22 éves költőpalánta és újságírójelölt a következő napokban a konzervatív Nemzeti Újság hasábjain tájékoztatta az olvasókat a márciusi napok történéseiről.Tanárky és Bulyovszky az együttlakás során jó kapcsolatba kerültek, bár Tanárky naplójából kiderül, hogy baráti viszonyban nem voltak. Esténként gyakran olvasgattak együtt verseket a magyar irodalom friss terméséből. Tanárky György irathagyatékában, a Pennapróbák között leltem meg egy Bulyovszky Gyula kézírásával írt, 1847-ben megjelent verset, amelyet szobatársának ajánlott. Az önmagával elégedetlen, előnytelen külsejével megbarátkozni nem tudó, társaságban félszeg, feloldódásra képtelen Tanárky feltehetően féltékeny volt az előnyös külsejű, a nők által bálványozott Bulyovszky sikereire. Úgy véljük, hogy a levél írója, aki 1845 októberétől a Nemzeti Kör tagja volt, tehát bejáratos a fiatal ellenzéki politikusok által látogatott körökbe, s a Pilvax sem volt számára ismeretlen, Bulyovszkyval járta be március idusán a forradalmi események színtereit.Tanárky György, ez a lelkileg meglehetősen sérült, krónikus kisebbségi érzéssel küszködő, magát élhetetlennek tartó, kedélybeteg fiatalember ekkor már alig tudott örülni az általa is régóta várt forradalmi változásoknak. Nagyon fájt neki az élet. De nemcsak lelki bajok kínozták, a tüdőbaj is egyre jobban elhatalmasodott rajta. Két héttel azelőtt temették el forrón szeretett édesanyját, az egyedüli lényt, aki még a földi léthez kötötte. Nem lehet tudni, hogy a lelki bánat vagy a súlyos betegség vitte-e sírba a jobb sorsra érdemes ifjút. A márciusi tavasz számára nem a megváltást, hanem a halál leheletét hozta.